„Erich von Manstein” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→A második világháború: Hivatkozás és néhny elgépelés kijavítása. |
|||
| 47. sor: | 47. sor: | ||
====A második világháború==== |
====A második világháború==== |
||
[[File:1939-1940-battle of france-plan-evolution.jpg|bélyegkép|balra|350px|A francia hadjárat terve]] |
[[File:1939-1940-battle of france-plan-evolution.jpg|bélyegkép|balra|350px|A francia hadjárat terve]] |
||
[[1939]]-ben, a [[Lengyelországi hadjárat (1939)|Lengyelországi hadjárat]] során Manstein a '''"Dél"''' hadseregcsoport vezérkarának vezetőjeként tevékenykedett, [[altábornagy]]i rangban. Ezek után dolgozta ki a nyugati hadjárat támadási tervét, amit később {{lang|de|''Sichelschnitt''}}-nek ("Sarlóvágás") neveztek el. A terv lényege abban állt, hogy a német páncéloserőket az '''"A"''' hadseregcsoportnál koncentrálják, melyek az [[Ardennek|Ardenneken]] keresztülnyomulva lezárják a |
[[1939]]-ben, a [[Lengyelországi hadjárat (1939)|Lengyelországi hadjárat]] során Manstein a '''"Dél"''' hadseregcsoport vezérkarának vezetőjeként tevékenykedett, [[altábornagy]]i rangban. Ezek után dolgozta ki a nyugati hadjárat támadási tervét, amit később {{lang|de|''Sichelschnitt''}}-nek ("Sarlóvágás") neveztek el. A terv lényege abban állt, hogy a német páncéloserőket az '''"A"''' hadseregcsoportnál koncentrálják, melyek az [[Ardennek|Ardenneken]] keresztülnyomulva lezárják a keleti irányba előretörő ellenség szárnyát. |
||
Manstein leadta a hadműveleti javaslatát az OKH-nak, {{lang|de|(''Oberkommando des Heeres''}}, "a hadsereg főparancsnoksága"), de a hadsereg vezérkari főnöke, '''Franz Halder''' attól félt, hogy az ''A hadseregcsoport'' főparancsnoka, [[Gerd von Rundstedt|von Rundstedt]] tábornok Manstein befolyása alatt önálló hadműveletekre vállalkozik, ezért pozíciójából felmentették, és [[1940]]. [[január 27]]-én meglepetésre a XXXVIII. [[hadtest]] (négy hadosztály) parancsnokságával bízták meg. Így vett részt a [[Franciák|francia]] hadjáratban, miután '''gyalogsági tábornok'''ká léptették elő, és megkapta a [[Vaskereszt|lovagkeresztet]]. <!--A vaskereszt lovagkeresztjét kapta meg.--> |
Manstein leadta a hadműveleti javaslatát az OKH-nak, {{lang|de|(''Oberkommando des Heeres''}}, "a hadsereg főparancsnoksága"), de a hadsereg vezérkari főnöke, '''Franz Halder''' attól félt, hogy az ''A hadseregcsoport'' főparancsnoka, [[Gerd von Rundstedt|von Rundstedt]] tábornok Manstein befolyása alatt önálló hadműveletekre vállalkozik, ezért pozíciójából felmentették, és [[1940]]. [[január 27]]-én meglepetésre a XXXVIII. [[hadtest]] (négy hadosztály) parancsnokságával bízták meg. Így vett részt a [[Franciák|francia]] hadjáratban, miután '''gyalogsági tábornok'''ká léptették elő, és megkapta a [[Vaskereszt|lovagkeresztet]]. <!--A vaskereszt lovagkeresztjét kapta meg.--> |
||
| 53. sor: | 53. sor: | ||
[[1941]] [[február]]jában áthelyezték a LVI. hadtest – motorizált<ref group="jegyzetek"> 1942-ig így hívták a későbbi páncéloshadtestet</ref> – parancsnokságára. E tisztségében semmiféle szereppel és befolyással nem rendelkezett a [[Szovjetunió]] [[1941]]-es megtámadásának stratégiai megtervezésében. Néhány nappal a támadás kezdete előtt [[Adolf Hitler|Hitler]] kiadta híres ''komisszár-parancsát'', melynek értelmében a [[Vörös hadsereg]] minden fogságba került komisszárját azonnal ki kell végezni. Manstein ezt a parancsot katonához méltatlannak tartotta, és azt az utasítást adta a parancsnoksága alá tartozó egységeinek, hogy hagyják figyelmen kívül. <ref group="jegyzetek"> Csakúgy, mint később, amikor a 11. hadsereg parancsnoka lett. </ref> |
