Petru Maior

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Petru Maior
Petru Maior szobra Szászrégenben
Petru Maior szobra Szászrégenben
Született 1760.
Marosvásárhely
Elhunyt 1821. február 14.
Buda
Állampolgársága Magyar Királyság
Nemzetisége román
Foglalkozása pap, író, történész, nyelvész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Petru Maior témájú médiaállományokat.

Petru Maior (Marosvásárhely, 1760. – Buda, 1821. február 14.) román görögkatolikus pap, író, történész, nyelvész, az erdélyi iskola kiemelkedő képviselője.

Élete[szerkesztés]

Iskoláit Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Balázsfalván végezte. 1774-ben Gheorghe Șincai-jal együtt a római Collegium de propaganda fide intézetbe került. Itt tanulta a teológiát és a bölcseletet. Róma ókori romjainak látványa és az olasz nyelv rokonsága a román nyelvvel azt a gondolatot érlelték meg benne, hogy a románok az ókori rómaiak egyenes leszármazottjai. 1779-1780-ban Bécsben kánonjogot tanult.

Visszatérve Erdélybe, rövid ideig a balázsfalvi görögkatolikus monostorban élt. Itt kedvelt tanulmányaival, a történelemmel és nyelvészettel foglalkozott, nem feledkezve meg szerzetesi hivatásáról sem. Amikor II. József rendelete folytán a szerzetesek száma tekintélyesen megcsappant, ő is kilépett a bazilita rendből, és Szászrégenben választatta meg magát görögkatolikus papnak, majd Görgényben lett esperes. Sehogy sem tudván megférni Bob püspökkel, később megvált plébániájától, és 1809-ben könyvrevizor lett Budán a cenzúránál, ahol 12 évet töltött. Ezen időszakban fogott hozzá régen tervezett munkája, az Istoria sajtó alá rendezéséhez és kiadásához.

Művei[szerkesztés]

  • Telemac. Buda, 1809. (Fénelon Les aventures de Télémaque című művének fordítása).
  • Propovedanii la îngropăciunea oamenilor morți. U. ott, 1809. (Prédikációk a halott emberek eltemetésekor).
  • Prediche sau învățături la toate duminicile și sărbătoarile anului, Buda, 1810. (Prádikációk az év minden vasárnapjára és ünnepnapjára).
  • Istoria pentru începutul românilor in Dachia. Buda, 1812. (A románok eredetéről Dáciában)
  • Istoria bisericei românilor atâtu a celoru din coce, precum si a celoru din. colo de Dunare, Buda, 1813. (A románok egyházának történetőről, mind a Dunán inneniek, mind a túliakéról)
  • Orthographia romana sive lationvalachica una cum clavi. (Primum valachico idiomate concinnata, deinde in latinum translata). Ugyanott, 1819. (Neve Majornak írva).
  • Lesicon românescu-latinescu-ungurescu-nemțesc. Buda, 1825. (A Samuil Micu Klein által megkezdett, Kolosy Corneli által folytatott és Theodorovics és Theodori által befejezett Budai szótár írói közt ő volt a legjelentékenyebb és legtevékenyebb. E szótár bevezetésében párbeszéd alakjában értekezik a román nyelv és nép eredetéről).

Kéziratban:

  • Despre datoria pârinților de a-i educa copii bine. (A szülők kötelességeiről gyermekeik jó nevelésében).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]