A románok eredete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A román nép eredete erősen vitatott. A román nyelv az újlatin nyelvek közé tartozik. A történészek egy része (elsősorban Romániában) a románok eredetét a dák–római folytonosság elméletével magyarázza. Más történészek ezzel szemben a románok délről történő bevándorlását vallják (bevándorlás-elmélet). Mindkét elmélet mellett találhatóak érvek és ellenérvek is.

A dákoromán kontinuitás elmélete[szerkesztés]

Római provinciák 200 körül

A magyar nyelvben elterjedten használt dákoromán (vagy dáko–román) kontinuitás megnevezés a román nyelvben használatos daco-romană kifejezés félrefordításából ered. A román forma (romană) helyes fordítása: római. (A dák–román daco-română lenne.) Következésképp dák–római folytonosság elméletéről van szó, amely szerint a dák népesség a rómaiak közvetítésével él folytonosan az ókori Dacia provincia területén.

Ezen elmélet szerint miután 106-ban a rómaiak meghódították Daciát, elkezdődött az őslakos népek romanizálása ("rómaiasítása"). Ez a következőkből állt: bevezették hivatalosan a latin nyelv használatát, a római ünnepeket és az őslakosokat a római életmód és kultúra átvételére kényszerítették. A teljes romanizáció érdekében a Római Birodalom több provinciájából hoztak ide telepeseket. A dákok asszimilációja viszonylag rövid idő, kevesebb mint 150 év alatt lezajlott, ennek eredményeként kialakult egy latin nyelvű és kultúrájú népcsoport, amit az elmélet hívei dákoromán népnek neveznek.

A román nyelv és a latin, valamint az olasz nyelv kapcsolatát már igen régen felismerték. A humanista történetírás erre alapozva tényként emlegette, hogy a románok Traianus legionáriusainak leszármazottai. Antonio Bonfini már a 15. század végén értekezést írt erről. A kor történettudománya számára a kérdés tudományosan bizonyítottnak minősült. A románok latin eredete a következő három évszázadban gyökeret vert, ez egészült ki a kialakulás problémakörével, és jött létre a dák–római folytonosság elmélete. A dák–római folytonosság elméletének lényege, hogy a dák királyság lakossága helyben maradva romanizálódott, vagy a betelepülők és a dákok összeolvadtak, és ez a népesség alkotja a románságot. Ez az elmélet már a 18. században létezett és a 19. századra – főleg a nyelvcsaládelméletek és a nyelvi történeti szemlélet terjedése (amely szerint a nyelv története azonos a népével) – szinte kizárólagossá vált.

Gheorghe Şincai dákoromán nyelvtana (Buda, 1805)
Petru Maior román története (Buda, 1812)

A román történetírás atyjai, Gheorghe Șincai és Petru Maior a 19. század első felében Budán kiadott könyvükben a dákoromán kontinuitás elméletét így írták le:

„Miután Traianus római császár Kr. u. 101 és 106 között meghódította a vitéz dákok birodalmának szívét, elrendelte a megmaradt dákok lemészárlását, illetve deportálását, majd latin nyelvű gyarmatosokat és katonákat telepített az újonnan létesült Dacia nevű gyarmatra. Következésképpen ezek ivadékai, a későbbi románok tisztán római eredetűek, keveretlen fajták. Amikor pedig Aurelianus császár 271-ben elrendelte Dacia kiürítését, az emberek nagy része ott maradt, és ivadékaik földművesekként ugyanazon a területen folytatták életüket.”

Az elmélet szerint a római uralom időszaka után helyben maradt dákoromán népre a későbbiekben a térségen átvonuló népek (különösen a szlávok) jelentős befolyást gyakoroltak. A középkor folyamán további romanizált népek telepedtek a területre, főként délnyugat felől, a mai Albánia és Dél-Szerbia területéről jöttek. A történelem vlachok néven ismeri őket.