[[1941]] [[február]]jában áthelyezték a LVI. hadtest – motorizált<ref group="jegyzetek"> 1942-ig így hívták a későbbi páncéloshadtestet</ref> – parancsnokságára. E tisztségében semmiféle szereppel és befolyással nem rendelkezett a [[Szovjetunió]] [[1941]]-es megtámadásának stratégiai megtervezésében. Néhány nappal a támadás kezdete előtt [[Adolf Hitler|Hitler]] kiadta híres ''komisszár-parancsát'', melynek értelmében a [[Vörös hadsereg]] minden fogságba került komisszárját azonnal ki kell végezni. Manstein ezt a parancsot katonához méltatlannak tartotta, és azt az utasítást adta a parancsnoksága alá tartozó egységeinek, hogy hagyják figyelmen kívül. <ref group="jegyzetek"> Csakúgy, mint később, amikor a 11. hadsereg parancsnoka lett. </ref> |
||
1941. [[június 22]]-én, hajnali 3 [[óra]]kor az LVI. hadtest élén átlépte a [[Szovjetunió|szovjet]] határt, és csapataival öt [[nap|időegység]] alatt 240 [[kilométer]]t előrenyomulva bevette [[Daugavpils|Daugavpilst]] ({{lang-de|Dünaburg}}). [[Szeptember 12]]-én az aznap elesett |
1941. [[június 22]]-én, hajnali 3 [[óra]]kor az LVI. hadtest élén átlépte a [[Szovjetunió|szovjet]] határt, és csapataival öt [[nap|időegység]] alatt 240 [[kilométer]]t előrenyomulva bevette [[Daugavpils|Daugavpilst]] ({{lang-de|Dünaburg}}). [[Szeptember 12]]-én az aznap elesett '''Eugen Ritter von Schobert''' helyett átvette a 11. hadsereg főparancsnokságát. A ''Dél hadseregcsoport'' déli szárnyán elhelyezkedvén feladatuk a [[Krím|Krím-félsziget]] elfoglalása volt. A sziget ellen indított első támadás azonban kudarcot vallott. Ebben a pozíciójában kapta kézhez az úgynevezett ''Reichenau-parancsot'', amely felhívja a [[Wehrmacht]] kötelékében harcoló katonák figyelmét, hogy mindenféle következmény nélkül követhetnek el háborús [[bűntett|bűntetteket]] a szovjet – és különösen a [[Zsidók|zsidó]] – lakossággal szemben. A parancsot Manstein megváltoztatott formában adta tovább csapatainak: ''"A zsidó-[[bolsevik]] rendszert egyszer és mindenkorra ki kell irtani. Soha többé nem jelenhet meg az [[Európa|európai]] életterünkön belül."''<ref group="jegyzetek"> A háborús bűnösök perében ez volt a vád Manstein ellen.</ref> |
||
[[File:Bundesarchiv Bild 101I-022-2927-26, Russland, Generäle Hoth und v. Manstein.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Hermann Hoth]] és Manstein]] |
[[File:Bundesarchiv Bild 101I-022-2927-26, Russland, Generäle Hoth und v. Manstein.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Hermann Hoth]] és Manstein]] |
||
| 59. sor: | 59. sor: | ||
[[1942]]-ben Manstein másodjára is megpróbálta bevenni Krímet és [[Szevasztopol]]t. Ezúttal sikerrel járt, melynek következtében [[július 1]]-jén [[tábornagy|vezértábornaggyá]] nevezték ki. [[Nyár]] végén a 11. hadsereget Leningrád (ma:[[Szentpétervár]]) alá helyezték át, melynek feladata a város elfoglalása volt. |
