Ugrás a tartalomhoz

Amerikai folyamirák

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Amerikai folyamirák
Akváriumban tartott fiatal példány
Akváriumban tartott fiatal példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Rákok (Crustacea)
Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca)
Rend: Tízlábú rákok (Decapoda)
Alrend: Pleocyemata
Család: Astacidae
Nem: Pacifastacus
Bott, 1950
Faj: P. leniusculus
Tudományos név
Pacifastacus leniusculus
(Dana, 1852)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Amerikai folyamirák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Amerikai folyamirák témájú médiaállományokat és Amerikai folyamirák témájú kategóriát.

Az amerikai folyamirák vagy jelzőrák (Pacifastacus leniusculus) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül az Astacidae családjába tartozó faj.[1]

Előfordulása

[szerkesztés]

Az amerikai folyamirák eredeti előfordulási területe a Sziklás-hegységktől nyugatra lévő észak-amerikai térségek. A kanadai Brit Columbiától kezdve, az Amerikai Egyesült Államokbeli Washington, Oregon és Idaho államokig őshonos.[2] Európába az 1960-as évekbe telepítették be, hogy pótolja a csökkenőben levő folyami rákot (Astacus astacus).[3][4][5][6] Magyarországon először 2018-ban igazolták megtelepedését. Az ország nyugati és délnyugati peremén jelent meg.[7]

Megjelenése

[szerkesztés]

A rákpestis után Európában meghonosított amerikai folyamirák szemei mögött a lécszerű kiemelkedések teljesen hiányoznak. Általában 6-9 centiméter hosszú, de 16-20,3 centiméteres példányok is létezhetnek. Az alapszíne kékes-barna vagy vörösesbarna; az ollója közelében kékeszöld folt, míg az ollóján fehér folt látható.[8]

Életmódja

[szerkesztés]

Ez a faj a betegséggel szemben – melynek okozója a Saprolegniaceae családba tartozó Aphanomyces astaci nevű gomba – teljesen immunis. Az amerikai folyamirák a szennyezett vizet is tűri, és növényekkel sűrűn benőtt, iszapos, sekély öblökben él. Egyaránt táplálkozhat éjjel is és nappal is, míg a hazai folyami rák főleg alkonyatkor és éjjel jár táplálék után. Az amerikai folyamirák mindenevő, azonban a legtöbbször szerves törmeléket fogyaszt.[9]

Szaporodása

[szerkesztés]

Az amerikai folyamirák ősszel párzik. A nőstény 200-400 petét tojik, melyeket a hasán hord egészen tavaszig. Kikelésük után háromszor vedlenek a kis rákok, mielőtt elhagyják anyjukat. Az ivarérettséget 2-3 évesen éri el, és akár 20 évet is élhet.[3]

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. G. A. Schuster (2010. november 27.). „Pacifastacus leniusculus”. The IUCN Red List of Threatened Species 2010, e.T153648A4526314. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2010-3.RLTS.T153648A4526314.en. (Hozzáférés: 2018. január 9.) 
  2. James W. Fetzner Jr.: 'Pacifastacus (Pacifastacus) leniusculus leniusculus (Dana, 1852). Signal crayfish. Crayfish Taxon Browser. Carnegie Museum of Natural History, 2008. január 14. [2012. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
  3. a b Invasive Alien Species Fact Sheet – Pacifastacus leniusculus' (Portable Document Format). Online Database of the North European and Baltic Network on Invasive Alien Species. NOBANIS – European Network on Invasive Species, 2006. (Hozzáférés: 2010. augusztus 28.)
  4. szerk.: Norman Maclean: Other invertebrates, Silent Summer: The State of Wildlife in Britain and Ireland. Cambridge University Press, 556–575. o. (2010). ISBN 9781139788694 
  5. Silva, S. (2017). „New data on the introduction of the invasive signal crayfish Pacifastacus leniusculus (Dana, 1852) (Crustacea, Decapoda) and ectosymbiont branchiobdellidans (Annelida, Clitellata) in NW Iberian Peninsula”. Nova Acta Científica Compostelana (Bioloxía) 24, 63-68. o. 
  6. Joe Eaton. „Fighting the Bay Area Invasion of Signal Crayfish”, Berkeley Daily Planet , 2005. május 17. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.) 
  7. Ausztria felől “támad” a jelzőrák. (Hozzáférés: 2002. szeptember 29.)
  8. Mike Averill (1997). „Crayfish in Worcestershire”. Worcestershire Record 2, 4. o. 
  9. Carin A. Bondar (2005). „Does trophic position of the omnivorous signal crayfish (Pacifastacus leniusculus) in a stream food web vary with life history stage or density?” (Portable Document Format). Canadian Journal of Fisheries and Aquatic Sciences 62 (11), 2632–2639. o. [2011. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1139/F05-167. 

Források

[szerkesztés]