„Inváziós faj” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
100. sor: 100. sor:
* [[sötétlila őszirózsa]] ''(Aster novi-belgii)''
* [[sötétlila őszirózsa]] ''(Aster novi-belgii)''
* [[süntök]] ''(Echinocystis lobata)''
* [[süntök]] ''(Echinocystis lobata)''
* [[szelíd csorbóka]] (''Sonchus oleraceus'')
* [[szemcsés békalencse]] ''(Lemna minuta)''
* [[szemcsés békalencse]] ''(Lemna minuta)''
* [[szibériai szil]] (turkesztáni szil, ''Ulmus pumila'')
* [[szibériai szil]] (turkesztáni szil, ''Ulmus pumila'')

A lap 2020. október 21., 23:08-kori változata

A biológiai sokféleség nagyrészt az élőlények elkülönült evolúciójának és a helyi feltételekhez alkalmazkodásának eredménye. Egy új faj érkezése az adott ökoszisztémába természetes jelenség. A legtöbb idegenhonos faj nem képes életben maradni, illetve nem válik inváziós fajjá, hanem beépül az őshonos fajok közösségébe, és a tápláléklánc részévé válik. Azok a fajok képesek tömegesen, az ökológiai egyensúlyt felborítva elterjedni, amelyek:

  • a gyorsan szaporodnak,
  • változatos környezeti feltételek közt életképesek és
  • versenyelőnyt élveznek az őshonos fajokkal szemben (például mert az új élőhelyen nincsenek természetes ellenségeik).

Hosszabb távon új egyensúlyi helyzet alakul ki, de addigra egyes őshonos fajok kiszorulhatnak (életterük beszűkülhet vagy akár ki is halhatnak).

A fajok terjedését természetellenesen felgyorsította a kereskedelem, az utazás és több szándékos betelepítés.[1] Az özönfajok megváltoztathatják az ökológiai viszonyokat, így kiszámíthatatlan hatást gyakorolnak a biológiai sokféleségre, és komoly gazdasági károkat okozhatnak.

Jelenleg az inváziós idegenhonos fajokat tartják a globális biodiverzitás csökkenése második fő okának, közvetlenül az élőhelypusztítás mögött. Az özönfajok környezeti, gazdasági és társadalmi (pl. egészségügyi) hatásai minden szinten kedvezőtlenek.[2] Ennek történelmi példája a patkányok behurcolása Polinéziába és más szigetekre.

Európa növényvilágában évente átlag hat új faj tűnik fel.[3] Európában jelenleg mintegy 12 000 idegenhonos faj él, és ezek 10-12 százaléka számít inváziósnak.[4]

Özönnövények Magyarországon

1998. március 11-13. között Jósvafőn rendezték meg az Agresszív adventív növényfajok és a természetvédelem című szakmai találkozót. A rendezvényen összeállították a legveszélyesebb fajok listáját, amely 33 adventív és 3 őshonos (ám megfelelő feltételek között inváziós tulajdonságokat mutató) fajt tartalmaz. 2012-ben megjelent Csiszár Ágnes szerkesztésében a Inváziós növényfajok Magyarországon című kiadvány, melyben már 50-nél is több növényfajt sorolnak fel.

Az Európai Unióban az utóbbi években szakmai előkészítő munka kezdődött általában az inváziós állat- és növényfajokról. Az uniós rendelet valószínűleg 2016-ra készülhet el, és szabályozná, milyen feltételek mellett lehet behozni növény- és állatfajokat, hogyan lehet ezeket szaporítani, illetve terjeszteni. Hasonló szabályozás már számos más helyen, például Ausztráliában létezik. Az uniós szabályozás minden bizonnyal az eddigi gyakorlatnak megfelelően anyagi eszközöket is rendelne a célok megvalósításához, azaz az invazív fajok kordában tartásához. A biológiai környezetszennyezés a 21. században súlyosabb gazdasági károkat okoz, mint az ipari, amely ellenében már sikerült bizonyos eredményeket felmutatni. A biológiai veszélyek klasszikus példája a parlagfű, de ezen kívül is mintegy hetven inváziós növényfaj van már Magyarországon.[5]

Adventív fajok

Japán keserűfű
Alkörmös
Selyemkóró termése
Keskenylevelű ezüstfa termése
Fehér akác
Harlekinkatica
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Őshonos fajok

  • Közönséges nád (nád, Phragmites australis)
  • Siska nád(tippan) (Calamagrostis epigeios)
  • Vad v. földi szeder fajcsoport (Rubus fruticosus agg.)

Invazív állatfajok Magyarországon

Gerinctelenek

Fonálférgek

Pókszabásúak

Rákok

Rovarok

Puhatestűek

Gerincesek

Halak

Hüllők

Madarak

Emlősök

Jegyzetek

Források

  • Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről 99. számú ajánlás (2003) az özönfajok elleni Európai Stratégiához (elfogadta az Állandó Bizottság 2003. december 4-én)
  • Európai stratégia az özönfajok ellen. ISBN 978-963-06-4020-6
  • Harka Á. & Sallai Z. (2004): Magyarország halfaunája. Nimfea, Szarvas. ISBN 963-86475-3-1
  • Inváziós növényfajok Magyarországon. Szerkesztette: Csiszár Ágnes. Sopron: Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó. 2012. ISBN 978-963-334-050-9 Hozzáférés: 2015. április 22. (PDF) (A mek.hu, azaz a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján)  
  • Seprős Imre (2001): Kártevők elleni védekezés I-II.

További információk

Kapcsolódó cikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Inváziós_faj&oldid=23165288”