Szerkesztő:Cserlajos/Műhely

Majd: Tóth Kálmán

---

Tóth Kálmán

Tóth Albert Kálmán (1831. március 30., Baja – 1881. február 3., Budapest) XIX. századi magyar költő, dráma- és újságíró, politikus.

Élete

Korai évek

1831-ben született az akkoriban Bács-Bodrog vármegye területéhez tartozó Baja városában. Apja Tóth György, a város vidékét is birtokló Grassalkovich-család uradalmi számtartója, édesanyja Nichszty Teréz volt. A későbbi költő szeretettel emlékezett vissza gyermekkorára.

Középfokú tanulmányait a bajai III. Béla Gimnáziumban végezte, majd rövid ideig a Pannonhalmi Bencés Főapátságban volt papnövendék – első versei itt születtek. Pannonhalmáról egy év után betegsége miatt haza kényszerült térni szülővárosába. Felgyógyulása után Pécsett jogot tanult, de nem lépett ügyvédi pályára. Ifjúkorában az ókori klasszikusok közül leginkább Ovidiusért, a kortárs magyarok közül pedig Vörösmarty Mihályért és Kisfaludy Károlyért rajongott.

Költői pályafutása kezdetén egy Pécsett kiadott emlékkönyvbe, valamint az Életképekbe írt álnéven. 1848-ban Baján nemzetőrtoborzó felhívás jelent meg, s a költő csatlakozott a forradalomhoz, így a fővárosba került, ahol a Ludoviceum növendéke lett. Tanárai között többek közt jelen volt Vasváry Pál is. Kiképzése után, a szabadságharc vége felé Perczel Mór seregébe jutott, jobbára hivatali munkát végzett. Az 1849-es bukás miatti elkeseredését Ki volt nagyobb című versében fejezte ki.

Költői pályáján

„	Óh szerelem! te egyedül igazi nagy, nagy gyönyörünk! Miért is élünk, ha szeretni És szerettetni megszűnünk?	”
– Tóth Kálmán: Szerelmeim

Élete szabadságharc utáni szakaszában számos szerelmes verseket írt; a megszólítottak élete különböző korainak szerelmei. Múzsáját és fiatalkori szerelmét Ninának hívták, azonban a szintén bajai származású hölgy férjhez ment, és rövidesen meghalt. Később Tóth az ő alakját próbálta meg másokban felfedezni: a második szerelme Irén, a harmadik a különös rajongásnak örvendő Erzsébet, majd az utolsó Matild volt. A négy asszony közül csak az elsőt tisztelte valódi nevén, a többieket álnéven említi. Az elveszített boldogságot egyiküknél sem találta meg ismét, és soha nem is házasodott meg: egyszerre a szerelem vidámságának és a magány bánatának költője.

Budapestre került, majd munkára talált a Nagy Ignác vezette Hölgyfutárnál. Napi rovatokat vezetett, továbbá Nagy kiadta költeményei kötetét. Ezzel párhuzamosan az iránta érzett elismerés is növekedett, mások mellett Deák Ferenc is elismerően szólt róla. Erkölcsi és anyagi sikere tovább növelte alkotói kedvét: 1856 és 1861 közt a Hölgyfutár felelős szerkesztőjeként működött.

Blabla

In 1860, Tóth launched the Bolond Miska (English: Crazy Michael), a political newspaper. From 1864, he became the editor of the Fővárosi Lapok (English: Metropolitan Sheets). His writings frequently appeared, and his dramas were played in the National Theatre.

Kálmán Tóth Square, Baja

He was elected to be the parliamentary delegate of his home town in 1865. Through four cycles, he fought for the revolution ideas in the Parliament. Tóth took part in raising Baja to a city with municipal rights, helped to found Eötvös József College, and demanded to connect Baja to the national railroad system.

He lost on the elections in 1878. The frustration of him caused his intellectual decadence. Kálmán Tóth died at the age of sixty.

Baja was proud of his son, so the city erected a monument in the honour of him. The monument is at Kálmán Tóth Square.