Érvek a dákoromán-elmélet mellett:

  • Az elmélet hirdetői elsősorban nyelvészeti érveket hoznak fel. A nyelvészek egyetértenek abban, hogy a román nyelv a balkáni provinciákban beszélt "vulgáris latin" nyelvből ered (legközelebbi rokona a már kihalt dalmát nyelv).
  • Az ókorban a Balkán-félszigeten létezett egy bizonytalan helyzetű "nyelvhatár", nagyjából Észak-Albánián, Dél-Szerbián és a Balkán hegységen keresztül húzódott, amitől északra a latin, délre a görög nyelvek domináltak. A dákoromán-elmélet hívei gyakran hivatkoznak erre a vonalra, mivel szerintük ez megmutatja, hogy a későbbi román nyelv a latin nyelvű Dacia provinciában alakulhatott ki.
  • Más román kutatók egyes mai szavakat és helyneveket próbálnak az ókori dákok nyelvére visszavezetni: kb. 300 szóról tartják elképzelhetőnek, hogy dák eredetű.

Érvek a dákoromán-elmélet ellen:

  • Mivel Dacia csak 150 évig volt római fennhatóság alatt, valószínűtlen, hogy a teljes lakosságot ilyen rövid idő alatt romanizálták volna, még a betelepítések ellenére is. Más meghódított népek ennél jóval hosszabb ideig megőrizték a nyelvüket. Ráadásul a dákok egy része soha nem került római uralom alá, és a gótok megjelenése után is szólnak források még létező dák nyelvű törzsekről.
  • A dák szavak keresését megnehezíti, hogy szinte semmit nem tudunk a dák nyelvről. Írott forrásokban nem maradt fenn, helyneveken, személyneveken és kb. 50 növény nevén[1] kívül nem maradtak fenn dák nyelvemlékek. Az állítólagos dák eredetű szavak listájának nagy része csak találgatás, ugyanis minden ismeretlen eredetű szót ide szokás sorolni.
  • Az elméletnek ellentmondanak a román nyelvben megtalálható jövevényszavak is.
  • A nyelvben rendkívül kevés a germán eredetű szó annak ellenére, hogy kb. 300 évig éltek germán törzsek Daciában.
  • Szembetűnő a türk jövevényszavak hiánya is (a meglévő szavak is inkább kun eredetűek), pedig az elmélet szerint a dákorománok a türk nyelvű hunokkal és avarokkal is hosszú ideig együtt éltek. Ezzel szemben sok a közös szó a román és az albán nyelvben, ami szintén a bevándorlás elméletét támasztja alá.
  • A rómaiak a gótok támadásai miatt I. sz. 270-ben kiürítették a provinciát, ami ezután gót uralom alá került. A gótokat a hunok űzték el, valószínűleg az ő uralmuk alatt telepedtek le itt a velük szövetséges gepidák, akik egészen az avarok megjelenéséig (567 után) uralták a térséget.

Bevándorlás-elmélet[szerkesztés]

A Jireček-vonal, amely a görög és római hatás határát jelzi a Balkánon

A bevándorláselmélet szerint a románság kialakulása valahol a mai Albánia, Dél-Szerbia, vagy Nyugat-Macedónia területén kezdődött, főleg szláv nyelvű környezetben. Ezt mutatja, hogy a román nyelvben a latin alapszókincs mellett jelentős szláv szókincs található. Egyes kutatók szerint a román nyelv testvérnyelve az albán nyelv, mivel az alapszókincs nagy része egyforma vagy hasonló mindkét nyelvben. Erre a rétegre jött rá a 3-7. században a latin-római hatás. A 8. század folyamán alakultak néppé a Dunától délre eső területeken. A 10. századtól kezdve fokozatosan északra húzódtak, az Al-Duna északi részére. Az elmélet mellett szóló érveket, több csoportba lehet sorolni:

Nyelvészeti érvek a bevándorlás-elmélet mellett:

