Aprólevelű átokhínár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Aprólevelű átokhínár
ElodeaNuttallii2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Hídőrvirágúak (Alismatales)
Család: Békatutajfélék (Hydrocharitaceae)
Nemzetség: Elodea
Faj: E. nuttalii
Tudományos név
Elodea nuttalii
(Planch.) H.St.John
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Aprólevelű átokhínár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aprólevelű átokhínár témájú médiaállományokat és Aprólevelű átokhínár témájú kategóriát.

Az aprólevelű átokhínár (Elodea nuttallii) az békatutajfélék családjába tartozó, észak-amerikai eredetű vízinövény, amely az egész világon inváziós fajként terjed.

Megjelenése[szerkesztés]

Az aprólevelű átokhínár akár 3 méter hosszú, lebegő vagy legyökerező, évelő vízinövény. Hosszú, vékony (1-1,5 mm-es), zöld, sima felületű, nagyon törékeny szárát csomók tagolják, ezekből nőnek ki a vékony, fehér gyökerek. Az áttetsző levelek általában hármas örvökben ülnek a száron, a hajtás csúcsának közelében tömötten, igen közel egymáshoz; lejjebb 5–7 mm-enként; legalul átellenesen elhelyezkedve. A 8–10 mm-es levelek szálas-lándzsás alakúak, épszélűek, hegyes végűek; hossztengelyük körül egyszer-kétszer megcsavarodnak. A levélörvök tövében a száron vörös gyűrű látható.

Kétlaki, vagyis a termős és porzós virágok külön növényen helyezkednek el. A magányos virágok a felső levelek tövéből, két fellevél közül erednek. A virágnyak egészen hosszú, fonálszerű (ún. hypanthium). A virág 3 csésze- és 3 sziromlevélből áll. A porzósokban 9 porzó (a 3 belső porzó oszlopszerűen összenőve); a termősökben 3 bibe található. Az elliptikus csészelevelek 1,1-2,1 mm hosszúak és 0,5-1,7 mm szélesek; a fehér vagy halványrózsaszín sziromlevelek 1 mm szélesek és 0,5-1,3 mm hosszúak.

Termése 5–7 mm-es, megnyúlt tojásdad alakú toktermés. A tokban 3–4 db, 3,5-4,5 mm-es, hengeres, szőrös felületű mag foglal helyet.

Hasonló, Magyarországon is előforduló faj a kanadai átokhínár, amelynek levelei nem vagy alig csavarodnak, szárán nincsenek vörös gyűrűk és magja nem szőrös.

Elterjedése[szerkesztés]

Észak-Amerikában őshonos Kanada délkeleti és az Egyesült Államok északi részein. Behurcolták Európába, ahol a legtöbb országban megtalálható. Először Belgiumban tűnt fel 1939-ben (bár biztosan csak 1955-ben azonosították), 1966-ban pedig Nagy-Britanniából jelentették. 1961-ben megjelent Japánban, 1980-ban pedig Kínában is.

Magyarországon először 1991-ben észlelték a Szigetközben. Azóta elsősorban a Duna és a Dráva (esetenként néhány kisebb mellékfolyó) mentén terjed. Legnagyobb tömegben a Duna-völgyi-főcsatornában, a Duna-Tisza-csatornában, a Harmincas-csatornában, a Sós-érben és az Apaji-csatornában figyelték meg.

Életciklusa[szerkesztés]

Elsősorban vegetatívan szaporodik. Észak-Amerikában kis mértékben szaporodik ivarosan is, de Európában szinte kizárólag nőivarú egyedei élnek (Németországban ismert egy hímivarú populáció; Japánban pedig csak hímivarú egyedek találhatóak) és kizárólag ivartalan módon terjed. A letörött szárdarabok a víz hullámzásával, áramlásával vagy madarakra, hajókra tapadva szállítódnak tovább. A hajtások legyökerezve azonnal növekedni kezdenek. A telet turion (sűrűn leveles, sok keményítőt tartalmazó, vastag kutikulájú ágvégi hajtás; ősszel tömegesen keletkeznek) formájában vészelik át. A turionok tavasszal hajtanak ki, amikor a víz hőmérséklete eléri a 18 °C-ot.

Az aprólevelű átokhínár főleg álló- vagy lassan folyó vizek partmenti, sekélyebb részein fordul elő, max. 3 m-es vízmélységig. A tápanyagban gazdag, eutrofizálódó, inkább kissé lúgos kémhatású, kemény vizeket részesíti előnyben. Kisebb mértékben elviseli a víz szennyeződését, de a vízáramlást, hullámzást kevésbé bírja mint rokona, a kanadai átokhínár.

Gyorsan növekvő, könnyen terjedő faj, amely tömeges előfordulásával elnyomja az őshonos fajokat, leárnyékolja a vizeket, csökkenti a víz áramlását és megnehezíti annak mezőgazdasági vagy rekreációs használatát. Másrészt viszont rejtekhelyet nyújt a halivadék és a gerinctelenek számára, amivel növeli a víziszárnyasok táplálékának mennyiségét. Akváriumban is szívesen tartják, a helyi vizekbe kiöntött egyedek is hozzájárulhattak gyors terjedéséhez.

Források[szerkesztés]