Erich Hartmann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erich Hartmann
Beceneve Bubi
Fekete ördög
Született 1922. április 19.
Weissach, Württemberg
Meghalt 1993. szeptember 20. (71 évesen)
Weil im Schönbuch, Németország
Állampolgársága német
Nemzetisége német
Fegyvernem légierő
Szolgálati ideje 1940 – 1945
1956 – 1970
Rendfokozata őrnagy (Wehrmacht)
ezredes (Bundeswehr)
Egysége JG 52, JG 53 és JG 71
Csatái Második világháború
Kitüntetései Lovagkereszt tölgyfalombokkal, kardokkal és gyémántokkal
Civilben repülés oktató
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erich Hartmann témájú médiaállományokat.

Erich Alfred „Bubi” Hartmann (Weissach (Stuttgart mellett), 1922. április 19.Weil im Schönbuch, 1993. szeptember 20.) német katonatiszt, minden idők legeredményesebb (352 légi győzelem) vadászpilótája.

Élete[szerkesztés]

Miután sikeresen leérettségizett, 1940-ben tisztjelölt lett a német légierőnél (Luftwaffe). 20 évesen, 1942. március 31-én hadnaggyá, majd 1942. október 8-án a kaukázusi front Jagdgeschwader 52 alakulatának hadnagyává léptették elő. 1943 szeptemberében előlépett a ranglétrán és átvett egy századot. Még ez év október 29-én, amikor Kirovgrád felett lelőtt egy Lavocskin-t és egy Airacobra-t, és jelentette a 147. és 148. légi győzelmét, megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét (Ritterkreuz). 1944. március 2-án elérte 202. sikerét, és megkapta a Lovagkereszt mellé a Tölgyfalomb (Eichenlaub) ékítményt. 1944. március 2-án nevezték ki főhadnaggyá. Július 1-jén aratta 250. légi győzelmét és megkapta a Kardokat (Schwerten) a Tölgyfalomb mellé. Augusztus 25-én jelentette 300. győzelmét és még aznap megkapta a gyémántokat (Brillanten) a Lovagkeresztjéhez (Ritterkreuz mit Eichenlaub, Schwerten und Brillianten). Május 8-án, Németország kapitulációjának napján érte el az utolsó légi győzelmét, a 352.-et.

Erich Hartmann máig is messze a legeredményesebb vadászpilóta a légi háborúk történetében: 352 igazolt légi győzelmet ért el 30 hónapon belül (az 1942. november 2. és 1945. május 8. közötti időszakban), a keleti front első vonalában a Vörös hadsereg kárára. A szovjetek 10 000 rubeles vérdíjat tartottak fenn. A Jagdgeschwader 52-ben – közel 11 000 légi győzelemmel a háború legeredményesebb repülőezrede volt – 1425 bevetést repült, amiből 800 légi csatával zajlott. 16-szor lőtték le és egyszer orosz fogságba is került, ahonnan megszökött és visszajutott a német vonalak mögé.

A május 8-i kapituláció után az amerikaiak az ezredet kiszolgáltatták a szovjeteknek, ennek következtében került Hartmann is orosz fogságba, ahonnan 10 évvel később 1955-ben, különböző szibériai fogolytáborok után szabadult. Ismét belépett az újra felállított német légierőbe (Bundesluftwaffe), majd Geschwaderkommodore-ként irányította az új Luftwaffe első sugárhajtású vadászrepülő ezredét. Hartmann ez idő alatt intenzíven foglalkozott az ezred repülőgép vezetőinek kiképzésével.

A Starfighter botránnyal kapcsolatban a politikától teljességgel mentes Hartmann kritikus hangvételt fogalmazott meg feljebbvalóival és a politikai vezetéssel szemben, ezért ezek számára kényelmetlenné vált és mint a Luftwaffe ezredese idő előtt volt kénytelen visszavonulni, míg más ugyancsak a második világháborúban harcolt katonák továbbra is magas pozíciókat tartottak fenn (így például, Johannes Steinhoff egykori főhadnagy).

1971-től 1974-ig Hangelarban Bonn-nál tevékenykedett mint hivatásos repülőoktató.

1997 januárjában, három évvel a halála után Erich Hartmannt orosz részről rehabilitálták, és minden addig felrótt bűne alól felmentették. Továbbá az orosz bizottság egyértelműen kijelentette, hogy a jól dekorált vadászpilóta igazságtalanul lett elítélve.