Wilhelmshaven

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wilhelmshaven
Marinemuseum-wilhelmshaven-2007.jpg
Wilhelmshaven címere
Wilhelmshaven címere
Közigazgatás
Ország  Németország
Tartomány Alsó-Szászország
Kerület szabad város
Alapítás éve 1869
Polgármester Andreas Wagner (CDU)
Irányítószám 26351–26389
Körzethívószám 04421
Rendszám WHV
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség 75 728 fő (2013. dec. 31.)
Népsűrűség 698 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 2 m
Terület 106,91 km²
Időzóna CET, UTC+1
Wilhelmshaven (Németország)
Wilhelmshaven
Wilhelmshaven
Pozíció Németország térképén
é. sz. 53° 31′, k. h. 8° 08′Koordináták: é. sz. 53° 31′, k. h. 8° 08′
Wilhelmshaven weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelmshaven témájú médiaállományokat.

Wilhelmshaven város a németországi Alsó-Szászországban. Németország északi-tengeri partvidékének nyugati részén helyezkedik el.

Története[szerkesztés]

Wilhelmshaven egy viszonylag új város, a német viszonyokhoz képest. A várost I. Vilmos alapította 1869-ben, hogy a fejlődő porosz tengerészetnek legyen egy támaszpontja.

1383-ban a leendő város helyén egy kastély állt, a Sibetsburg. A kastélyt kalózok birtokolták, majd 1433-ban a Hanza-szövetség lerombolta azt. Négy évszázaddal később a Porosz Királyság egy erős flotta létrehozását tervezte, és szükségessé vált számára egy kikötőváros jelenléte az Északi-tenger partján. 1853-ban Adalbert porosz herceg szerződést kötött az Oldenburgi Nagyhercegséggel, melyben a nagyhercegség, 3,13 km² part menti területet ad át Poroszországnak. Tizenhat évvel később I. Vilmos megalapította a nevét viselő várost, Wilhelmshavent.

Wilhelmshaven az egyik legfontosabb kikötővé nőtte ki magát az elkövetkező években. Az Oldenburgi Nagyhercegség szintén hasznot húzott a kikötővárosból, és a nagyhercegség területén, Wilhelmshaven mellett megalapították Rüstringen városát. A két város 1937-ben egyesült.

A második világháború során Wilhelmshaven volt a Kriegsmarine legfontosabb támaszpontja. Ennek következtében a szövetségesek számos légicsapást mértek a városra, amelyek során a város épületeinek kétharmada megsemmisült. A város helyörsége 1945. május 5-én adta meg magát az 1. Lengyel Páncélos Hadosztálynak.

Wilhelmshaven ma[szerkesztés]

Vilmos császár-híd

A háború után a város már nem csak kizárólag hadi, hanem kereskedelmi és turisztikai kikötőként is funkcionált. Mára Wilhelmshaven ismét a legnagyobb német tengerészeti bázissá vált az Északi-tenger partján. Wilhelmshaven a harmadik legnagyobb német kikötő, Hamburg és Bréma után. A kikötőben főként olajipari termékek szállítása folyik. A haditengerészet mellett a város legnagyobb munkaadói a vegyipari cégek és finomítók. Ennek ellenére Németország nyugati részén Wilhelmshavenben az egyik legnagyobb a munkanélküliség aránya. A tankállomások és az olajfinomítók, csővezetékeken keresztül össze vannak kötve más német ipari központokkal is. A város ezenkívül otthont ad egy mérnöki és üzleti egyetemnek is.

A város fejlesztésének négy előirányzott fejlesztési terve:

  • A JadeWeserPort project mely során 2006 és 2010 között a kikötőt alkalmassá tennék a legnagyobb szállítóhajók fogadására.
  • A vegyipar további fejlesztése
  • Cseppfolyós gáz-tároló építése
  • Partmenti autópálya építése, mellyel összekötnék az északnyugati ipari központokat, az Elba az Ems és a Weser folyók környékén

Látnivalók[szerkesztés]

A haditengerészeti múzeum.

Wilhelmshavenben található egy akvárium melyben az Északi-tenger őshonos élőlényei tekinthetőek meg. A város híres építménye a 159 m hosszú Kaiser-Wilhelm-Brücke (Vilmos császár-híd), melyet 1908-ban építettek. 159 méteres hosszával ez a híd Európa egyik leghosszabb forgóhídja. A városban található ezenkívül egy haditengerészeti múzeum is, melyben megtekinthető a haditengerészet egykori rombolója a Mölders, egy tengeralattjáró, valamit számos kisebb hadihajó, melyek a német haditengerészet történetét mutatják be a 19. századtól kezdve.

Testvérvárosok[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelmshaven témájú médiaállományokat.