Karcsú disznóparéj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Karcsú disznóparéj
Amaranthus powellii 5438080.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Zárvatermők
Csoport: Valódi kétszikűek
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak
Család: Disznóparéjfélék
Nemzetség: Amaranthus
Tudományos név
Amaranthus powellii
S.Wats.
Szinonimák

A. hypochondriacus subsp. chlorostachys Soó

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Karcsú disznóparéj témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Karcsú disznóparéj témájú kategóriát.

A karcsú disznóparéj (Amaranthus powellii) a disznóparéjfélék családjába tartozó, eredetileg Észak-Amerikában honos gyomnövény, amely Európában inváziós fajként terjed.

Megjelenése[szerkesztés]

A karcsú disznóparéj 20–200 cm magas, lágyszárú, egynyári növény. Karcsú hajtásai felfelé törekvőek, a szár alsó része teljesen felkopaszodik, fénylő felületű, esetenként pirosas árnyalatú. Levele keskenyebb, mint a szőrös disznóparéjé, nyele és a levélfonák erezete nem, vagy csak alig szőrös. Színe élénkzöld és kissé fénylő felületű.

Július-szeptember között virágzik. Virágzata nem túl tömött, alul sokszor szaggatott álfüzér. A termős virágoknak keskeny, lándzsás lepelleveleik vannak, vékony középerük szúrós szálkába hegyesedik. Az előlevél jóval hosszabb a bibeszálnál és kiáll a virágzatból.

Termése kupakkal nyíló, fokozatosan keskenyedő csúcsú toktermés, amelyben 1,2-1,5 mm-es vörösesfekete magvak találhatóak, növényenként több tízezer.

Hasonlíthat hozzá a szőrös disznóparéj (A. retroflexus), amelynek levelei szélesebbek, tompazöldek, nyelük és hátsó erezetük sűrűn molyhos. Szintén összetéveszthető a kopasz hajtású, Magyarországon ritka terpedt disznóparéjjal (A. patulus), amelynek virágzatban az előlevél alig hosszabb a bibeszálnál, terméscsúcsa hirtelen keskenyedik és magja csak 0,8-1,2 mm hosszú.

Két alfaja ismert:

  • A. powelii ssp. buchonii
  • A. powelii ssp. powellii

A szőrös disznóparéjjal alkotott hibridje az A. × soproniensis.

Elterjedése[szerkesztés]

Észak-Amerikában, az USA délnyugati részén és Észak-Mexikóban őshonos. 1870 körül jelent meg a Földközi-tenger térségében. Magyarországon az 1920-as években észlelték, és a 40-es évektől már erőteljesen terjeszkedett. Ma az egész országban megtalálható, közönséges gyomnövény, de leginkább Nyugat-Magyarországon, az Alföld északi részén és Békés megyében elterjedt.

Életciklusa[szerkesztés]

Magva április végén, május elején kezd el csírázni, de utána is folyton jelennek meg új csíranövények. Jellemzően a talaj felső 2-3 cm-éből csíráznak, bár kellően laza talajban 5-6 cm mélyről is előtörnek. Júliustól szeptemberig virágzik, virágait rovarok és a szél porozza be. A termés nyál közepétől szeptemberig érik meg. A mag 15-20 évig is csíraképes marad.

Csírázáshoz melegre, 18–30 °C-ra van szüksége. Eredeti hazájában a termofil erdők és erdőssztyeppek növénye. Fényigényes. A talajt illetően a közepesen nedves, laza, meleg, tápanyagban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges talajt kedveli, de nagy a tűrőképessége. Magyarországon általánosan elterjedt szántóföldi gyomnövény, különösen az 1970-es években okozott nagy károkat, amikor elterjedtek triazinrezisztens változatai. Egy 2007-es felmérés szerint akkor a 11. legjelentősebb gyomnövény volt az országban. A virágzó növényt a szúrós előlevelek miatt csak a kecske eszi meg.

Források[szerkesztés]