Tölgy-pávaszem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tölgy-pávaszem
Antherea yamamai.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Öregcsalád: Bombycoidea
Család: Pávaszemek (Saturniidae)
Alcsalád: Saturniinae
Nemzetség: Saturniini
Nem: Antheraea
Faj: A. yamamai
Tudományos név
Antheraea yamamai
Guérin-Méneville, 1861
Szinonimák
  • Antheraea calida
  • Antheraea fentoni
  • Antheraea hazina
  • Antheraea morosa
  • Antheraea sergestus
  • Antheraea ornata
  • Antheraea ornatrix
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tölgy-pávaszem témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tölgy-pávaszem témájú kategóriát.

A tölgy-pávaszem vagy tölgy-selyemlepke más néven japán selyemlepke (Antheraea yamamai) a rovarok (Insecta) osztályába a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a pávaszemek (Saturniidae) családjába tartozó faj.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti élőhelye Japán. Európában inváziós faj. Tenyésztési célból hozták be Ausztriába, mivel a hernyója selyemgyártásra alkalmasnak tűnő gubót sző. A kísérlet nem sikerült, és telephelyről kiszabadult példányok intenzíven terjednek dél és kelet felé. Magyarországon 1954-ben tűnt fel[1]. Főleg a Nyugat-Dunántúlon fordul elő, de már az ország nagy részén megfigyelték. Nagyon jól alkalmazkodott klímánkhoz, ezért lehet, hogy a Dunántúlon kiszoríthatja a nagy pávaszemet, de erre kevés az esély.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E kimondottan nagy lepke szárnyának fesztávolsága 110–152 milliméter; teste sárga, esetleg barna. A nőstény egyszínű sárga, a szárnya szélén rózsaszín sávval, a "pávaszem" közepe átlátszó. A hím sokkal szebb és színesebb. Nagy, zömök teste hasonlít a többi hazai éjjeli pávaszeméhez, főleg a nagy pávaszemmel téveszthető össze (a viselkedése is hasonló).

Egy hím
és egy nőstény

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európában főként tölgyesekben és bükkösökben él; erdészetileg nem kártevő. A hernyó polifág; a lombhullató fák levelein él. Az imágók nem táplálkoznak; szájszervük elcsökevényesedett. A mesterséges fény erősen vonzza mindkét ivart, ezért gyakran látni utcai lámpák alatt. Nappal a világos színű falakon feltűnő.

Petéi a nagy pávaszeméhez hasonlóak. A hernyók tavasszal kelnek ki. A kicsi, fekete, „tüskés” hernyó színe a 3. vedlés után zöldre vált. A posztembrionális fejlődés utolsó szakaszában a rágói alatti szövőszemölcsből kibocsátott fonálból szövi azt a gubót, amiben az imágó kifejlődik. Ez a lepke őshazájában jó minőségű selymet ad, de az európai populációé kemény és durva.

Július végétől augusztus közepéig repül. A hím nagy, tollas csápjával keresi a nőstényeket éjjel, de akár nappal is, ha felhős az idő. A nőstény a többi éjjeli pávaszemhez hasonlóan feromonokat bocsát ki, ezeket a hím több kilométerről is megérzi.

A peték
és a selyem gubó

Otthoni tenyésztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legjobb, ha, egy már megtermékenyített nőstény pávaszemet sikerül elkapnunk. A petéket óvatosan helyezzük egy tiszta, műanyag dobozba (pl. haltápos doboz). A dobozt tegyük erkélyre, padlásra vagy más olyan, védett helyre, ahol némi természeti behatás azért éri. Tavasszal vigyük a lakásba, és minden nap nézzük meg, nem keltek-e ki a hernyók. A kis hernyókat tegyük át nagyobb dobozba, etessük friss bükk-, tölgy- vagy más permetmentes falevéllel (alma, szilva). Minden nap háromszor takarítsuk ki a dobozt. Nedves levelet ne adjunk nekik! Ha már kinőtték a dobozt, építsünk nekik terráriumot: műanyag palántázó cserép tetejére rakjunk egy fakeretbe erősített szúnyoghálót. Ha ez is kicsi, akkor csináljunk többet, és osszuk szét benne a hernyókat! 3-4 hét múlva bebábozódnak. A bábokat tegyük egy felnőtt lepkének kialakított terráriumba! A terrárium 1 méter oldalú kocka legyen, és azt erkélyre vagy padlásra tegyük. A bábból a lepke augusztus elején kel ki. A lepke nem táplálkozik. A lepkéket elengedhetjük, de tovább is szaporíthatjuk őket.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Rakonczay Zoltán, Ambrus András: Szigetköztől az Őrségig: A Nyugat-Dunántúl természeti értékei, Budapest, 1996, ISBN 963-7362-12-6 fűzött

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb tudnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]