[[1942]]-ben Manstein másodjára is megpróbálta bevenni Krímet és [[Szevasztopol]]t. Ezúttal sikerrel járt, melynek következtében [[július 1]]-jén [[tábornagy|vezértábornaggyá]] nevezték ki. [[Nyár]] végén a 11. hadsereget Leningrád (ma:[[Szentpétervár]]) alá helyezték át, melynek feladata a város elfoglalása volt. |
||
[[Október 29 |
[[Október 29]]-én idősebbik fia; Gero 19 [[év|évesen]], hadnagyi rangban elesett a [[keleti front]]on. Ennek ellenére [[november 21]]-én Mansteint az új [[Don]]-(Dél)-hadseregcsoport főparancsnokává nevezték ki. A hadseregcsoporthoz tartozott a [[Sztálingrád]]ban (ma: [[Volgográd]]) katlanba zárt 6. hadsereg és a 4. páncélos hadtest. Utóbbinak [[Hermann Hoth]] [[vezérezredes]] parancsnoksága alatt, délnyugati irányból, mindössze két páncélos hadtesttel kellett volna körülbelül 30 km-re megközelítenie a sztálingrádi katlant, hogy ott a 6. hadsereg időközben kitört egységeivel egyesüljön. A kitörésre azonban Hitler – Manstein minden igyekezete ellenére – végül nem adott parancsot, Hoth csapatai pedig a katlantól 48 km-re elakadtak. Ezzel megpecsételődött a 6. hadsereg sorsa. Manstein ezek után minden erejével arra törekedett, hogy a sztálingrádi katasztrófa következtében a németek déli szárnyán fenyegető teljes összeomlást megakadályozza. |
||
[[1943]] márciusában egy ellentámadás eredményeként sikerült [[Harkov|Harkovot]] és [[Belgorod|Belgorodot]] visszafoglalnia. Ezért lovagkeresztjéhez megkapta a tölgyfalombokat. A sztálingrádi krízis alatt és után Manstein és Hitler között egyre jobban kiéleződtek az ellentétek.{{Idézet 3|Május elején a hadsereg-csoportnak a Citadella-hadművelethez több mint 686 páncélos és 160 rohamlöveg állt volna rendelkezésére. Július 3-ig a Citadella fronton összesen 1081 páncélos (ennek majdnem fele Panzer III-as) és 376 rohamlöveg volt hadra fogható.|Manstein|40%|right|rquote=1}} Ennek ellenére a Wehrmacht belső ellenállásában, illetve egy esetleges Hitler elleni [[Puccs|államcsínyben]] nem akart részt venni, mert úgy gondolta, hogy ez nem összeegyeztethető a „katonai becsületével“. Ezen kívül félt attól, hogy egy sikeres puccs esetén a német katonák soraiban felbomlik a fegyelem, [[polgárháború]] tör ki, ami elkerülhetetlenül [[Harmadik Birodalom|Németország]] katonai összeomlásához vezetett volna. A Hitler elleni [[merénylet]] előkészületeibe így nem vonták be. [[Claus Schenk von Stauffenberg |Stauffenberg]] négyszemközti beszélgetésen ugyan felhívta Manstein figyelmét a Hitler döntéseivel kapcsolatos elégedetlenségére, de terveibe részletesen nem avatta be. Von Manstein javasolta Stauffenberg frontra áthelyezését, amit később az őrnagy letartóztatására tett kísérletként állítottak be. |
[[1943]] márciusában egy ellentámadás eredményeként sikerült [[Harkov|Harkovot]] és [[Belgorod|Belgorodot]] visszafoglalnia. Ezért lovagkeresztjéhez megkapta a tölgyfalombokat. A sztálingrádi krízis alatt és után Manstein és Hitler között egyre jobban kiéleződtek az ellentétek.{{Idézet 3|Május elején a hadsereg-csoportnak a Citadella-hadművelethez több mint 686 páncélos és 160 rohamlöveg állt volna rendelkezésére. Július 3-ig a Citadella fronton összesen 1081 páncélos (ennek majdnem fele Panzer III-as) és 376 rohamlöveg volt hadra fogható.