  • A román és az albán nyelv kifejezésmódja, szerkezete, frazeológiája, és szókincse között számos hasonlóság található. A közös szavak főleg a pásztorélethez kapcsolódnak: természeti elemek nevei, állat és növénynevek, testrészek nevei. Érdekesség, hogy ezek a szavak, csakis az albán és a román nyelvben találhatóak meg, a szláv nyelvekben eltérőek. Például a román főváros neve, Bucuresti, nagyon hasonlít az albán bukurisht szóhoz. Jelentésük megegyezik.[2] Ez alapján feltételezhetjük, hogy a két nép a távoli múltban együtt, vagy legalábbis egymás közeli szomszédságában élt. Ha a románság mindig is a mai területén élt volna, abban az esetben a hasonlóságokra nem volna semmilyen magyarázat, ugyanis a két népet, szláv népek választották el.
  • A román nyelv legközelebbi rokona, és ahhoz leginkább hasonló, mára már kihalt dalmát nyelv. Dalmácia területe megegyezik a római provinciával, és az Illírek szállásterületével, Illíriával.
  • A román liturgia (egyházi szertartások) nyelve az óegyházi szláv nyelv, mely leginkább a mai macedón nyelvhez hasonlít. A kárpátmedencében (Erdélyben) soha nem volt jelentős szláv befolyás, sem Havasalföldön és Moldvában. A románok pedig nem egy szláv nép, nem tanulhatták a mai területükön, viszont a feltételezett albán/macedón őshazában igen. Amennyiben feltételezzük, hogy nem egy szláv néptől vették át, hanem a vallás által, az szintén a bevándorlás-elméletet erősíti meg, ugyanis az 1054-es nagy egyházszakadás után, a Magyar Királyság a nyugati, katolikus tömbhöz került, és az ortodox vallás tiltva volt a területén, beleértve Erdélyt is.
  • Máig létezik diaszpórában a keleti-újlatin nyelvek utolsó képviselője a román nyelvek után, az aromán nyelv, aminek a románnal való hasonlósága kétség nélküli. A nyelveket beszélők körülbelül 98%-ban kölcsönösen megértik egymást, ezért kétséges, hogy külön nyelvről kell-e beszélnünk, vagy csak egy dialektusról.
  • A román nyelvből szinte teljesen hiányoznak a germán és a türk eredetű szavak. Ezek aránya mindössze 3-3%. Mivel a mai Románia területét 300 évig germán, majd 800 évig török népek uralták, erre nincs semmilyen más magyarázat, csak az, hogy ebben az időben, a románság máshol élt.
  • A román nyelvből szinte teljesen hiányoznak a bizonyítottan dák/trák eredetű szavak.Ezek aránya nem éri el az 1%-ot. Ugyanakkor a román nyelvészek minden ismeretlen eredetű szót ide sorolnak. Ez félrevezető lehet, ugyanis a dák nyelvről nem maradtak fent írásos emlékek, és tudásunk rendkívül hiányos róla. Néhány személyneven és növények nevén kívül, nem ismerünk dák szavakat.
  • A szláv nyelvek közös eredettel rendelkeznek, különválásuk csak a 10. században kezdődött el. Emiatt a szomszédos nyelvek, ma is többé-kevésbé kölcsönösen érthetőek a beszélőiknek. (pl orosz-ukrán nyelv, lengyel-szlovák nyelv) Így van ez a horvát és a szerb nyelvek esetében is. Bár mára már különböznek, mégis nagyon hasonlóak. Ezzel szemben, a bolgár nyelv, mely a szerb és a horvát nyelvvel közös tőről fakad, mára teljesen különbözik, és beszélőik nem értik egymást. A nyelvészek emiatt feltételezik egy a szerb és a bolgár területek között élt, nem szláv nyelvű nép létezését, mely természetes kerítésként választotta el őket, így erősítve a nyelvi elkülönülést. Ez a nép lehetett a románok és az albánok közös őse, mely szintén az albán őshaza elméletét erősíti meg.[3]
  • A románok 1860-ig a román cirill-betűs írást használták, ami szintén arra utal, hogy szláv környezetben éltek, amikor a nép kialakult. Ha valóban római uralom idején alakultak ki, akkor latin betűs írást feltételeznénk.
  • A Daciával szomszédos Pannónia római provincia (ma Dunántúl) 440 évig volt római uralom alatt, mégse maradt itt latin nyelvű lakosság. A történészek szerint éppen ezért valószínűtlen, hogy a 165 év római uralom elég lett volna ahhoz, hogy a római kivonulás után bármilyen latin nyelvű lakosság a területen maradjon, és túléljen 1000 évnyi népvándorlást.