Tirrén > Etruszk nyelv

Cserlajos/Műhely
Hivatalos állapot
Hivatalos	sehol

Az etruszk nyelvet (etruszkul mechl Rasnal) az etruszkok beszélték és írták az ókori Etruriában (a mai Toszkána, illetve Umbria nyugati része), valamint Lombardia, Veneto és Emilia-Romagna egyes részein. A nyelv kihalását a latin nyelv erősödő hatása okozta. Kevés emléket hagyott maga után, főleg rövidebb feliratokban, kölcsönszókként a latinban (pl. a latin persona „személy” az etruszk „phersu”-ból ered), valamint helynevekben. (pl. Róma.)

Az etruszk a flektáló nyelvek sorába tartozott, vagyis a szavakhoz kapcsolt toldalékok több grammatikai információt is hordoztak, de bizonyos agglutináló vonásokat is hordozott. Ragozta a főneveket, névmásokat, továbbá az igéket; de mellékneveit, határozószóit és kötőszóit nem. 5 nyelvtani esetet használt: ezek a nominativus, accusativus, genitivus, dativus és locativus. Ismerte a nyelvtani nem fogalmát, alkalmazta a hím-, nő-, és semlegesnemet.

Tegyünk már rendet a honi nyelv tájékán

Nyelvtörténet

Besorolás

A jelenlegi tudományos meghatározás alapján a magyar egy uráli, közelebbről egy ugor nyelv. Az ugor és a finn-permi nyelvek közti hasonlóságot már 1717-ben felfedezték, de a magyar pontos besorolása még a 18. és 19.században is vitákra adott okot, lényegében politikai okokból: a finnugor származás híveinél az ős-európaiaság, az altáji eredet támogatóinál pedig a nagy keleti kultúrnépekkel való rokonság volt befolyásoló tényező. Ma az uráli nyelvcsalád a világ egyik legjobban feltérképezett és alátámaszott családjának számít, az indoeurópai és az ausztronéz mellett.

A nyelvtani rendszer hasonlóságain kívül számos rendszeres hangmegfelelés fedezhető fel a magyar és a többi ugor nyelv között az alapszókincsben. Például, a magyar Hungarian /a:/ a hanti /o/-nak felel meg bizonyos helyzetekben; a magyar /h/ a hanti /x/-nak; és a szóvégi magyar /z/ a szóvégi hanti /t/-nek. Ezeket több példa is alátámasztja, mint a ház - xot és a száz - sot párok. Az ugor és finn-permi nyelvek közti távolság jelentősen nagyobb, de a megfelelések szintén szabályszerűek.

Az ókor és a kora középkor

Az uralisztika kutatásai szerint a magya legközelebbi rokonaitól mintegy 3000 éve válhatott el, így a nyelv története Kr. e. 1000 tájékán kezdődött. A magyarok fokozatosan megváltoztatták életmódjukat, letelepedett vadászokból nomád állattenyésztők lettek, talán a hasonló életmódot folytató iráni népekkel való kapcsolattermetés nyomán. Legfontosabb állataikat a juh és a szarvasmarha képezhette. Írásos emlékek e korai korból nem származnak, de a kutatások megállapítottak néhány egykorú kölcsönszót, mint a szó (a török nyelvekből) vagy a daru (a rokon permi nyelvekből). Feltehetően szintén permi eredetű a főnévi igenév -ni képzője.

A Halotti beszéd

A török nyelvek később – leginkább az 5. és 9. század között – jelentős hatást gyakoroltak a nyelv szókincsére: számos szó, amely a mezőgazdasággal, az államigazgatással és a családdal kapcsolatos, ezen nyelvekből ered, viszont a lexikai kölcsönzésekkel élesen szembeállítható az, hogy a nyelv szórendjére és nyelvtanára az idegen nyelvek alig valamekkora hatást gyakoroltak.

A magyarság Kárpát-medencébe költözése 896-ban zajlott le, így kapcsolatba kerültek a szlávokkal is. Ez számos szláv szó átvételével járt, mint például a tégla, a mák, vagy a karácsony. A hatás kölcsönös volt: magyar eredetű szó a horvát čizma illetve a szerb ašov.