|Manstein|40%|right|rquote=1}} Ennek ellenére a Wehrmacht belső ellenállásában, illetve egy esetleges Hitler elleni [[Puccs|államcsínyben]] nem akart részt venni, mert úgy gondolta, hogy ez nem összeegyeztethető a „katonai becsületével“. Ezen kívül félt attól, hogy egy sikeres puccs esetén a német katonák soraiban felbomlik a fegyelem, [[polgárháború]] tör ki, ami elkerülhetetlenül [[Harmadik Birodalom|Németország]] katonai összeomlásához vezetett volna. A Hitler elleni [[merénylet]] előkészületeibe így nem vonták be. [[Claus Schenk von Stauffenberg |Stauffenberg]] négyszemközti beszélgetésen ugyan felhívta Manstein figyelmét a Hitler döntéseivel kapcsolatos elégedetlenségére, de terveibe részletesen nem avatta be. Von Manstein javasolta Stauffenberg frontra áthelyezését, amit később az őrnagy letartóztatására tett kísérletként állítottak be. |
||
A lap 2009. december 23., 17:20-kori változata
| Fritz-Erich von Manstein | |
 | |
| Erich von Manstein | |
| Született | 1887. november 24.[1][2][3][4][5] Berlin |
| Meghalt | Icking |
| Sírhely | Alsó-Szászország |
| Állampolgársága | német |
| Nemzetisége | Német |
| Rendfokozata | Vezértábornagy |
| Csatái | I. világháború II. világháború |
| Kitüntetései | Vaskereszt I. és II. fokozata (1914.) A Hohenzollerek lovagkeresztje kardokkal A württembergi Frigyes-rend I. osztálya kardokkal Fekete sebesülési jelvény (1918) Wehrmacht szolgálati kitüntetés IV.-I. fokozatig Krím pajzs arany fokozata A Vaskereszt Lovagkeresztje tölgyfalombokkal és kardokkal |
| Halál oka | agyi érkatasztrófa |
| Szülei | Eduard von Lewinski |
| Rokonai | Eduard von Lewinski (édesapja) |
 | |
| Fritz-Erich von Manstein aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fritz-Erich von Manstein témájú médiaállományokat. | |
Erich von Manstein, (született: Fritz Erich von Lewinski, Berlin, 1887. november 24. – Irschenhausen (Isartal), 1973. június 10.) német vezértábornagy, a II. világháború alatt hadsereg- és hadseregcsoport-parancsnok.
Élete
A német császárság és az első világháború
Fritz-Erich von Lewinski egy ősi porosz katonacsalád tizedik gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja, Eduard von Lewinski tüzér ezredes, majd tüzérségi tábornok volt. Szülei már megkeresztelésekor örökbe adták Erich nagybátyjának, Georg von Manstein őrnagynak (a későbbi tábornoknak) és feleségének (édesanyja hugának), akiknek a házassága gyermektelen maradt. Együtt nőtt fel a házaspár által szintén adoptált Marta húgával. A Lewinski és Manstein családfából 16 közvetlen felmenője töltött be tábornoki rendfokozatot a porosz-német, vagy az orosz hadseregben.
Tanulmányait Straßburgban végezte. Előbb a plöni hadapródiskolába, majd a Berlin-lichterfeldei porosz főhadapródiskolába járt. 1905 júniusában hadapródként vett részt Vilmos porosz király és Cecília mecklenburg–schwerini hercegnő esküvőjén.
1906-ban tisztjelöltként lépett be a 3. gyalogsági gárdaezredbe, ahol 1907-ben hadnaggyá léptették elő. 1913-tól a berlini hadiakadémián tanult.
Az I. világháború kitörése főhadnagyként és a 2. tartalék-gárdaezred adjutánsaként érte. 1914. november 17-én súlyos sérülést szenvedett. Felépülése után századosként, valamint a Gallwitz hadseregcsoport segéd- és vezérkari tisztjeként tért vissza a hadszíntérre. Ezt követően az 1. hadseregnél teljesített szolgálatot, és 1917 őszétől az Észtországban bevetett 4. ovashadosztály első vezérkari tisztje lett. Csakúgy, mint a 213. gyalogoshadosztálynál a Nyugati fronton, ahová 1918 májusában helyezték át.