Vallási érvek a bevándorlás-elmélet mellett:

  • A románok hagyományosan ortodox vallásúak, ami alapján azt feltételezhetjük, hogy amikor felvették a kereszténységet, akkor szláv környezetben éltek. Ezzel szemben az erdélyi Székelyek, akikről biztosan tudjuk, hogy Honfoglalás után mindig a területen éltek, katolikusok.
  • A bolgárok 865-ben felvették a kereszténységet, majd a honfoglaló magyarok 895-ben legyőzték, és elűzték őket. Ha a románok eredetmítosza helyes, és valóban a mai területükön éltek, akkor 30 évük lett volna átvenni a kereszténységet, illetve ebben az esetben, a szertartás nyelvének görögnek vagy magyarnak kellene lennie.[4]

Régészeti és egyéb érvek a bevándorlás-elmélet mellett:

  • Az ortodox templomok mindig a falvak városok határában találhatók, soha nem a település legrégebbi, középső részén. Vannak kivételek, például Kolozsváron, vagy Marosvásárhelyen, de ezeket a 20. században építették. Ha feltételezzük, hogy a románok a terület őslakói, és ők alapították a településeket, akkor az ortodox templomoknak mindig a települések központjában kellene lennie, és a később bevándorolt magyarok, katolikus templomainak a települések szélén.
  • A moldovai románok eredetét saját román nyelvű krónikáik is elmesélik. Eszerint 1350 körül Dragos és fia Bogdán kivonult Máramarosból, majd kilenc hónap vándorlás után, a mai Moldova területén megállapodtak, és letelepedtek. (descălecare - leszerelés). Az esemény felügyeletére Nagy Lajos, a kalocsai érseket rendelte ki.
  • Az előző ponttal összevág, hogy Moldovában a legkorábbi román építészeti emlékek, nem régebbiek 13-14. századnál. Például az első fatemplom Máramarosban, mindössze 1377-ből származik. (Romániában a 12. századból valók).
  • A 13. század végéig feljegyzett 511 erdélyi falunév közül csak 3 volt az oláh-román nyelvből való. Továbbá 1920 előtt egyetlen erdélyi folyó vagy nagyobb patak neve sem származik az oláh-román nyelvből. Ez szintén a késői bevándorlás elméletét erősíti.
  • Több kora középkori forrás is megemlíti, hogy a honfoglalás előtt Blachok/Blakkok éltek a Dunától északra, a mai Magyarország és Románia területén. Bár a nevük nagyon hasonló a Vlachokhoz, a két nép nem keverendő össze. A középkorban, a Pannónia és a Balkán területein élő keleti frankokat nevezték blakkoknak, míg a románság ősét vlachoknak.
  • A njoshemi temetőben Gotlandon (sziget a balti tengerben), van egy felirat egy Rodfos nevű kereskedőről szól akit a vlachok földjén öltek meg Konstantinápoly felé menet. Ezzel is az a probléma, hogy nem utal konkrét helyre, mint ahogy a 10. század előtti hivatkozások se. Elvileg bárhol lehetett ez a hely, de pl. Erdélyt rögtön ki is zárhatjuk, mert Bizáncba menet kerülő volt, ugyanis Skandinávia és Konstantinápoly között az út vagy Kijeven, vagy Belgrádon keresztül vezetett. Az előbbi úton viszont nem valószínű, hogy találkozott vlachokkal, az utóbbi esetben ez a hely viszont a Dunától délre lehetett.[5]
  • A románság részéről gyakran elhangzik a vád, hogy mindez csak magyar politikai propaganda. Ugyanakkor a legtöbb nemzetközi történész és kutató egyetért abban, hogy a románság egy balkáni eredetű pásztornép, Európa utolsó nomádjai.[6][7][8][9][10][11][12][13][14][15][16][17][18][19][20][21][22]

Érvek a bevándorlás-elmélet ellen:

  • A Nyesztor-krónika megemlíti, hogy 898-ban a magyar seregek megütköztek a vlachokkal a Dunától északra. A magyar kutatás megkérdőjelezi ennek a forrásértékét, hisz a vlach megnevezés abban az időben általános jelentéssel bírt, és nem egy konkrét népre, a románokra (oláhokra) utal, hanem minden olyan népre, amely akkoriban a területen pásztorkodással foglalkozott. Anonymus a Pannónia és a Balkán területein élő keleti frankokat, a nagyon hasonló blach/blakk névvel illeti.
  • Több kora középkori forrás is említi, hogy vlachok/blachok éltek a Dunától északra, ami szintén azt erősíti meg, hogy a románság már akkor is a területen élt. Ugyanakkor ebben az időben, ez az elnevezés nem konkrét népet jelölt. (Bővebben lásd az előző pontot!)
  • Anonymus a Gesta Hungarorumban megemlít számos román nevű, vlach hadvezért, akikkel a honfoglaló magyarok megütköztek. Ugyanakkor a Gesta Hungarorum történelmi hitelességét a magyar történészek elutasítják, ugyanis a benne szereplő személyek, államalakulatok, és csaták, egyetlen másik korabeli német, bizánci, vagy szláv krónikában sem találhatók meg. Továbbá Anonymus 300 évvel a honfoglalás után írta meg művét, így nem lehetett személyes tapasztalata az eseményekkel kapcsolatban.
  • A magyarok honfoglalása előtt, a mai Románia területét a bolgárok uralták, akik 865-ben felvették az ortodox kereszténységet. Ez magyarázhatja a románok ortodox vallását. Ugyanakkor a feltételezett őshaza területe, szintén a bolgárok uralma alatt ált, így ezt a területet sem zárja ki.
  • A román nyelv latin eredete megkérdőjelezhetetlen, és mivel a mai Erdély az ókorban római provincia volt, ezért ez nem zárja ki, hogy a román nép mindig is ott élt.

A román nyelv tanúsága[szerkesztés]

