Herbert Schultze

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Herbert Schultze
Herbert Emil Schultze
Herbert Emil Schultze
Született 1909. július 24.[1]
Kiel
Elhunyt 1987. június 3. (77 évesen)
Hereford[2]
Beceneve Vaddi
Állampolgársága német
Foglalkozása katona
Iskolái Naval Academy at Mürwik (1932. április 1. – 1933. március 28.)
Kitüntetései
  • Wehrmacht Long Service Award (1936. október 2.)[2]
  • Olympic Games Decoration (1937. április 20.)[2]
  • Iron Cross 2nd Class (1939. szeptember 25.)[3]
  • U-boat War Badge (1939. október 25.)[3]
  • Vaskereszt 1. osztálya (1939. október 27.)[3]
  • A Vaskereszt Lovagkeresztje (1940. március 1.)[3][4][5][6]
  • Tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszt (1941. június 12.)[3]
  • Hadi Kereszt (1941. október 14.)[2]
Sírhely Wilhelmshaven
A Wikimédia Commons tartalmaz Herbert Schultze témájú médiaállományokat.

Herbert Schultze (Kiel, 1909. július 29.London, 1987. június 3.) német tengeralattjáró-parancsnok a második világháborúban, aki az U-48-cal nyolc bevetést teljesített, mely során elsüllyesztett 26 hajót; 169 709 BRT mennyiségben, ezzel a teljesítményével a 8. legeredményesebb II. világháborús tengeralattjáró ász.

A háború előtt[szerkesztés]

Schultze kieli származása miatt már gyerekkorában érdeklődött a hajózás iránt. A későbbi kapitány 1930-ban lépett a Reichsmarine kötelékébe. Alapkiképzésére Stralsundban került sor, majd a Niobe és az Emden fedélzetén képezték tovább. Kiképzett tisztként először két könnyű cirkálón volt szolgálatban: a Leipzigen és a Karlsruhén. 1936-ban Flensburgban oktatott a Tengerészeti Akadémiában. 1937-ben átjelentkezett a tengeralattjáró flottához. Első naszádja a IIA típusú U-2 volt. 1939. április 22-én áthelyezték az U-48-ra, amelynek ő lett a parancsnoka.

Az U-48 parancsnokaként[szerkesztés]

Első háborús bevetése még augusztus 19-én kezdődött, és szeptember 17-éig tartott, mégis a háború első két hetében három hajót süllyesztett el. Ezen a bevetésen süllyesztette el a 4869 tonnás, angol Firby gőzöst, melynek elsüllyesztése után egy Winston Churchillhez intézett egy rádióüzenetet, melyben tudatta a hajó helyzetét, és hogy mentsék ki a legénységet, ezzel az üzenettel ismertté vált Németországban és Nagy-Britanniában. Egy amerikai riporter még 1939-ben készített vele egy riportot, amit Angliában is lejátszottak még az év folyamán.

1940 márciusáig 117687 tonnányi hajót süllyesztett el, eredményeiért megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét, másodikként a tengeralattjáró-parancsnokok közül.

Háborús karrierje azonban egy időre kényszerpályára került: gyomor és vesebántalmakkal 1940 májusától októberig kórházban volt. Októbertől decemberig pedig a 7. Tengeralattjáró Flottilla parancsnokhelyettese volt. Decemberben visszatért az U-48 fedélzetére, és még három bevetést teljesített a naszádon. Nyolcadik bevetése után, 1941 júniusában kapta meg a Vaskereszt Lovagkeresztjéhez a Tölgyfalombot is, a legénység által "Vaddi"-nak (Papa) nevezett kapitány ezután szárazföldi beosztásba került.

Felsőbb beosztásban[szerkesztés]

1942 júliusától lett a 3. Tengeralattjáró Flottilla parancsnoka La Rochelle-ben, majd még 1942 decemberében Dönitz törzskarához került. 1944 márciusában pedig visszatért a Tengerészeti Akadémiára oktatónak, ahol a világháború végéig szolgált.

Összegzés[szerkesztés]

Hajója Parancsnoki szolgálata Őrjáratok száma Őrjáratok hossza (nap) Eltalált hajók száma Eltalált hajók vízkiszorítása (brt)
U–2
1938. január 31. – 1939. március 16.
0
0
0
0
U–48
1939. április 22. – 1940. május 20.
5
135
16
109 074
U–48
1940. december 17. – 1941. július 27.
3
92
11
70 091
Összesen
8
227
27
179 165

Elsüllyesztett és megrongált hajók[szerkesztés]

Tengerlattjáró
Dátum
Hajó neve
Nemzetisége
Vízkiszorítása (brt
U–48 1939. szeptember 5. Royal Sceptre  Nagy-Britannia 4853
U–48 1939. szeptember 8. Winkleigh  Nagy-Britannia 5055
U–48 1939. szeptember 11. Firby  Nagy-Britannia 4869
U–48 1939. október 12. Emile Miguet  Franciaország 14 115
U–48 1939. október 13. Heronspool  Nagy-Britannia 5202
U–48 1939. október 13. Louisiane  Franciaország 6903
U–48 1939. október 14. Sneaton  Nagy-Britannia 3677
U–48 1939. november 17. Clan Chisholm  Nagy-Britannia 7256
U–48 1939. november 27. Gustaf E. Reuter  Svédország 6336
U–48 1939. december 8. Brandon  Nagy-Britannia 6668
U–48 1939. december 9. San Alberto  Nagy-Britannia 7397
U–48 1939. december 15. Germaine  Görögország 5217
U–48 1940. február 10. Burgerdijk  Hollandia 6853
U–48 1940. február 14. Sultan Star  Nagy-Britannia 12 306
U–48 1940. február 15. Den Haag  Hollandia 8 971
U–48 1940. február 17. Wilja  Finnország 3396
U–48 1941. február 1. Nicolas Angelos  Görögország 4351
U–48 1941. február 24. Nailsea Lass  Nagy-Britannia 4289
U–48 1941. március 29. Germanic  Nagy-Britannia 5352
U–48 1941. március 29. Hylton  Nagy-Britannia 5197
U–48 1941. március 29. Limbourg  Belgium 2483
U–48 1941. április 2. Beaverdale  Nagy-Britannia 9957
U–48 1941. június 3. Inversuir*  Nagy-Britannia 9957
U–48 1941. június 5. Wellfield  Nagy-Britannia 6054
U–48 1941. június 6. Tregarthen  Nagy-Britannia 5201
U–48 1941. június 8. Pendrecht  Hollandia 10 746
U–48 1941. június 12. Empire Dew  Nagy-Britannia 7005

* A csillaggal jelölt hajó nem süllyedtek el, csak megrongálódott

A Bundesmarine-ban[szerkesztés]

1956-ban visszatért a német haditengerészethez. Újra a szárazföldre kapott beosztásokat: tagja volt a haditengerészet vezérkarának, valamint még újabb két évig oktatott a Tengerészeti Akadémián. A Bundesmarine-től 1968-ban vonult nyugdíjba.

Herbert Schultze 1987. június 3-án hunyt el Londonban, majd Wilhelmshavenben temették el. Schultze gyászbeszédjét Otto Kretschmer mondta el.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]