A nyelv első emlékei, leginkább személy- és helynevek, a 10. századból származnak, de a honfoglaló törzsek között már korábban is ismert lehetett az írás fogalma. Ezt támasztja alá a betű és írás szó etimológiája, illetve a rovásírás léte, amivel ugyan nem maradtak fenn ennél korábbi szövegek, párhuzam vonható közte és a türk rovásírás között.

A Magyar Királyság létrejötte után

A Magyar Királyság 1000-ben jött létre, első uralkodója Szent István volt. Az ország a nyugatias feudalizmus rendszerére rendezkedett be, és a középkori szokásoknak megfelelően jelentős szereppel bírt benne a latin. Ennek következményeképpen a magyarra az utóbbi nyelv is hatást gyakorolt, főként a kereszténység és az oktatás szókincse kapcsán.

A nyelv legkorábbi máig fennmaradt szövege a Halotti beszéd, amely az 1190-es évek folytán született, ugyan irodalomtörténészek feltételezik, magyar nyelvű irodalom már korábban is létezhetett. A magyar költészet legkorábbi példája az 1300 körüli Ómagyar Mária-siralom. Irodalmunk ezeknél jelentősebb alkotásai a 14. századból és az azt követő századokból maradtak ránk. Az első bibliafordítás a Huszita Biblia az 1430-as évekből.

Az első teljesen magyar nyelvű nyomtatott könyv, Az zenth Paal leueley magyar nyeluen

A korszak nyelvi változásai közül kiemelendő hogy a diftongusok fokozatosan kivesztek a nyelv legnagyobb területén, és számos névutó átalakult toldalékká, mint a reá (1055: utu reá, később: útra.) A tővégi magánhangzók lekopása és a magánhangzó-harmónia megjelenése is ekkorra tehető. Kiterjedtebb volt az igeidők rendszere, különösen sok segédigés alak volt használatos.

Az első teljesen magyar nyelvű könyv 1533-ban jelent meg Krakkóban Komjáti Benedektől, címe Az zenth Paal leueley magyar nyeluen. A 17. századra a magyar már meglehetősen hasonlított a mai formájára, de még hiányzott az irodalmi nyelv, így minden író a saját nyelvjárását használta műveiben. Létezett és továbbra is fennmaradt az elbeszélő múlt idő (beszéle), de ennek szerepe egyre kevésbé lett megkülönböztethető az egyszerű múlt időjétől (beszélt), a 19. századra már csupán a választékosság kedvéért használták.

A 18. században a magyar felvilágosodás kényszerült felismerni, hogy az anyanyelv alkalmatlan a tudományos értekezések latinizmusmentes előadására, és a szókincs sem elég választékos a megnövekedett irodalmi igények kielégítésére. Ennek következtében írók egy csoportja, köztük kiemelkedően Kazinczy Ferenc elkezdte a magyar szóanyag kibővítését, megújítását. Néhány szót lerövidítettek (győzedelem > győzelem), számos nyelvjárási szót elterjesztettek az egéz nyelvterületen (pl. cselleng), kihalt szavakat feltámasztottak (pl. dísz), és természetesen sok szó a képzők segítségével lett létrehozva, továbbá néhány kevésbé gyakran használt eljárás is ismert. Ezt a mozgalmat nevezzük a nyelvújításnak, amely több, mint tízezer szóval gyarapította a szókincset, s még világviszonylatban is kiemelkedően sikeres nyelvpolitikának tekinthető. A reformoknak köszönhetően 1844-ben a magyar hivatalos nyelvvé emelkedett a latin helyett.

A 19. és 20. század a nyelv még további standardizációját hozta magával, és nyelvjárások közti eredetileg sem túl jelentős különbségek tovább csökkentek.

Alaktan

A magyarban nyelvtani nemek nincsenek, és a ragozásban nem tesz különbséget élő és élettelen között. Elöljárókkal nem rendelkezik. Agglutináló jellege következményeképpen számos rag alakult ki, de ezek valódi esetrendszert nem alkotnak. Jellemző rá az irányhármasság e téren: házban, házba, házból; széken, székről, székre; fánál, fától, fához.