Közönséges vadszőlő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Közönséges vadszőlő
A levélzete
A levélzete
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Rend: Szőlővirágúak (Vitales)
Család: Szőlőfélék (Vitaceae)
Alcsalád: Vitoideae
Nemzetség: Vadszőlő (Parthenocissus)
Planch.
Faj: P. inserta
Tudományos név
Parthenocissus inserta
(A.Kern.) Fritsch
Szinonimák
Szinonimák
  • Ampelopsis quinquefolia var. vitacea Knerr
  • Parthenocissus inserta f. dubia (Rehder) Rehder
  • Parthenocissus inserta var. laciniata (Planch.) Rehder
  • Parthenocissus quinquefolia var. laciniata Planch.
  • Parthenocissus quinquefolia var. vitacea (Knerr) L.H.Bailey
  • Parthenocissus vitacea (Knerr) Hitchc.
  • Parthenocissus vitacea var. dubia Rehder
  • Parthenocissus vitacea var. laciniata (Planch.) Rehder
  • Psedera vitacea (Knerr) Greene
  • Psedera vitacea var. dubia (Rehder) Rehder
  • Psedera vitacea var. laciniata (Planch.) Rehder
  • Vitis inserta A.Kern.
  • Vitis quinquefolia var. macrophylla Lauche
  • Vitis vitacea (Knerr) Bean
  • Vitis vitacea var. laciniata (Planch.) Bean
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges vadszőlő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges vadszőlő témájú médiaállományokat és Közönséges vadszőlő témájú kategóriát.

A közönséges vadszőlő (Parthenocissus inserta) a szőlőfélék családjába tartozó, eredetileg Észak-Amerikában honos kúszónövény, amely Európában inváziós fajként terjed.

Előfordulása[szerkesztés]

Észak-Amerika keleti, középső és délnyugati részén, továbbá Mexikó északi felén őshonos. Feltehetően a 18. század végén, dísznövényként hozták be Európába. A 20. század elején Németországban és Ausztriában már általánosan elterjedt. Magyarországon az 1960-as években vadult ki a kertekből és mára az egész országban megtalálható inváziós faj; főleg a folyók árterein és ligeterdeiben gyakori.

Megjelenése[szerkesztés]

A közönséges vadszőlő fás szárú, évelő kúszócserje. Hajtásai fiatalon sima kérgűek, kopaszok, paraszemölcsösek, idős korban a kéreg felrepedezik rajtuk, de nem válik le. A hajtások három-ötágú, erősen kunkorodó kacsokkal kapaszkodnak a fatörzsekbe, falakba, sziklákba. Szórtan elhelyezkedő levelei ujjasan összetettek, 5-7 levélkéből állnak. A levélkék 5–12 cm hosszúak, 2-4,5 cm szélesek, durván fűrészes szélűek, hegyes csúcsúak.

Nyár közepén virágzik. Apró, nem feltűnő, kétivarú virágai bugavirázatot alkotnak. A csésze alig felismerhető, a kis zöldessárga szirmok szétterülnek, a diszkusz összenő a kétrekeszű magház aljával, a bibeszál rövid és zömök. Bőven terem nektárt, ezért a rovarok szívesen látogatják.

Termése 6–8 mm-es, kékesfekete, kerek bogyó, amelyben 3–4 mag található.

Hasonlít hozzá a tapadó vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia), amelynek kacsai 5-8 ágúak és tapadókorongban végződnek. A dísznövényként gyakran falra futtatott japán vadszőlő (Parthenocissus tricuspidata) levelei háromkaréjúak, nem összetettek.

Életciklusa[szerkesztés]

Észak-Amerikában az üde tölgyerdők fákra, cserjékre, sziklákra kapaszkodó liánnövénye. A félárnyékot kedveli, de egyéb tekintetben nagyon igénytelen, szinte bármilyen talajtípuson megél. Elviseli a kitett, szeles vagy szennyezett élőhelyet, a városi környezetet és a kemény teleket.

Magvai kicsírázáshoz legalább hathetes hideghatásra van szükség. Bár a kifejlett növény ellenálló, a magoncok érzékenyek, nem bírják a vízborítást, könnyen elfagynak és gyakran megeszik őket a csigák. Igen gyorsan nő. Április második felében bontja ki leveleit, amelyek ősszel lángolóan vörösre színeződnek. Három-négyévesen fordul termőre, ezután minden évben rendszeresen hoz termést. Vegetatívan is szaporodik, hajtásai könnyen meggyökereznek.

Jelentősége[szerkesztés]

Gyakran ültetett dísznövény, amely falakat, kerítéseket takar és ősszel látványosan vörösre színeződik. Bogyója mérgező, oxálsavat tartalmaz, amely nagyobb mennyiségben fogyasztva vesekárosodást okoz, bár a komoly mérgezés esélye rossz íze miatt csekély. A bogyó leve irritálhatja a bőrt.

Források[szerkesztés]