A Weimari köztársaság
Manstein a háború után az újonnan alakult Reichswehr kötelékébe került, ahol előbb a déli határőr-főparancsnokságon, majd a Kasselben lvő II. csoport-parancsnokságon szolgált.
1921. október 1-jén az angermündei 5. gyalogezred századparancsnoka lett. 1923. október 1-jétől ismét vezérkari tiszt, előbb a II., majd a IV. védkörlet (Wehrkreis) parancsnokságán, ahol tiszthelyettesképzés volt a feladata. 1927 őszétől vezérkari tiszt őrnagyi rangban Magdeburgban.
1929 szeptember végén a vezérkar hadműveletekért felelős részlege I. csoportjának vezetőjévé nevezték ki, ahol 1931. április 1-jén alezredessé léptették elő. Ezután a 4. gyalogezred vadászzászlóaljának parancsnoka Kolbergben.
A nemzetszocializmus idején
A háború előtt
1933. október 1-jén Mannstein ezredes lett, egy évvel később a II. védkörlet vezérkarának vezetőjévé nevezték ki. 1935. július 1-jén a hadsereg vezérkarának hadműveletekért felelős vezetőjévé nevezték ki. E tisztsége során írta meg tanulmányát, amely a gyalogság támogatására használt fogatolt tüzérség, önálló, mozgó |ágyútalpakra történő létesítéséről szól. Végső soron ez szolgált a rohamlöveg ötletének alapjául.
1936. október 1-jén egyidejűleg nevezték ki vezérőrnaggyá és a tábornoki kar helyettes vezetőjévé (Oberquartiermeister I). Manstein ezt kivételes és kimagasló képességeinek köszönhette. Feladata a vezérkari főnök, Ludwig Beck helyettesítése volt, és a hagyományoknak megfelelően kijelölt utódaként számoltak vele.
1938. február 4-én, a "Blomberg-Fritsch ügy" idején meglepetésre mégis áthelyezték Liegnitzbe (Szilézia), a 18. gyalogoshadosztály parancsnokának. Márciusban azonban még dolgozott a német csapatok Ausztriába való bevonulásának, illetve az osztrák hadsereg Wehrmachtba való beolvasztásának előkészületein, amellyel az OKW, Oberkommando der Wehrmacht ("Wehrmacht főparancsnoksága") bízta meg. Októberben a 18. gyalogoshadosztály élén vonult be a müncheni egyezmény miatt Németországhoz csatolt Sziléziába.
A második világháború
1939-ben, a Lengyelországi hadjárat során Manstein a "Dél" hadseregcsoport vezérkarának vezetőjeként tevékenykedett, altábornagyi rangban. Ezek után dolgozta ki a nyugati hadjárat támadási tervét, amit később Sichelschnitt-nek ("Sarlóvágás") neveztek el. A terv lényege abban állt, hogy a német páncéloserőket az "A" hadseregcsoportnál koncentrálják, melyek az Ardenneken keresztülnyomulva lezárják a keleti irányba előretörő ellenség szárnyát.
Manstein leadta a hadműveleti javaslatát az OKH-nak, (Oberkommando des Heeres, "a hadsereg főparancsnoksága"), de a hadsereg vezérkari főnöke, Franz Halder attól félt, hogy az A hadseregcsoport főparancsnoka, von Rundstedt tábornok Manstein befolyása alatt önálló hadműveletekre vállalkozik, ezért pozíciójából felmentették, és 1940. január 27-én meglepetésre a XXXVIII. hadtest (négy hadosztály) parancsnokságával bízták meg. Így vett részt a francia hadjáratban, miután gyalogsági tábornokká léptették elő, és megkapta a lovagkeresztet.
