Erich Topp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Erich Topp
Erich Topp
Erich Topp
Született 1914. július 2.
Flag of the German Empire.svg Hannover, Németország
Meghalt 2005. december 26. (91 évesen)
Flag of Germany.svg Süßen, Németország
Állampolgársága német
Nemzetisége Flag of Germany.svg német
Fegyvernem War ensign of Germany (1938-1945).svg Kriegsmarine 1934-1945
Naval Ensign of Germany.svg Bundesmarine 1958-1969
Rendfokozata Ellentengernagy
Egysége U-57
U-552
U-2513
Csatái II. világháború – atlanti-óceáni hadszíntér
Kitüntetései
Lovagkereszt kardokkal és tölgyfalombokkal
Iskolái
  • Hannoveri Egyetem
  • Naval Academy at Mürwik
A Wikimédia Commons tartalmaz Erich Topp témájú médiaállományokat.

Erich Topp (Hannover, 1914. július 2.Süßen, 2005. december 26.) a második világháború harmadik legsikeresebb német tengeralattjáró-parancsnoka volt. Pályafutása alatt 36 hajót, 197 460 regisztertonna hajóteret süllyesztett el.

Háborús pályafutása[szerkesztés]

Topp Hannoverben született, a Német Haditengerészethez 1934 áprilisában csatlakozott. Először a KMS Karlsruhe könnyűcirkálón szolgált, majd 1937-ben a tengeralattjáró-flottához helyezték. Először az U-46-on szolgált, és négy harci bevetésen vett részt. 1940. június 5-én megkapta az U-57 parancsnoki posztját. A hajóval két bevetést teljesített, és hat hajót sikerült elsüllyesztenie. Az U-57 1940. szeptember 3-án elsüllyedt, miután ütközött a norvég Rona rombolóval.[1]

Topp túlélte a találkozást, és az U-552 VII-C osztályú hajó parancsnoki posztját kapta meg 1940. december 4-én. Az U-552-vel főleg konvojokra vadászott az Atlanti-óceán északi részén. Tíz bevetése alatt 30 hajót süllyesztett el, jó párat pedig súlyosan megrongált. Egyik áldozata a USS Reuben James volt, az első amerikai hadihajó amely elsüllyedt a második világháború során.

1942 októberében a gotenhafeni székhelyű 27. Tengeralattjáró flottilla parancsnokává nevezték ki. Feladatai közé tartozott az új XXI osztályú tengeralattjárók szolgálatba állítása, ehhez a típushoz ő készítette el a bevetési típuskönyvet. Röviddel a háború vége előtt az U-2513 parancsnokságát vette át, amellyel 1945. május 8-án a norvégiai Hortenben megadta magát.

Összegzés[szerkesztés]

Hajója Parancsnoki szolgálata Őrjáratok száma Őrjáratok hossza (nap) Eltalált hajók száma Eltalált hajók vízkiszorítása (brt)
U–57
1940. június 5. – 1940. szeptember 15.
2
44
7
42 268
U–552
1940. december 5. – 1942. szeptember 8.
10
308
23
188 699
U–3010
1945. március 9. – 1945. április 26.
0
0
0
0
U–2513
1945. április 27. – 1945. május 9.
0
0
0
0
Összesen
12
352
30
230 967

Elsüllyesztett és megrongált hajók[szerkesztés]

Búvárhajó Nap Hajó Nemzetisége Vízkiszorítása (brt
U–57 1940. július 17. O. A. Brodin  Svédország 1960
U–57 1940. július 17. Manipur  Egyesült Királyság 8652
U–57 1940. augusztus 3. Atos  Svédország 2161
U–57 1940. augusztus 24. Cumberland  Egyesült Királyság 10 939
U–57 1940. augusztus 24. Havildar*  Egyesült Királyság 5407
U–57 1940. augusztus 24. Saint Dunstan  Egyesült Királyság 5681
U–57 1940. augusztus 25. Pecten  Egyesült Királyság 7468
U–552 1941. március 1. Cadillac  Egyesült Királyság 12 062
U–552 1941. március 10. Reykjaborg  Izland 687
U–552 1941. április 27. Commander Horton  Egyesült Királyság 227
U–552 1941. április 27. Beacon Grange  Egyesült Királyság 10 119
U–552 1941. április 28. Capulet*  Egyesült Királyság 8190
U–552 1941. május 1. Nerissa  Egyesült Királyság 5583
U–552 1941. június 10. Ainderby  Egyesült Királyság 4860
U–552 1941. június 12. Chienese Prince  Egyesült Királyság 8593
U–552 1941. június 18. Norfolk  Egyesült Királyság 10 948
U–552 1941. augusztus 23. Spind  Egyesült Királyság 2129
U–552 1941. szeptember 20. T. J. Williams  Norvégia 8212
U–552 1941. szeptember 20. Pink Star  Panama 4150
U–552 1941. szeptember 20. Barbro  Norvégia 6325
U–552 1941. október 31. USS Reuben James**  Egyesült Államok 1190
U–552 1942. január 15. Dayrose  Egyesült Királyság 4113
U–552 1942. január 18. Frances Salman  Egyesült Államok 2609
U–552 1942. január 20. Maro  Görögország 3838
U–552 1942. március 3. Ocana  Hollandia 6256
U–552 1942. április 5. Dawid H. Atwater  Egyesült Államok 2438
U–552 1942. április 7. Byron D. Benson  Egyesült Államok 7953
U–552 1942. április 7. British Splendour  Egyesült Királyság 7138
U–552 1942. április 7. Lancing  Norvégia 7866
U–552 1942. április 9. Atlas  Egyesült Államok 7137
U–552 1942. április 10. Tamaulipas  Egyesült Államok 6943
U–552 1942. június 15. Etrib  Egyesült Királyság 1943
U–552 1942. június 15. Pelayo  Egyesült Királyság 1346
U–552 1942. június 15. Slemdal  Norvégia 7374
U–552 1942. június 15. City of Oxford  Egyesült Királyság 2759
U–552 1942. júlnus 15. Thurso  Egyesült Királyság 2436
U–552 1942. július 25. British Merit*  Egyesült Királyság 8093
U–552 1942. július 25. Broompark  Egyesült Királyság 5136
U–552 1942. augusztus 3. G. S. Walden*  Egyesült Királyság 10 627
U–552 1942. augusztus 3. Lochkatrine  Egyesült Királyság 9419

* A csillaggal jelölt hajók nem süllyedtek el, csak megrongálódtak
** Hadihajó

Élete a háború után[szerkesztés]

A háború után halászként, majd építészként dolgozott. 1958-ban újra csatlakozott az új német haditengerészethez. 1969-ben innen ment nyugdíjba, ellentengernagyi rendfokozatban. Nyugdíjazása után számos hajógyárnál látott el tanácsadói szerepet. A 2001-ben megjelent Silent Hunter II tengeralattjáró-szimulátor PC-játék elkészítésében is szerepet vállalt mint technikai-tanácsadó.[2] 91 éves korában, 2005. december 26-án Süßen-ben érte a halál.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Norwegian Homefleet - WW II
    Ships starting with R
  2. Technical Advisor. Silent Hunter II Official website. (Hozzáférés: 2007. október 26.)

Források[szerkesztés]

  • Savas, Theodore P., Editor. (2004) Hunt and Kill: U-505 and the U-boat War in the Atlantic. Savas Beatie LLC, New York, NY. (Topp Foreword)
  • Savas, Theodore P., editor. (1997, 2004). Silent Hunters: German U-boat Commanders of World War II. Naval Institute Press.
  • Uboat.net. The Men – Erich Topp. (Hozzáférés: 2007)