Spanyol csupaszcsiga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spanyol csupaszcsiga
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Valódi csigák (Orthogastropoda)
Rend: Tüdőscsigák (Pulmonata)
Család: Arionidae
Nem: Arion
Faj: A. vulgaris
Tudományos név
Arion vulgaris
(Mabille, 1868)
Szinonimák
  • Arion lusitanicus
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Spanyol csupaszcsiga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Spanyol csupaszcsiga témájú kategóriát.

A spanyol csupaszcsiga (Arion vulgaris) a szárazföldi tüdőscsigák rendjébe tartozó csigafaj. További népies nevei: luzitán vagy ibériai meztelencsiga.

A nagy, feltűnő meztelencsiga, amely az 1950-es évek óta inváziós fajként Európa egyre nagyobb részén elterjedt,[1] a 20. század végén elérte Ausztriát [2] majd Magyarországot is.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Magyarország területén jelenlegi ismereteink szerint 26 házatlan- vagy meztelencsiga-faj fordul elő, közülük 10 faj esetenként kártevőként is ismert. A barna csupaszcsiga tulajdonképpen két faj, mégpedig az Arion rufus és Arion lusitanicus. A hazai „csigairodalom” az 1900-as évektől az A. rufus fajt jelzi (Kőszeg, Kaposvár, Szeged, Budapest). Kaposvár környéki előfordulással az 1930-as években egy testvérfajuk, az élénk csupaszcsiga két változataként is leírták. Soós Lajos 1959-ben (bizonyító példányok hiányában) törölte a magyar faunalistáról, de várható előfordulásukat valószínűsítette. Az első A. rufus példányokat 1980-84-ben Barcson, az Arion lusitanicus első egyedeit 1985-ben Sopronban gyűjtötték. 1999-től kezdődően a Dunántúl nyugati és déli részéről (több helyről) erős kártételüket jelezték. A két faj példányai külső megjelenésükben és színezetükben nagyon hasonlóak egymáshoz, biztos elkülönítésük csak anatómiai vizsgálattal lehetséges. A spanyol csiga az Ibériai-félszigetről származik, az 1990-es évek ben elérte Skandináviát és Ausztriát is. Gesztenyebarna, világosbarna, téglavörös, narancssárga, szürke és fekete változata létezik, oldalán gyakran sötét oldalsáv húzódik. Talpa fehéres, nyálkája színtelen. A szúrós, büdös növényeken kívül minden zöldet lerágnak, ráadásul májustól egészen a fagy beálltáig pusztítanak.

Élőhelye[szerkesztés]

Rét, láp, cserjés, erdő, kert. A parlagon hagyott területek és az elhanyagolt, gondozatlan kertek, vízlevezető csatornák partszegélye kiváló életteret biztosít a házatlan csigák tömeges szaporodásához, illetve a szomszédos földterületekre történő szétterjedésükhöz.

Jellemzése[szerkesztés]

A zöld növényi részeket reszelőnyelvük segítségével elreszelik, tarrágást is végezhetnek. Nyálkájukkal, ürülékükkel szennyezik a növényt, termést. A tárolt zöldségeket a tárolóban is megdézsmálhatják. A földalatti növényi részek is áldozatul eshetnek károsításuknak: a csigák jelenlétét öblös, üreges „kirágások” jelzik a gumókon, karógyökereken. A házatlan csigák károsítását tavasztól őszig megfigyelhetjük.

A házatlan csigák egy- illetve kétnemzedékűek, a nemzedékek összefolynak a fejlődési stádiumok klímafüggősége és a hosszú peterakási időszak miatt. A legnagyobb mennyiségű petét nyár végén, ősszel rakják a talaj felső rétegébe, levelek alá, a talaj felszínére. A meszes burokban lévő petékből közvetlenül, átalakulás nélkül fejlődnek ki a fiatal csigák.

Védekezés ellenük[szerkesztés]

Spanyol csupaszcsigákat riasztó növény a begónia, a feketeribizli, a paradicsom, de becserkészhetjük sörcsapdával is. Hatásos lehet a vízelvonó szerek – só, mész – használata. De a csiga besózása állatkínzás és környezetszennyezés.

Az indiai futókacsák a leghatásosabb ellenségei

Természetes ellenségek[szerkesztés]

Létezik biológiai fegyver is, az Indonéziában tojástermelésre kinevelt „indiai” futókacsa (Anas platyrhynchos f. domestica), ami a leghatásosabban elpusztítja az adott területről a spanyolcsigát.[4][5] Nyugat-Európában gyakran tartanak ilyen kacsákat és bérbe adják őket a csigák elleni védekezésre.[2]

Hazánkban a spanyol csupaszcsiga honos, bár az inváziójuk ellen kevésbé hatásos természetes ellenségei a fácán,[2] a fogoly,[2] a vakond,[2] a sün,[5] futóbogarak, elsősorban futrinkafélék, bábrablók, barna- és zöldvarangy, ásóbéka, tarajos gőte és lábatlan gyík.

Kémiai védekezés[szerkesztés]

A kémiai védekezés a csigaölő szerek alkalmazását jelenti. Szántóföldi és kertészeti kultúrákban (palántaágyban és üvegházban) zöldségfélék, dísznövények védelmére ez gyakran használt módszer.

Egyéb védekezés[szerkesztés]

  • A védendő területen kívül is összecsalogathatjuk a csigákat
  • termőhely kiválasztásakor kerüljük a mély fekvésű, vizenyős területeket.
  • csigakerítést helyezhetünk ki a betelepedés irányára merőlegesen, megakadályozandó a csigák bejutását a védendő területre. Készíthető fémlemezből is, min. 20 cm magasságú legyen, tetején 45 fokos szögben visszahajló peremmel – a perem a csigák bevándorlásának irányába nézzen.
  • a villanypásztor elvén működő csigakerítés is szóba jöhet, a huzalokba vezetett áram megakadályozza a csigák továbbjutását.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (1956. április 12.) „Notes sur les limaces, 3. Sur la présence en France d'Arion lusitanicus Mabille.”. Journal de Conchyliologie 95, 89–99. o.  
  2. a b c d e Indiai futókacsa, spanyolcsiga. terebess.hu. (Hozzáférés: 2023. július 1.)
  3. Păpureanu A.-M., Reise H. & Varga A. (2014). "First records of the invasive slug Arion lusitanicus auct. non Mabille (Gastropoda: Pulmonata: Arionidae) in Romania". Malacologica Bohemoslovaca 13: 6-11. PDF
  4. Indiai futókacsa, spanyolcsiga. terebess.hu. (Hozzáférés: 2023. július 1.)
  5. a b Spanyol meztelencsigák tarolják le a magyar kerteket (magyar nyelven). 24.hu, 2023. július 1. (Hozzáférés: 2023. július 1.)

Források[szerkesztés]