1941 februárjában áthelyezték a LVI. hadtest – motorizált[jegyzetek 1] – parancsnokságára. E tisztségében semmiféle szereppel és befolyással nem rendelkezett a Szovjetunió 1941-es megtámadásának stratégiai megtervezésében. Néhány nappal a támadás kezdete előtt Hitler kiadta híres komisszár-parancsát, melynek értelmében a Vörös hadsereg minden fogságba került komisszárját azonnal ki kell végezni. Manstein ezt a parancsot katonához méltatlannak tartotta, és azt az utasítást adta a parancsnoksága alá tartozó egységeinek, hogy hagyják figyelmen kívül. [jegyzetek 2]
1941. június 22-én, hajnali 3 órakor az LVI. hadtest élén átlépte a szovjet határt, és csapataival öt időegység alatt 240 kilométert előrenyomulva bevette Daugavpilst (németül: Dünaburg). Szeptember 12-én az aznap elesett Eugen Ritter von Schobert helyett átvette a 11. hadsereg főparancsnokságát. A Dél hadseregcsoport déli szárnyán elhelyezkedvén feladatuk a Krím-félsziget elfoglalása volt. A sziget ellen indított első támadás azonban kudarcot vallott. Ebben a pozíciójában kapta kézhez az úgynevezett Reichenau-parancsot, amely felhívja a Wehrmacht kötelékében harcoló katonák figyelmét, hogy mindenféle következmény nélkül követhetnek el háborús bűntetteket a szovjet – és különösen a zsidó – lakossággal szemben. A parancsot Manstein megváltoztatott formában adta tovább csapatainak: "A zsidó-bolsevik rendszert egyszer és mindenkorra ki kell irtani. Soha többé nem jelenhet meg az európai életterünkön belül."[jegyzetek 3]
1942-ben Manstein másodjára is megpróbálta bevenni Krímet és Szevasztopolt. Ezúttal sikerrel járt, melynek következtében július 1-jén vezértábornaggyá nevezték ki. Nyár végén a 11. hadsereget Leningrád (ma:Szentpétervár) alá helyezték át, melynek feladata a város elfoglalása volt.
Október 29-én idősebbik fia; Gero 19 évesen, hadnagyi rangban elesett a keleti fronton. Ennek ellenére november 21-én Mansteint az új Don-(Dél)-hadseregcsoport főparancsnokává nevezték ki. A hadseregcsoporthoz tartozott a Sztálingrádban (ma: Volgográd) katlanba zárt 6. hadsereg és a 4. páncélos hadtest. Utóbbinak Hermann Hoth vezérezredes parancsnoksága alatt, délnyugati irányból, mindössze két páncélos hadtesttel kellett volna körülbelül 30 km-re megközelítenie a sztálingrádi katlant, hogy ott a 6. hadsereg időközben kitört egységeivel egyesüljön. A kitörésre azonban Hitler – Manstein minden igyekezete ellenére – végül nem adott parancsot, Hoth csapatai pedig a katlantól 48 km-re elakadtak. Ezzel megpecsételődött a 6. hadsereg sorsa. Manstein ezek után minden erejével arra törekedett, hogy a sztálingrádi katasztrófa következtében a németek déli szárnyán fenyegető teljes összeomlást megakadályozza.
1943 márciusában egy ellentámadás eredményeként sikerült Harkovot és Belgorodot visszafoglalnia. Ezért lovagkeresztjéhez megkapta a tölgyfalombokat. A sztálingrádi krízis alatt és után Manstein és Hitler között egyre jobban kiéleződtek az ellentétek.
| „ | Május elején a hadsereg-csoportnak a Citadella-hadművelethez több mint 686 páncélos és 160 rohamlöveg állt volna rendelkezésére. Július 3-ig a Citadella fronton összesen 1081 páncélos (ennek majdnem fele Panzer III-as) és 376 rohamlöveg volt hadra fogható. | ” |
– Manstein | ||
Ennek ellenére a Wehrmacht belső ellenállásában, illetve egy esetleges Hitler elleni államcsínyben nem akart részt venni, mert úgy gondolta, hogy ez nem összeegyeztethető a „katonai becsületével“. Ezen kívül félt attól, hogy egy sikeres puccs esetén a német katonák soraiban felbomlik a fegyelem, polgárháború tör ki, ami elkerülhetetlenül Németország katonai összeomlásához vezetett volna. A Hitler elleni merénylet előkészületeibe így nem vonták be. Stauffenberg négyszemközti beszélgetésen ugyan felhívta Manstein figyelmét a Hitler döntéseivel kapcsolatos elégedetlenségére, de terveibe részletesen nem avatta be. Von Manstein javasolta Stauffenberg frontra áthelyezését, amit később az őrnagy letartóztatására tett kísérletként állítottak be.
