Alapszókincs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az alapszókincs vagy alapszókészlet egy nyelv szókincsének az a része, amely a nyelv legősibb korszakából származik [1][2] (alapnyelvi eredetű szavak vagy igen régi jövevényszavak), köznapi fogalmakat fejez ki, a nyelvközösség minden tagja ismeri a jelentését, és amelyek származékaiból gyakran nagyobb szócsaládok keletkeznek.[3] Nyelvek rokonságának vizsgálatakor a szókincsnek ezt a részét szokták elsősorban figyelembe venni.[4][5]

Ezek közé tartozik az alábbiak elnevezése:

  • alapvető cselekvések [1]
  • alapvető testrészek [1]
  • természeti tárgyak, jelenségek [1]
  • egyszerű számnevek [1]
  • névmások [1]
  • rokoni megnevezések [1]
  • időbeli és térbeli viszonyítószavak.

Ellentéte a peremszókincs vagy kiegészítő szókészlet.[3]

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]