Kanadai átokhínár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Kanadai átokhínár
ElodeaCanadensis.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Csoport: Zárvatermők
Csoport: Egyszikűek
Rend: Hídőrvirágúak
Család: Békatutajfélék
Nemzetség: Elodea
Tudományos név
Elodea canadensis
Michx.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kanadai átokhínár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kanadai átokhínár témájú médiaállományokat és Kanadai átokhínár témájú kategóriát.

A kanadai átokhínár (Elodea canadensis) az békatutajfélék családjába tartozó, észak-amerikai eredetű vízinövény, amely az egész világon inváziós fajként terjed.

Megjelenése[szerkesztés]

A kanadai átokhínár akár 3 méter hosszú, lebegő vagy legyökerező, évelő vízinövény. Hosszú, vékony (1,3-2 mm-es), sima felületű, törékeny szárát csomók tagolják, ezekből nőnek ki a vékony, fehér gyökerek. Az áttetsző levelek általában hármas örvökben ülnek a száron, a hajtás csúcsának közelében tömötten, igen közel egymáshoz; lejjebb 4-6 mm-enként; legalul átellenesen elhelyezkedve. A 7-12 mm-es levelek megnyúlt tojásdad vagy lándzsás alakúak, épszélűek vagy finoman fűrészesek; nem vagy csak alig csavarodnak meg.

Kétlaki, vagyis a termős és porzós virágok külön növényen helyezkednek el. A magányos virágok a felső levelek tövéből, két fellevél közül erednek. A virágnyak egészen hosszú, fonálszerű (ún. hypanthium). A virág 3 csésze- és 3 sziromlevélből áll. A porzósokban 9 porzó (a 3 belső porzó oszlopszerűen összenőve); a termősökben 3 bibe található. Az elliptikus csészelevelek 1 mm szélesek és 2-5 mm hosszúak; a fehér vagy halványrózsaszín, lapát alakú sziromlevelek 0,3-1,7 mm szélesek és 2,5 mm hosszúak.

Termése 5–6 mm-es, megnyúlt tojásdad alakú toktermés, végén kb. ugyanilyen hosszú csőrrel. A tokban 3–4 db, 4-5 mm-es, hengeres, csupasz felületű mag foglal helyet.

Hasonló, Magyarországon is előforduló faj az aprólevelű átokhínár, amelynek levelei megcsavarodnak, a levélörvök tövében vörös gyűrű látható és magja szőrös.

Elterjedése[szerkesztés]

Észak-Amerikában őshonos az északi szélesség 25° és 60° között, Alaszkától Puerto Ricóig. Behurcolták Európába, Ausztráliába, Új-Zélandra, Dél-Afrikába valamint Közép- és Kelet-Ázsiába is. Európában először 1836-ban észlelték Írországban, hat évvel később pedig Skóciában is megjelent. Azóta az egész kontinensen elterjedt.

Magyarországon először 1885-ben írták le a Csepel-szigeten, egy elzárt Duna-ágban. Ezután a Duna mentén terjedt, majd észlelték a Rábában és a Balatonban is. Mára már a Tiszában és mellékfolyóiban is megtalálható, de a Dunántúlon egyelőre gyakoribb.

Életciklusa[szerkesztés]

Július-augusztusban virágzik, de elsősorban vegetatívan szaporodik. Még Észak-Amerikában is csak ritkán érlel magot, Európában pedig, ahol csak nőivarú egyedei élnek, kizárólag ivartalan módon terjed. A letörött szárdarabok a víz hullámzásával, áramlásával vagy madarakra, hajókra tapadva szállítódnak tovább. A szárazon is kibírják egy napig. A hajtások legyökerezve azonnal növekedni kezdenek. A telet turion (sűrűn leveles, sok keményítőt tartalmazó, vastag kutikulájú ágvégi hajtás; ősszel tömegesen keletkeznek) formájában vészelik át. 1 m2-nyi iszapban ötezer turiont is összeszámoltak.

A kanadai átokhínár főleg álló- vagy lassan folyó vizek partmenti, sekélyebb részein fordul elő, max. 3 m-es vízmélységig. A tápanyagban gazdag, eutrofizálódó, inkább kissé lúgos kémhatású, kemény vizeket részesíti előnyben. Kisebb mértékben elviseli a víz szennyeződését.

Gyorsan növekvő, könnyen terjedő faj, amely tömeges előfordulásával elnyomja az őshonos fajokat, leárnyékolja a vizeket, csökkenti a víz áramlását és megnehezíti annak mezőgazdasági vagy rekreációs használatát. Másrészt viszont rejtekhelyet nyújt a halivadék és a gerinctelenek számára, amivel növeli a víziszárnyasok táplálékának mennyiségét. Akváriumban is szívesen tartják.

Források[szerkesztés]