Nógrádmarcal
Nógrádmarcal | |
Mindenszentek temploma | |
Közigazgatás | |
Ország | Magyarország |
Régió | Észak-Magyarország |
Vármegye | Nógrád |
Járás | Balassagyarmati |
Jogállás | község |
Polgármester | Vályi Nagy András (független)[1] |
Irányítószám | 2675 |
Körzethívószám | 35 |
Népesség | |
Teljes népesség | 445 fő (2023. jan. 1.)[2] |
Népsűrűség | 23,98 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 19,93 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 01′ 39″, k. h. 19° 23′ 08″48.027430°N 19.385680°EKoordináták: é. sz. 48° 01′ 39″, k. h. 19° 23′ 08″48.027430°N 19.385680°E | |
Nógrádmarcal weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nógrádmarcal témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nógrádmarcal község Nógrád megyében, a Balassagyarmati járásban.
Fekvése
Nógrádmarcal, a Cserhát hegység északi nyúlványának a szélén, az Ipoly völgyének találkozásánál helyezkedik el. A falu egy erdőkkel határolt völgyben fekszik, átmenő forgalomtól mentesen, csendes környezetben.
A település megközelíthető közúton: az M3-as autópályáról Aszódnál kell letérni a Balassagyarmat felé vezető útra, arról Szügynél lehet rátérni a Nógrádmarcal felé vezető útra.
A legközelebbi vasútállomás az Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc vonalon Szügy, kb. 4 km-re a falutól.
Történelem
Lakott hely a történelem előtti időktől: 1907-ben kőkori leleteket tártak fel a közelben, s egy kettős gyűrűvel védett földvár is állt itt, amit egyes vélekedések szerint a szlávok építettek a népvándorlás korában. Az 1966-ban Rosner Gyula és Gádor Judit által a Kerekdombon végzett ásatás azonban az ott talált cseréptöredékek és cölöpnyomok alapján a vár Árpád-kori eredetére utal a korábbi vélekedésekkel szemben.
A település 3464 holdas területén egyidőben mindig több földbirtokos osztozott. A falu a 12. századtól a Záh nemzetség birtoka volt. Az első írásos említés szerint 1281-ben Záh nembeli Tiborc a helységnek Szügy felé eső, Záhtelek nevű részét fia, István beleegyezésével vejének, Haraszti Simonnak adta.
A falu plébániája 1332-ben már fennállt. A pápai tizedjegyzék 1332-ben arról tudósít, hogy a falu János nevű papja 6 garast fizetett pápai tized címen.[3]
A 14. században a Kacsics nembeli Szécsényi Kónya is birtokosa volt, aki még 1330-ban Ákos nembeli Cselen fia és Sándor fia Jánosnak ajándékozta. Háláját fejezte ki ezzel, mert ez utóbbi személy, mint alétekfogó, éppen helyettesítette őt Károly Róbert asztalánál Záh Felicián híres merényletekor.
A falu a 14. század végétől a 17. század végéig a szintén Záh nembeli Marczaly család tulajdonában volt. A községben lakó Marczaly Mihályt 1388. november 13-án fej- és jószágvesztésre ítélték, mert jobbágyaival Söji Bertalannak és Miklós nevű rokonának jobbágyait megrohanták, tőlük két íjjat elvettek, erdejüket pedig levágatta. Később a család tagjainak hűségét a király birtokadományozással jutalmazta. 1398-ban Somogy vármegyében Babócsa birtokot, 1396-ban Fejérkő várát kapják meg.[4]
Károly király 1412-ben Marczaly Péter fiának Tamásnak adja Marcal mellett Halápot(ma:Cserháthaláp) is. 1444-ben Marczaly Albert Nógrád vármegye alispánja, 1493-ban Marczaly András és János a falu tulajdonosa. A 16. század közepén Marczaly Zsigmond és Pál osztozott a falu határán. Zsigmondnak 4 telke, 4 zsellére, 3 puszta telke volt, Pálnak 4 telke, 5 zsellére és 2 puszta telke.