1943 nyarán a Wehrmacht a kurszki kiszögellés elleni nagy támadásra készült fel, melyben Manstein Dél-hadseregcsoportjának és Günther von Kluge vezértábornagy Közép-hadseregcsoportjának feladata a szovjet csapatok bekerítése és megsemmisítése lett volna (Citadella-hadművelet).
Manstein azon követelését, hogy a támadást a lehető leghamarabb indítsák meg a még kimerült szovjet csapatok ellen, Hitler elutasította. Arra hivatkozott, hogy a saját csapataikat kell feltölteni, illetve az új fegyvereket („Párduc” harckocsi és „Elefánt” vadászpáncélos) nemsokára történő hadrendbe kell állítani. A szovjetek így időt nyertek ahhoz, hogy többlépcsős mélységi védelmi rendszert építsenek ki, és feltöltsék leharcolt egységeiket.
A Citadella-hadművelet kudarca utáni védelmi harcokban is Manstein irányította a Dél-hadseregcsoportot. 1944. január 10-én színes rajz jelent meg róla a Time címlapján a következő felirattal: Field Marshal Fritz Erich von Manstein - Retreat may be masterly, but victory is in the opposite direction. ("Fritz Erich von Manstein vezértábornagy – Lehet, hogy mesterien vonul vissza, de a győzelem a másik irányban van.")
Mansteint 1944. március 30-án a keleti front hadviselésének eltérő megítélése miatt Hitler felmentette a Dél-hadseregcsoport parancsnoki pozíciójából, egyben megkapta lovagkeresztjéhez a kardokat is. További alkalmazására a háború folyamán már nem került sor. Mansteint 1945-ben brit csapatok internálták.
| „ | Az ellenség havi gyártókapacitása legalább 1500 darab új páncélos. Hosszú várakozási idő esetén a téli harcok során keletkezett veszteségek és a nemrég elszenvedett vereségek következtében morálisan és harcértékükben meggyengült szovjet csapatok is újra visszanyerik harcértéküket. Ezen kívül az ellenséges állások kiépítettsége is egyre jobb lenne. | ” |
– Manstein | ||
A háború után
A Nürnbergi Igazságügyi Palota börtöncellájában Walther von Brauchitschsal, Franz Halderrel, Walter Warlimonttal és Westphallal közösen dolgoztak a háborús bűnös szervezetnek minősített OKW és vezérkar védelmén. Ezzel kapcsolatban a nürnbergi perben 1946. augusztus 10-én tanúként hallgatták meg. A bíróság azon a véleményen volt, hogy a törvényszéki alapszabályt megvizsgálva a vezérkar és az OKW formálisan nem minősül „csoportnak“, vagy „szervezetnek“, és egyetlen eljárásban kell tárgyalni az ügyüket. Von Manstein 1948-ban szabadult a hadifogságból, és közvetlen azután őrizetbe vették.
Háborús bűnösök pere Hamburgban
A Manstein elleni per – amely angol katonai törvényszék előtt zajlott – 1949. augusztus 23-án kezdődött a hamburgi Curiohausban, néhány nappal az első német Bundestag választások előtt. Ez volt a szövetségesek utolsó háborús bűnös pere. A vád nem emberiség elleni bűntettekre irányult, hanem a hadi-törvények megsértésére, 17 pontban. Az angol sajtó azonnal állást foglalt egy ilyen későn megrendezett per ellen. S mivel a német hadifoglyokat minden vagyonuktól eltiltották, adománygyűjtési akciót szerveztek Manstein védelmének finanszírozására. Az első adakozó maga Winston Churchill volt. A védelmet Reginald Paget – a későbbi Northampton grófja – látta el, aki egy könyvet is írt a perről.
