Úszó kagylótutaj

Úszó kagylótutaj
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Egyszikűek (Liliopsida);
Rend:	Hídőrvirágúak (Alismatales);
Család:	Kontyvirágfélék (Araceae);
Alcsalád:	Kontyvirágformák (Aroideae);
Nemzetség-; csoport:	Pistieae;
Nemzetség:	Pistia;
Faj:	P. stratiotes;
Tudományos név
	Pistia stratiotes; L. (1753)
Szinonimák
Szinonimák
	Kodda-Pail Adans.; Zala Lour.; Apiospermum Klotzsch; Limnonesis Klotzsch; Zala asiatica Lour.; Pistia spathulata Michx.; Pistia crispata Blume; Pistia leprieuri Blume; Pistia linguiformis Blume; Pistia minor Blume; Pistia occidentalis Blume; Pistia aegyptiaca Schleid.; Pistia commutata Schleid.; Pistia obcordata Schleid.; Pistia horkeliana Miq.; Pistia africana C.Presl; Pistia amazonica C.Presl; Pistia weigeltiana C.Presl; Pistia turpinii K.Koch; Apiospermum obcordatum (Schleid.) Klotzsch; Limnonesis commutata (Schleid.) Klotzsch; Limnonesis friedrichsthaliana Klotzsch; Pistia aethiopica Fenzl ex Klotzsch; Pistia brasiliensis Klotzsch; Pistia cumingii Klotzsch; Pistia gardneri Klotzsch; Pistia natalensis Klotzsch; Pistia schleideniana Klotzsch; Pistia texensis Klotzsch;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Úszó kagylótutaj témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Úszó kagylótutaj témájú médiaállományokat és Úszó kagylótutaj témájú kategóriát.

Az úszó kagylótutaj (Pistia stratiotes) a kontyvirágfélék családjába tartozó dél-amerikai eredetű vízinövény, amely az egész világ meleg égövein inváziós fajként terjed. A Pistia nemzetség egyetlen tagja.

Megjelenése[szerkesztés]

Az úszó kagylótutaj a vízfelszínen lebegő évelő vízinövény. Húsos levelei 5–20 cm átmérőjű tőlevélrózsát alkotnak, ennek aljáról ered barna, sűrűn bojtos, 10–20 cm-es gyökérzete. 5–9 cm széles és 7–12 cm hosszú levelei fordított tojás alakúak, párhuzamos erezetűek, tövüknél keskenyednek. Szélük ép, tompa végük hullámos, a csúcs esetleg kicsípett. Felülete bársonyosan pelyhes, felső oldala világos élénkzöld, fonáka szürkészöld.

1-3 torzsavirágzata a levélrozetta közepén rejtőzik. A virágzatot 2–4 cm hosszú keskeny, szőrözött buroklevél veszi körül. A torzsát apró, 2–4 mm-es virágok (1 termős és 3-6 porzós) alkotják.

Termése kezdetben zöldes, később barna bogyó.

Elterjedése[szerkesztés]

Feltehetően Dél-Amerika trópusi-szubtrópusi vizeiben őshonos, de mára az egész világ meleg égövei alatt elterjedt és sokhelyütt (Egyesült Államok, Ausztrália, Új-Zéland, Pápua Új-Guinea, Puerto Rico stb.) veszélyes inváziós fajként tartják nyilván.

Magyarországon először Egerben a strandfürdő melegvizes medencéjében és annak kifolyójában észlelték 1966-ban. Valószínűleg akvaristák dobták ki. Azóta a Hévízi-tó lefolyójában véglegesen megtelepedettnek látszik és onnan időnként (akár tömegesen, mint 1988-89-ben) továbbterjed a Keszthelyi-öbölbe vagy a Kis-Balatonba. Másutt melegvízű tavakban, botanikus kertekben, díszmedencékben várható felbukkanása. Ezek lefolyóiból eljuthat sekély folyókba, holtágakba, ahol meleg nyarakon tömegesen felszaporodhat.

Életciklusa[szerkesztés]

Vegetatívan és magról szaporodik. A kellő méretet elérő növényről hajtások sarjadnak, amelyek végén kis fióknövénykék nőnek ki. Ezzel a módszerrel akár egyetlen kagylótutaj rövid idő alatt nagy vízfelületet képes teljesen beborítani. Más hínárfajoktól eltérően nem fejleszt az áttelelést segítő hajtásrügyet, így télen elpusztul. Virágzását és termésérését Magyarországon is megfigyelték.

Lassú folyású vagy állóvizekben (tavakban, csatornákban, holtágakban) él. Növekedéséhez a 22–30 °C fokos vízhőmérséklet a legkedvezőbb, de ideiglenesen elviseli a 15 °C-ot is. Mivel melegigényes trópusi faj, magyarországi tömeges elterjedése nem várható. Az enyhén savanyú (pH 6,5–7,2), közepesen kemény vizet preferálja.

Kerti tavakban, akváriumokban kedvelt dísznövény.