Claus Schenk von Stauffenberg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Claus von Stauffenberg
Gróf Claus Schenk von Stauffenberg
Gróf Claus Schenk von Stauffenberg
Született 1907. november 15.
Jettingen,  Német Birodalom
Meghalt 1944. július 20. (36 évesen)
Berlin,  Harmadik Birodalom
Nemzetisége Német
Fegyvernem Wehrmacht
Szolgálati ideje 19261944
Rendfokozata Ezredes
Csatái II. világháború
Lengyelországi hadjárat (1939)
Franciaországi hadjárat (1940)
Észak-afrikai hadjárat (1941–43)
Kitüntetései Német Arany Kereszt
Gyermekei
  • Berthold Maria Schenk Graf von Stauffenberg
  • Franz-Ludwig Schenk Graf von Stauffenberg
  • Konstanze von Schulthess
Szülei Alfred Schenk von Stauffenberg
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Claus von Stauffenberg témájú médiaállományokat.

Gróf Claus Philipp Maria Schenk von Stauffenberg (Jettingen, 1907. november 15.Berlin, 1944. július 20.[1]) német ezredes, a porosz tisztikar tagja, aki 1939–43 között Lengyelországban, Franciaországban, majd Észak-Afrikában szolgált, ez utóbbi hadszíntéren súlyos sebesülést szenvedett. 1944-től a németországi tartalék haderőnél volt vezérkari főnök. A háborús hős Stauffenberg a német tartalékos haderők vezérkari főnöke rövidesen bekapcsolódott a Führer elleni összeesküvésbe. 1944. július 20-án ő vitte be a bombát Hitler titkos főhadiszállására, a kelet-poroszországi Rastenburg (ma Lengyelország, Kętrzyn) melletti erdőben lévő "Farkasodúba" (Wolfsschanze).[2] A sikertelen merénylet után letartóztatták, majd Berlinben három társával együtt kivégezték.

Élete[szerkesztés]

Claus von Stauffenberg Dél-Németország legrégebbi és legelőkelőbb arisztokrata, katolikus családjában született 1907-ben.[3] Édesapja, Alfred Schenk von Stauffenberg gróf II. Vilmos württembergi király főudvarmestere (oberhofmarschall) volt.[4] Édesanyja Caroline von Üxküll-Gyllenbald grófnő, a napóleoni háborúk porosz hősének, Gneisenau tábornagynak unokája volt.[5] Claus nagyon közel állt nála két évvel idősebb bátyjához, Bertholdhoz, aki Stefan George költő köréhez tartozott. Később sokszor idézett a költőtől, s annak sorait tetteihez jeligeként használja. A hithű katolikus Claus 1933. szeptember 26-án Bambergben feleségül vette Nina von Lerchenfeld bárókisasszonyt, akitől két lánya és három fia született: Berthold (1934), Heimeran (1936), Franz Ludwig (1938), Valerie (1940), Konstanze (1945).

Stauffenberget 1926-ban osztották be a 17. Bamberg lovashadosztályba, ahol tehetséges katonaként szolgált. Később a berlini Katonai Akadémiára küldték, ahol vezérkari képzést kapott 1938-ig. Ezután a wuppertali 1. könnyű hadosztályhoz került, ahol Erich Hoepner altábornagy parancsnoklása alatt részt vett a Szudétákért folytatott harcokban. Hoepner ekkor már tagja volt annak az összeesküvő csoportnak, amely 1938 szeptemberében katonai puccsal akarta eltávolítani Hitlert (Septemberverschwörung). (Ennek a csoportnak volt tagja Erwin von Witzleben gyalogsági tábornok is, aki később, a Hitler elleni 1944-es összeesküvésben is részt vett, annak legmagasabb rangú tagjaként). Hitler váratlan diplomáciai sikere, a Szudétavidék békés megszerzését megengedő müncheni egyezmény megkötése hiúsította meg 1938. szeptember 29-én az összeesküvőket arra indította, hogy letegyenek tervükről.

A franciaországi hadjárat idején Stauffenberg vezérkari tisztként szolgált. 1943-ban a 10. páncéloshadosztályhoz vezényelték, amelynek Erwin Rommel tábornok visszavonulását kellett volna fedeznie Észak-Afrikában. 1943. április 7-én Tunéziában a kocsija aknára futott és súlyosan megsebesült.[6] Stauffenberg elvesztette bal szemét, jobb kezét, és két ujját a bal kezén.[7] A többszörösen megsebesült Stauffenberget 1943. április 7-én, mielőtt a német sereget bekerítették volna Észak-Afrikában, visszaszállították Németországba. Három hónapot töltött a kórházban Münchenben. 1943 tavaszától meghatározó tényezőjévé vált a Hitler elleni küzdelemnek. Stauffenberg hamar eltávolodott a nemzetiszocialisták antiszemitizmusától. Miközben szembesült a német politika kelet-európai következményeivel, fel tudta becsülni a kárt, amit Hitler háborúja okozott Németországnak. Hennig von Treschkow, Friedrich Olbricht tábornok és Fritz-Dietlof Graf von der Schulenburg főhadnagy hatásának köszönhetően Stauffenberg a katonai ellenállás központi személyiségévé vált. Fontos kapcsolatot épített ki polgári ellenállási csoportokkal, és Carl Friederich Goerdelerrel és Ludwig Beckkel egyetemben ő koordinálta a merénylet tervét. Ekkor az ellenállók már készen álltak Párizsban, Bécsben, Berlinben. Stauffenberg a különböző csoportok és körök közös stratégiájának kialakítására törekedett. Felépülését követően a berlini Tábornoki Irodába került mint vezető beosztott. Stauffenberget a Hitler elleni merénylet és a sikeres hatalomváltás után magas poszt várta volna az új kormányban.

