Hévízi gázló

Hévízi gázló
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids II;
Rend:	Ernyősvirágzatúak (Apiales);
Család:	Zellerfélék (Apiaceae);
Nemzetség:	Hydrocotyle;
Tudományos név
	Hydrocotyle ranunculoides; L.f.
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Hévízi gázló témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Hévízi gázló témájú kategóriát.

A hévízi gázló (Hydrocotyle ranunculoides) a zellerfélék családjába tartozó, észak-amerikai eredetű, az egész világon terjedőben lévő, inváziós fajként viselkedő vízinövény.

Megjelenése[szerkesztés]

A hévízi gázló 5–40 cm magas, vízben lebegő vagy legyökerező, évelő vízinövény. Zöldesfehér, húsos, törékeny, 4–15 cm-es tagokra osztott szára a vízben lebeg, vagy az aljzaton kúszik. A levelek, virágok, szárelágazások és a gyökerek a szártagok közötti csomókból erednek. Váltakozó állású, 4–10 cm-es levelei formája a kerektől a vese alakig változik, széle csipkés-karéjos, 2-6 mélyebb bevágással. A leveleket 2–3 mm vastag, 5–40 cm-es húsos levélnyél emeli a vízszín fölé.

Július-október között virágzik. Virágzata 5-10 kis, fehér virágból álló ernyő. Szára 1–6 cm hosszú, levéltelen.

Termése két résztermésre osztott, lapított gömb alakú, barnás kaszat. Hossza 2–25 mm, szélessége, 3-3,5 mm, a vízen képes messzire úszni.

Kromoszómaszáma 2n=24.

Elterjedése[szerkesztés]

Észak-Amerikában őshonos, de Közép- és Dél-Amerika országaiban is széleskörűen elterjedt. Behurcolták Afrikába, Délnyugat-Ázsiába, Ausztráliába és Európába is. Európában először Nagy-Britanniában észlelték 1980-ban, azóta tovább terjedt Hollandiába (1995), Németországba (2004), Belgiumba, Franciaországba, Spanyolországba, Olaszországba. Gyors növekedése, terjeszkedése miatt szerepel az európai inváziós fajok jegyzékén.

Magyarországon először 2006-ban észlelték Tapolcán, a Tapolca-patakban. A nagy tömegű, összefüggő állomány zavarta a vízlefolyást ezért kikotorták, de kipusztítani nem sikerült, rendszeresen irtani kell. Azóta már előkerült a Hévízi-tó lefolyóján és a budapesti Margit-sziget meleg vizű tavában is.

Életciklusa[szerkesztés]

Főleg az álló vagy lassan folyó vizeket részesíti előnyben, de megtelepedett már folyóvízben is. Inkább a kisebb, sekélyebb, eutrofizálódó vizek növénye, főleg ha annak nitrát- és foszfáttartalmú magas. A téli hideget rosszul tűri, ezért Magyarországon hévizekben és kifolyóikban, botanikus kertekben, strandfürdők díszmedencéiben várható további felbukkanása.

Elsősorban vegetatívan, letört hajtásdarabokkal szaporodik, amelyek hajókra, vízimadarakra tapadnak. A telet a víz alá süllyedve, sokszor zöld állapotban vészeli át. Igen gyorsan nő, képes naponta 20 cm-t vagy egy évszak alatt 15 métert nőni. Ausztráliában 3 naponta megduplázhatja tömegét. Sűrű tömegével leárnyékolja a vizek alsó rétegeit, akadályozza a halak mozgását, az öntözést vagy az úszást. Téli pusztulásával helyi oxigénhiányt okozhat.