Erich von Mansteint 1949. december 19-én az angol katonai törvényszék nyolc vádpont alól felmentette, de kilencben bűnösnek találta. Többek között a deportálások engedélyezésében, a hadifoglyok kivégzésének eltűrésében, és a politikai komisszárok SD-nek, Sicherheitsdienst ("Biztonsági szolgálat") való kiadatásának engedélyezésében. A Lengyelországban elkövetett bűnök miatt nem vonták felelősségre, pedig akkori pozíciójából adódóan tudnia kellett a tömeggyilkosságokról.
18 év börtönre ítélték, amibe nem számították bele a már hadifogságban eltöltött négy évet. A börtönbüntetést két hónappal később az angol Rajna-hadsereg parancsnokának közbenjárására tizenkét évre mérsékelték. 1952-ben jóváírták számára az 1945-49 közötti négy évet is. Ugyanebben az évben szembántalmai miatt könnyített fogságot kapott. Hivatalosan jó magaviseletére való tekintettel a büntetés harmadát elengedték, így végül 1953-ban szabadult.
1955-ben jelent meg önéletrajzi könyve németül: Verlorene Siege ("Elveszett győzelmek") címmel, ami az 1938 február – 1944 május közötti időszakot öleli fel. Ebben a végső összeomlást Hitler katonai hozzánemértésének tulajdonítja. 1958-ban adták ki németül: Aus einem Soldatenleben ("Egy katona életéből") című könyvét. Az elmélete, mely szerint a különböző hadjáratok végkimenetele alapjaiban módosult volna, ha a tábornokok nagyobb egyéni mozgástérrel rendelkeznek, több mint vitatott. Még az 1943-44-es védelmi harcoknál is szól arról a lehetőségről, hogy ügyes hadmozdulatokkal a szovjet hadsereg támadóerejét szét lehetett volna zúzni, és egy ezzel egy „remibékét” lehetett volna elérni. Összességében azonban ez is erősen kérdéses. Mindezek ellenére a második világháború egyik legtehetségesebb, legnagyobb tudású parancsnokaként tartják számon.
1960-ig Manstein az egykori Wehrmacht tábornagyai közül egyedüliként kapott feladatot a német kormánytól, hogy tanácsaival segítse az új Bundeswehr felállítását, és NATO-hoz való csatlakozását. Később családjával Bajorországba költözött.
1973. június 9-én, éjszaka hunyt el agyvérzés következtében. Teljes katonai tiszteletadással temették el.
Fontosabb kitüntetései
- Vaskereszt I. és II. fokozata (1914)
- A Hohenzollerek lovagkeresztje kardokkal
- A württembergi Frigyes-rend I. osztálya kardokkal
- Fekete sebesülési jelvény (1918)
- Wehrmacht szolgálati kitüntetés IV.-I. fokozatig
- Krím pajzs arany fokozata
- A Vaskereszt Lovagkeresztje tölgyfalombokkal és kardokkal
- Lovagkereszt 1940. július 19-én
- tölgyfalombok 1943. március 14-én
- kardok 1944. március 30-án
Jegyzetek
- ↑ 1942-ig így hívták a későbbi páncéloshadtestet
- ↑ Csakúgy, mint később, amikor a 11. hadsereg parancsnoka lett.
- ↑ A háborús bűnösök perében ez volt a vád Manstein ellen.
Felhasznált irodalom
- Pál, Földi. Hitler tábornokai. Budapest: Annó Kiadó. ISBN 963-375-044-x
- Generalfeldmarschall Fritz Erich Georg Eduard von Lewinski genannt von Manstein ("Portré Erich von Mansteinről") (angol nyelven). www.geocities.com. (Hozzáférés: 2009. december 23.)
- Some of the prisoners held at special camp 11 ("Néhány fogoly a 11-es táborban", Portré Erich von Mansteinről) (angol nyelven). www.bridgend-powcamp.fsnet.co.uk. (Hozzáférés: 2009. december 23.)
- Erich von Manstein (Életrajz) (német nyelven). www.dhm.de. (Hozzáférés: 2009. december 23.)
- Erich von Manstein (Wehrmacht Lexikon) (német nyelven). www.lexikon-der-wehrmacht.de. (Hozzáférés: 2009. december 23.)
.png){kind=small}
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)