Szibériai szil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Szibériai szil
Termesztett változat a Morton arborétumból
Termesztett változat a Morton arborétumból
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Alrend: Csalánvirágúak (Urticanae)
Család: Szilfafélék (Ulmaceae)
Nemzetség: Szil (Ulmus)
Faj: U. pumila
Tudományos név
Ulmus pumila
L.
Szinonimák
  • Ulmus campestris L. var. pumila (L.) Maxim.
  • Ulmus humilis Amman ex Steud.
  • Ulmus manshurica Nakai
  • Ulmus pumila var. genuina Skvort.
  • Ulmus pumila var. microphylla Persoon
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szibériai szil témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szibériai szil témájú médiaállományokat és Szibériai szil témájú kategóriát.

A szibériai szil (Ulmus pumila) a szilfafélék (Ulmaceae) családjának szil (Ulmus) nemzetségébe tartozó növényfaja. Turkesztánban, Kelet-Szibériában, Mongóliában, Tibetben (Xizang), Észak-Kínában, az indiai Észak-Kasmírban és Koreában őshonos.[1] A szibériai szilt Ázsiában, Észak-Amerikában és kisebb mértékben Európában (főleg Dél-Európában) termesztik is, mivel a szilfavésznek (Ophiostoma novo-ulmi) viszonylag jól ellenáll.

Az Egyesült Államok nyugati és középső részén invazív faj.[2][3]

Leírása[szerkesztés]

10–20 m magasra növő fa, vagy sűrű cserje. Törzse alacsonyan ágazik el, ferde. Lombhullató, levelei kicsik (6–7 cm hosszúak), keskenyek, durván fűrészes szélűek. A levélváll többé-kevésbé szimmetrikus. Kétivarú virágai levélhónalji csomókban tavasszal a levelek előtt jelennek meg, szélbeporzásúak. Termése a nemzetségre jellemző lependék. A termést körülvevő termésszárnyak kezdetben asszimilálnak, később a magok terjedését segítik. [4][5]

Mérsékelt éghajlaton ritkán 60 évig is él, de Ázsiában ahol őshonos, 100–150 év az élettartama.[forrás?]

Az U. pumila var. arborea (syn. Ulmus ‘Pinnato-Ramosa’) – turkesztáni szil[6] hajtásai maradandóan szőrösek, a levelek csúcsa hosszabban kihegyezett.[4]

A japán szillel (Ulmus japonica) alkotott hibridjét, az Ulmus ‘Sapporo Autumn Gold’-ot Angliában gyakorta ültették az 1980-as években szilfavész-rezisztenciája miatt.[4]

Felhasználása[szerkesztés]

A kifejlett növények szárazság- és fagytűrők, a teljes napsütötte fekvést kedvelik. A pangóvizet és árnyékot rosszul viselik.

Bonszai[szerkesztés]

A szibériai szil kiválóan alkalmas bonszaiként történő nevelésre. Levelei aprók, gyors növekedésű, a szilfavészre kevésbé fogékony, mutatós fácska. Érdemes foglalkozni vele.

Csodasövény[szerkesztés]

Sövénynek nemesített változatát (Ulmus pumila ‘Celer’) manapság „csodasövény” néven emlegetik, mivel képes két év alatt teljesen zárt, kerítésmagasságú tömör növényfalat képezni. Rendkívül igénytelen a talajra, tehát a homokos talajon éppoly jól fejlődik, mint a lazított agyagos, kötött talajtípusokon. A magoncok, illetve csekély fejlettségű (20 cm-nél kisebb)palánták növekedése, természetesen jóval lassabb, még napos, bő vízellátottságú, legalább közepes minőségű talajokon is 5-8 év kell a teljes záródáshoz ~2m magasságig, zárt talajtakaró növényzet között.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fu, L., Xin, Y. & Whittemore, A. (2002). Ulmaceae, in Wu, Z. & Raven, P. (eds) Flora of China, Vol. 5 (Ulmaceae through Basellaceae). Science Press, Beijing, and Missouri Botanical Garden Press, St. Louis, USA. [1]
  2. Ulmus pumila. Missouri Botanical Garden. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
  3. Siberian Elm: Ulmus pumila. Invasive Plant Atlas in the US. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
  4. ^ a b c Johnson
  5. Hajt
  6. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 1999. 240., 532. o. ISBN 963 9121 22 3  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ulmus pumila című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ulmus pumila var. arborea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]