Ugrás a tartalomhoz

Kisenyed

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisenyed (Sângătin)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségKisapold
Rangfalu
Irányítószám557011
SIRUTA-kód143940
Népesség
Népesség245 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság- (2011)[1]
Népsűrűség12,67 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság340 m
Terület19,34 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 54′ 44″, k. h. 23° 51′ 13″45.912095°N 23.853653°EKoordináták: é. sz. 45° 54′ 44″, k. h. 23° 51′ 13″45.912095°N 23.853653°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisenyed témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A kisenyedi ortodox fatemplom

Kisenyed (románul: Sângătin, németül: Kleinenyed, szász nyelven Klinonyeten) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Gyulafehérvártól 26 kilométerre délkeletre fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Először 1292-ben, Enyed néven említették, majd 1335-ben Enyd Saxonica, 1439-ben pedig Kys Enyed. Nevét Szent Egyedről kapta. Román neve (1805, Szingetyin) alighanem egy szász *San Angetn alak átvétele.

Története

[szerkesztés]

Fehér, később Alsó-Fehér vármegyéhez tartozott. Középkor végi szász lakossága 1600 és 1603 között elpusztult. Helyükre magyar kisnemesek és román jobbágyaik költöztek. Fennmaradt Balpataki János kisenyedi házának leírása 1694-ből.[2] Református egyháza 1766-ban Buzd, Hosszútelke és Kisludas filiákkal együtt 98 férfit és 158 asszonyt számlált.

A falu volt a helyszíne az 1848–49-es erdélyi polgárháború egyik legkorábbi, magyar polgári lakosságot sújtó tömeges vérengzésének. Az itt élő mintegy negyven magyar nemesi család október első felében körülbelül négyszáz, a környékről a román parasztság fegyverkezése elől idemenekült magyarnak nyújtott menedéket. Október 14-én egy Balázsfalváról érkezett csapat ostrom alá vette Zsigmond Elek udvarházát, ahová a magyarok húzódtak. A védők három napig tartották magukat, majd a Generalcommando küldöttjeinek közvetítésével megegyeztek, hogy szabad elvonulás fejében leteszik a fegyvert. A Ioan Moldovan főbíró vezette vízaknai román nemzetőrség, amely a vérontást akarta megakadályozni, későn érkezett, és miután a magyarok megadták magukat, a felkelők mégis legyilkoltak közülük 175 főt.

A település a 20. század elején Alsó-Fehér vármegye egyik járásának központja volt. 1919-től 1925-ig ismét református iskolája működött.[3]

1910-ben 926 lakosából 863 volt román és 57 magyar anyanyelvű; 442 ortodox, 427 görögkatolikus és 47 református vallású.

2002-ben 326 lakosából 325 volt román nemzetiségű; 324 ortodox vallású.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Ortodox fatemploma a 18. század közepén épült. 1969–70-ben rekonstruálták.

Híres emberek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Szeben megye. adatbank.ro
  2. B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Bukarest, 1970
  3. Gudor Kund Botond: Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei. Kolozsvár – Barót, 2012, 137. o.

Források

[szerkesztés]
  • Kemény Gábor: Nagy-Enyednek és vidékének veszedelme 1848–49-ben. Pest, 1860.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]