Részvétele a Hitler elleni merényletben[szerkesztés]

A Wolfschanze nevű főhadiszállásnál. Balról jobbra: Claus Schenk, Stauffenberg gróf, Karl Ješko, egy ismeretlen, Adolf Hitler és Wilhelm Keitel (1944. július 15.)

1944. július 20-án 12 óra 42 perckor bomba robbant Adolf Hitler kelet-poroszországi, Wolfschanze nevű főhadiszállásának helyzetmegbeszélő barakkjában,[8] alig két méterre a Führertől és a Wehrmacht legfontosabb vezetőitől. Ezzel életbe lépett a Walküre hadművelet, amellyel vezérkari tisztek egy csoportja átvette volna a hatalmat. Az összeesküvés élén Stauffenberg ezredes állt, aki személyesen helyezte el a bombát az épületben, Hitler közelében. Aztán, a merénylet forgatókönyve szerint, Stauffenberget telefonhoz hívatta adjutánsa, aki ezzel az ürüggyel távozott a helyszínről.[7] Pár perccel később, Heinz Brandt ezredes, miután véletlenül kétszer is belerúgott, türelmetlenül lehajolt a táskáért, és Hitler közeléből eltávolítva azt, a vaskos tölgyfa asztal lába mögé tolta.[9][10] Ráadásul Hitler a robbanás előtti pillanatban el is távolodott az asztaltól.[11] Ezen körülmények miatt (a zárt terű bunker helyett a kis ellenállást jelentő barakképületben történt a detonáció, aminek hatását lényegesen tompította az asztal, amely Hitler és a bomba közé került), Hitler és a jelenlévő tisztikar többsége megúszta könnyebb sérülésekkel. A sikertelen merénylet után az ellenállási mozgalom is megbukott, és az ezt követő megtorló akciókban több mint 5000 embert tartóztattak le, és 200-at ki is végeztek, köztük Stauffenberget is. Őt és három társát még a merénylet napjának éjjelén agyonlőtték. Stauffenberg a gyilkos sortűz előtt így kiáltott fel: „Es lebe das heilige Deutschland!”, vagyis: „Éljen a szent Németország!”.[12]

Emlékezete[szerkesztés]

Stauffenberg és az összeesküvők emlékműve a Wolfsschanze mai romjai közott
A Stauffenberg emlékkápolna belső tere, Albstadt, Baden-Württemberg, Németország

Karaktere filmeken[szerkesztés]

A Hitler elleni merényletről több filmfeldolgozás (Megölni Hitlert!; Valkűr; Stauffenberg - A Valkűr hadművelet) is készült.

Jegyzetek, források, hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Uhl, Eberle (2006), 541;
  2. Wilczy Szaniec, wolfsschanze.pl
  3. A meghiúsult Walkür- hadművelet, nepszava.hu
  4. Stauffenberg, Claus Graf Schenk von, lexikon-der-wehrmacht.de
  5. Bernaś, Bernaś (1977), 78;
  6. Claus von Stauffenberg, jewishvirtuallibrary.org
  7. ^ a b Uhl, Eberle (2006), 226;
  8. Uhl, Eberle (2006), 225-226;
  9. A Walkür-hadmüvelet – Merénylet Hitler ellen 1944. július 20., titzala.hu
  10. Egy asztalláb állt Hitler és a halál között hetven évvel ezelőtt, origo.hu
  11. Bernaś, Bernaś (1977), 93-94;
  12. Bernaś, Bernaś (1977), 107;

Források[szerkesztés]

  • Matthias Uhl, Henrik Eberle. A Hitler-dosszié. Park Könyvkiadó, 590. o. ISBN 963-530-716-0 (2006) 
  • F. Bernaś, J. M. Bernaś. Merénylet Hitler ellen. Kossuth Könyvkiadó., 122. o. ISBN 963-09-1006-3 (1978) 
  • Christian von Krockow. A Valkűr-hadművelet : a Hitler elleni összeesküvés. Gabo Kiadó, 198. o. ISBN 978-963-689-265-4 (2008) 
  • Ulrich Schlie. "Es lebe das heilige Deutschland": Ein Tag im Leben des Claus Schenk Graf von Stauffenberg. Ein biografisches Porträt. Verlag Herder Gmbh, 192. o. ISBN 978-345-129-875-2 (2009) 
  • Peter Hoffmann. Stauffenberg: A Family History, 1905-1944. Mcgill-Queens University Press, 464. o. ISBN 978-077-353-544-2 (2003) 

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Claus Schenk von Stauffenberg témájú médiaállományokat.