Alexandru Cihac román nyelvész bizonysága szerint a nép bőven kölcsönzött szavakat különböző szomszédaik nyelvéből. A mai modern román nyelvben több mint 70% a latin szavak aránya (30% latinból örökölt szavak, 22% francia jövevényszavak, 15% újlatin jövevényszavak, 4% olasz jövevényszavak) további 10% szláv eredetű szavak, a maradék 20% vegyes eredetű. Az aromán nyelvvel való vitathatatlan rokonsága miatt a mai román nyelv a románok balkáni eredetét valószínűsíti, de mindenképp Daciánál újabb kori, jelentősebb befolyást igazol. Itt kell megjegyezni, hogy a 19. században, August Treboniu Laurian vezetésével lezajlott, egy politikai célú nyelvújítás. Száműzték a legtöbb szláv eredetű szót, és azok helyettesítésére a francia nyelvből vettek át szavakat. A nyelvujításból származó francia szavak aránya 22%. Emiatt a mai román nyelv, más, mint a nyelvujítás előtti, eredeti román nyelv.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkekk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Pseudo-Apuleius: A füvek gyógyító erejéről
  2. http://www.imninalu.net/myths-Vlach.htm
  3. http://toriblog.blog.hu/2008/02/14/a_romanok_eredete_ii
  4. http://toriblog.blog.hu/2008/02/14/a_romanok_eredete_iii
  5. http://toriblog.blog.hu/2008/02/14/a_romanok_eredete_iv
  6. Carleton Stevens Coon: The races of Europe, 614. oldal "Vlach colonists are nomads living in black tents like those of ... A greater variation is found in the cephalic index; on the plains of Moldavia and Wallachia, and in the Dobruja" Vlachs were known as late - nomadic people in medieval chronicles. The first romanian vlach (romanian) churches were built only around the turn of the 13th and 14th century. No known archiutecture existed before that period."
  7. Mandell Creighton, Justin Winsor, Samuel Rawson Gardiner: The English Historical Review, 615. oldal - "He shows that the Vlachs of the Balkan peninsula throughout the middle ages are nomads of the strictest type, ... that Vlachs began to move north of the Danube to Wallachia and Transylvania "
  8. Robert William Seton-Watson: A history of the Roumanians: from Roman times to the completion of unity, 12. oldal - "The Roumanians undoubtedly preserved their nomadic habits to a very late date, as is proved by the existence of Vlach colonies in Moravia (the so-called "Little Wallachia" — long since completely Slavised)"
  9. Joan E. Durrant, Anne B. Smith Global Pathways to Abolishing Physical Punishment: Realizing Children’s Rights, 210. oldal - "Between the 3rd century A.D. and the 14th century A.D., Dacia was invaded successively by nomadic peoples, including the ... Romanians "
  10. Norman Berdichevsky: Nations, Language and Citizenship, 181. oldal: "The “true Romanians” are held to be interlopers who were nomadic shepherds that migrated into Transylvania from the ... then transferred to “Wallachia,” the traditional core area of the Romanian state located east and south of Transylvania." Other elements in the population of Greece are the Wallachians or Vlachs, the Turks, and the Jews, but they have never ... The Wallachians are a curious nomadic race
  11. David Bruce Macdonald - 2002 Balkan Holocausts?: Serbian and Croatian Victim Centered , 131. oldal "These hinterland Romans evolved into highland herdsmen, who for centuries led a primitive nomadic life"
  12. Lampe, John R, Jackson, Marvin R. Balkan Economic History, 1550 - 1950: From Imperial Borderlands to ... 612. oldal, "Vlachs had first acquired their commercial connections in the course of moving their livestock seasonally back and forth between high and low ground. ...
  13. Alan J.B. Wace and M.S. Thompson, The Nomads of the Balkans (New York, 1914; New York: Books for Libraries Press, 1971)"
  14. Jane Perry Clark Carey, Andrew Galbraith Carey : The Web of Modern Greek Politics - 73. oldal: "shepherds and nomadic herdsmen, wandering through the Balkans and the north of Greece. On their early migrations they gave the Vlach name to various districts, including the province of Wallachia in present-day Romania"
  15. Chambers's Encyclopedia - Volume 14. - 339. oldal "The Vlachs are usually mentioned as following nomadic or semi-nomadic lives as shepherds etc. in wild mountain ... nth century was known as 'Great Wallachia' and seems to have contained a relatively dense and settled Vlach population."
  16. Denys Hay: Europe in the fourteenth and fifteenth centuries: 220. oldal - "In the first half of the fourteenth century there also appeared there the two Romanian principalities of Wallachia and Moldavia. ... or whether the Hungarians are right in their thesis that these Vlachs were recently immigrated nomadic shepherds"
  17. Frank Moore Colby, Talcott Williams, Herbert Treadwell Wade: The New International Encyclopaedia Voluma 20: 219. oldal "Owing to their nomadic and predatory dispositions these Vlachs, as they are called by the Greek writers, were a ... the autonomous Rumanian principalities of Wallachia and Moldavia, which grew rapidly towards south and east until the former"
  18. Isaiah Bowman: The New World: Problems in Political Geography: 282. oldal - "or Wallachians The Rumanians, or Wallachs (hence Wallachia), are of mixed race but of distinct speech, the Ruman, ... Home places of the nomadic Vlachs The Vlachs , Rumanian nomadism is seen in its purest form among the detached"
  19. Norman Angell : Peace Theories And The Balkan War page: 107. oldal - "It had been founded by a conquering caste of non-Slavonic nomads from the trans-Danubian steppes, but these were completely ... This Bulgarian state included a large 'Vlach' element descended from those Latin-speaking provincials whom the Slavs had pushed ... had established itself in the mountains of Transylvania, and was just beginning to push down into the Wallachian and Moldavian plains"
  20. Tibor Frank, Frank Hadler : Disputed territories and shared pasts: overlapping national histories in modern Europe: 251. oldal - "Reference to Romanians in their preunification (1859) history was linked to the regional designation of Wallachia (today Oltenia and Muntenia) to the south ... This designation relates to the nomadic existence of the Balkan Vlach population."
  21. Paul Coles : The Ottoman Impact on Europe: 114. oldal - "nomadic pastoralism provided a new lease of life for the Rumanian-speaking Vlachs, migratory herdsmen whose native principalities of Moldavia and Wallachia had fallen under Ottoman dominion during the fifteenth century"
  22. Wace, Alan J. B. and Maurice S. Thompson. 1914.: "The Nomads of the Balkans: An Account of Life and Custom Among the Vlachs of Northern Pindus."

Források[szerkesztés]