16. századi török összeírásban 16 adózóval szerepel. 1633-34-ben ismét a behódolt falvak között szerepel 5 adóköteles házzal. 1661-ben 1 egész és 1/4 portaszámot, 1687-ben 3 egésztelkes jobbágyot jegyeznek fel a faluban : Sisa István, Sisa Tamás és Varga Albert. Sisa Istvánnak 4 a másik kettőnek 2-2 ökre volt. 1695-ben 6 zsellért számolnak össze a faluban.[5]
Ezelőtt egy évvel 1694-ben is volt egy összeírás ami a Marczaly család kuriális telkein élőket írta össze. Mivel a 18. századig a kuriális telken élők kimaradtak az összeírásokból így nem meglepő, hogy itt már 18 családfőt és több deserta telket számoltak össze.
- „Marczaly Miklós kuriális telkein élők: Varga Albert, Sisa István, Varga Konrád, Szalai István, Demeter Mihály, Mihály János, Sisa György, idősebb Sisa János, Torák András, Bendik István, Dóczy Urbán(földje deserta), Sisa András(földje deserta), Tóth Gáspár(földje deserta)
- Marczaly György kuriális telkein élők: Sisa Tamás, Guth Tamás, Tóth János, Nagy Urbán, ifjabb Sisa János, Széles Tamás, Nagy György, Guth György”
Ekkor a község határának mintegy háromnegyedét a Varga, Sisa és Széles családok művelték a községi bíró Sisa György ispán volt.[6]
A Marczaly család kuriális telkein élőket azért írták össze, mert az ekkorra kihalt főnemes család örökösei: Semlyéki János, annak fia Ádám és Dersffy János egy sok éve húzódó vitának próbált a végére pontot tenni. A vita tárgyát képezte, hogy az egyik Marczaly fivér magszakadás címén feleségére íratta minden vagyonát, holott 2 unokatestvére akik törvényes örökösök lehettek volna még éltek. 1700-ban az új birtokosok : Básthy család, Tornyos család és Uzovics család a község határát újraosztották ami a régi gazdák földjeinek elaprózódását jelentette.[7]
Közigazgatásilag a faluhoz tartozott Söj puszta is, ahol a 18. század végétől a második világháborúig jelentős majorsági gazdálkodás folyt, valamint Százölkút (Százelkút) puszta ami arról híres, hogy itt adta föl a pusztán lakó juhász felesége Sisa Pista nevezetes betyárt az 1870-es években.
Infrastruktúra
A falu földművelésből élő lakossága az 1960-as években még meghaladta a 900 főt, amit a helyi munkalehetőség hiánya a napjainkra 556 főre csökkentett. A falu infrastrukturális fejlettsége megfelelő, egészséges ivóvízellátás, gázellátás, telefon megoldott.
A község nevének alakulása
- 1281 – Morchol
- 1299 – Marsal
- 1327 – Morczal
- 1328 – Marchali
- 1350 – Marczaa
- 1698 – Marczal
- 1728 – Marczali
- 1850 – Martzal
- 1870 – Marczal
- 1905 – Nógrádmarczal és Nógrádmarcal
Közélete
Polgármesterei
- 1990–1994: Molnár Béla (független)[8]
- 1994–1998: Molnár Béla (Fidesz-FKgP-KDNP-MDF)[9]
- 1998–2002: Molnár Béla (független)[10]
- 2002–2006: Sisa Gyula (független)[11]
- 2006–2010: Molnár Béla (független)[12]
- 2010–2014: Sisa Gyula (független)[13]
- 2014–2019: Vályi Nagy András (független)[14]
- 2019-től: Vályi Nagy András (független)[1]
Népesség
A település népességének változása:
Lakosok száma | 556 | 541 | 498 | 481 | 437 | 445 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[15]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,1%-a magyarnak, 3,6% cigánynak, 0,4% németnek, 0,6% szlováknak mondta magát (8,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 77%, református 1,3%, evangélikus 2,8%, felekezeten kívüli 2,4% (15,6% nem nyilatkozott).[16]
Ezt a tájat a palócok lakják, ide tartozik Nógrádmarcal község is. A marcali viselet egykor híres volt csodálatosan hímzett hajviseletéről az úgynevezett "Vrekocs"-ról és a díszesen hímzett ködmönről. Legközelebb a csitári és az ilinyi viselethez áll mivel ezek a falvak a 14. század óta Marcal filiáji voltak.[17]
Épített örökség, műemlékek, kultúra, látnivalók
Római katolikus templom (Mindenszentek)
A római katolikus barokk templom 1773-ban épült, tornya azonban későbbi: 1809-ből származik.
