Alapszókincs
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az alapszókincs vagy alapszókészlet egy nyelv szókincsének az a része, amely a nyelv legősibb korszakából származik [1][2] (alapnyelvi eredetű szavak vagy igen régi jövevényszavak), köznapi fogalmakat fejez ki, a nyelvközösség minden tagja ismeri a jelentését, és amelyek származékaiból gyakran nagyobb szócsaládok keletkeznek.[3] Nyelvek rokonságának vizsgálatakor a szókincsnek ezt a részét szokták elsősorban figyelembe venni.[4][5]
Ezek közé tartozik az alábbiak elnevezése:
- alapvető cselekvések [1]
- alapvető testrészek [1]
- természeti tárgyak, jelenségek [1]
- egyszerű számnevek [1]
- névmások [1]
- rokoni megnevezések [1]
- időbeli és térbeli viszonyítószavak.
Ellentéte a peremszókincs vagy kiegészítő szókészlet.[3]
[szerkesztés] Források, jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Mi a csoda az az „alapszókincs”? (Kálmán László cikke, Nyest.hu)
