Parlagi madársóska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Parlagi madársóska
Sauerklee Zwiesel.JPG
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Madársóska-virágúak (Oxalidales)
Család: Madársóskafélék (Oxalidaceae)
Nemzetség: Madársóska (Oxalis)
L., 1753
Tudományos név
Oxalis dillenii
Jacq.
Szinonimák
  • Oxalis corniculata var. dillenii (Jacq.) Trel.
  • Oxalis dillenii var. radicans Shinners
  • Oxalis fontana var. rufa (Small) Karlsson
  • Oxalis longepedunculata Sennen
  • Oxalis recurva var. floridana Wiegand
  • Oxalis rufa Small
  • Oxalis sanguinolaria Raf.
  • Oxalis stricta var. piletocarpa Wiegand
  • xalis stricta var. rufa (Small) Farw.
  • Xanthoxalis dillenii (Jacq.) Holub
  • Xanthoxalis dillenii var. piletocarpa (Wiegand) Holub
  • Xanthoxalis lyonii (Pursh) Holub
  • Xanthoxalis rufa (Small) Small
  • Xanthoxalis stricta var. piletocarpa (Wiegand) Moldenke
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Parlagi madársóska témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Parlagi madársóska témájú kategóriát.

A parlagi madársóska (Oxalis dillenii) a madársóskafélék családjába tartozó, Észak-Amerikában őshonos, Európában inváziós fajként viselkedő növény.

Megjelenése[szerkesztés]

A parlagi madársóska 10–30 cm magas, lágyszárú egynyári vagy évelő növény. Szára felfelé törekvő, nem a földön elfekvő, szárcsomóinál nem gyökerezik le. A felületén található szőrök a szárhoz simulnak, felfelé állnak. Általában átellenes állású levelei hármasan összetettek, világoszöld színűek. A levélkék kb. egyhatod, egynegyed részükig karéjosak. A levélnyél aljánál lévő megnyúlt pálhalavelek vége lekerekített, szélességük 0,2-0,5 mm.

Májustól októberig virágzik. Virágai általában kettesével nőnek, vékony, 2–3 cm-es száruk a felső levél hónaljából ered. Öt szirma sárga, hosszúkás, végük lekerekített. Csészeleveleik megnyúltak, hegyesek, finoman szőrösek, a sziromok feléig/kétharmadáig érnek. 10 porzója a tövénél gyűrűszerűen összenő. Terméses állapotban a kocsányok visszatörtek.

Termése 15–20 mm hosszú, keskeny, hegyes toktermés. Felületén hosszabb elálló és rövidebb, lefelé hozzásimuló szőrök találhatóak. 1-1,3 mm-es barna magvait 8-10 fehér élű, keresztirányú ránc barázdálja.

A parlagi madársóskán kívül Magyarországon három másik rokon faj fordul elő, az őshonos erdei madársóska (O. acetosella) és a szintén invazív szürke madársóska (O. corniculata) és felálló madársóska (O. stricta).

Elterjedése[szerkesztés]

Észak-Amerikában, az Egyesült Államok keleti és középső részén őshonos, innen terjedt tovább Kanadába. Európába feltehetően kereskedelmi rakományokkal került át a magva. Németországban az 1960-as évek elején jelent meg. Ma európai elterjedésének északi határa Norvégia, a déli Bulgária.

Magyarországon első előfordulása 1926-ból Tiszabezdédről származik (utólagos herbáriumi példány alapján), de csak 1970-ben írták le. Az egész ország területén előfordul, de a Duna-Tisza közén ritka. Inváziós növényfaj, de számottevő természetvédelmi gondot nem okoz.

Életciklusa[szerkesztés]

Melegebb éghajlat alatt évelő, hűvösebb körülmények között (mint Magyarországon) egynyári növény. Főleg magokkal terjed. Felnyíló tokterméseik több méterre is elszórják a magokat, amelyek legjobban 15–26 °C-on csíráznak. A virágok májusban jelennek meg rajta, de folyamatosan virágzik, egészen szeptember végéig-október elejéig. Önmegporzó vagy rovarok porozzák be.

Kertekben, parkokban, tarlókon, erdei nyiladékokban gyakori növény. Fénykedvelő, de tűri az árnyékolást. A nedves, üde, semleges kémhatású talajt preferálja.

Felhasználása[szerkesztés]

Levelei ehetőek, kellemesen savanyú ízűek, de oxálsavtartalma miatt nagyobb mennyiségben fogyasztva megköti a szervezet kalciumtartalékait, a kalcium-oxalát kristályok pedig károsíthatják a vesét.

Források[szerkesztés]