Kulturális élet
A falu kulturális életében jelentős szerepet játszik a község néptánccsoportja, amely a korábbi években a „Ki mit tud” vetélkedőn az országos válogatóig jutott.
Sport
Megtalálható a füves nagy és kis focipálya, valamint strandröplabdapálya, az iskolaudvaron streetballpálya.
A helyi labdarúgócsapat a Megyei III. osztály, Balassagyarmati csoportjában játszik.
Környék érdekességei
- Nógrádi várak
- Balassagyarmat (Palóc múzeum, Képtár, Vármegyeháza) 8 km
- Ipolytarnóc (20 millió éves őslelet)
- Szécsény (Forgách Kastély)
- Csesztve (Madách kúria)
- Horpács (Mikszáth ház)
- Mohora (Tolnai Klári emlékház)
- Hollókő (Világörökség település)
- Strandolás (Balassagyarmat, Őrhalom)
- Horgászat, lovaglás, kocsikázás, vadászat
Hasznos Információk
Hivatalok
Nógrádmarcal Község Önkormányzata | 2675 Nógrádmarcal, Rákóczi út 2. |
Posta, Nógrádmarcal postamesterség | 2675 Nógrádmarcal, Kinizsi utca 49. |
Plébánia | 2675 Nógrádmarcal, Hősök tere 2.
Ellátja a csitári plébánia: 2673 Csitár, Petőfi u. 98. |
Művelődési Ház és könyvtár | 2675 Nógrádmarcal, Rákóczi út 42. |
Háziorvos | Nincs állandó háziorvos, 2675 Nógrádmarcal, Rákóczi út 3. |
Szállás
A községben több vendégház is elérhető az érdeklődőknek.
Jegyzetek
- ↑ a b Nógrádmarcal települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 17.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Zólyomi József: Nógrádmarcal története. Nógrádmarcal, 2000. 7. oldal
- ↑ Zólyomi József: Nógrádmarcal története. Nógrádmarcal, 2000. 8. oldal
- ↑ Zólyomi József: Nógrádmarcal története. Nógrádmarcal, 2000. 9-10. oldalak
- ↑ Zólyomi József: Nógrádmarcal története. Nógrádmarcal, 2000. 10. oldal
- ↑ Zólyomi József: Nógrádmarcal története. Nógrádmarcal, 2000. 10-11. oldal
- ↑ Nógrádmarcal települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Nógrádmarcal települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
- ↑ Nógrádmarcal települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
- ↑ Nógrádmarcal települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
- ↑ Nógrádmarcal települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
- ↑ Nógrádmarcal települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2020. január 18.)
- ↑ Nógrádmarcal települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 17.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
- ↑ Nógrádmarcal Helységnévtár
- ↑ Magyar Néprajzi Múzeum: nógrádmarcali palóc lány téli ünneplőben című bemutatóanyaga
Források
- Zólyomi József : Nógrádmarcal története Felelős kiadó : Molnár Béla polgármester
További információk