Lajos francia királyi herceg (1682–1712)

Nem tévesztendő össze saját apjával, Lajos francia királyi herceggel (1661–1711), Bourbon hercegével.

Lajos
Ragadványneve	Lajos, a Kis Dauphin
Franciaország dauphinje
Uralkodási ideje
1711. április 14. – 1712. február 18.
Elődje	Lajos, a Nagy Dauphin
Utódja	Lajos, Bretagne hercege
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Bourbon
Született	1682. augusztus 6. Versailles
Elhunyt	1712. február 18. (29 évesen) Marly-le-Roi
Nyughelye	Saint-Denis-székesegyház
Édesapja	Lajos, Bourbon hercege
Édesanyja	Bajorországi Mária Anna
Testvére(i)	V. Fülöp spanyol király Károly francia királyi herceg
Házastársa	Savoyai Mária Adelheid
Gyermekei	többek között: XV. Lajos francia király
Vallás	római katolikus
Lajos címere
A Wikimédia Commons tartalmaz Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Louis de Bourbon, magyarosan Bourbon Lajos (ismert még mint Franciaországi Lajos, franciául: Louis de France; Versailles, 1682. augusztus 6. – Marly-le-Roi, 1712. február 18.), a Bourbon-házból származó francia királyi herceg, Burgundia hercege, Monseigneur Louis de Bourbon, a Nagy Dauphin és Bajorországi Mária Anna legidősebb gyermeke, aki 1711-től a Francia Királyság trónörököse le Petit Dauphin (magyarul: Kis Dauphin) megnevezéssel. Apját mindössze egy évvel élte túl, ám még így is nagyapja, XIV. Lajos francia király, a Napkirály életében elhunyt, így sosem lépett a francia trónra, amit viszont Savoyai Mária Adelheid hercegnőtől született, egyetlen felnőttkort megért fia, a későbbi XV. Lajos örökölt. Atyai nagybátyja V. Fülöp spanyol király, Anjou hercege volt, aki az első Bourbon volt a spanyol trónon.

Élete

Származása

Lajos (jobbra) családja körében, balra apja, Lajos, a Nagy Dauphin, középen anyja, Bajorországi Mária Anna hercegnő a kis Károly herceggel, előtérben pedig Fülöp, Anjou hercege, egy 1687-es portrén

Lajos herceg 1682. augusztus 6-án született a Versailles-i királyi kastélyban, a Bourbon-ház fő ágának tagjaként. Apja, Lajos, Bourbon hercege, XIV. Lajos francia király és Habsburg Mária Terézia spanyol infánsnő legidősebb fia volt. Apai nagyapai dédszülei XIII. Lajos francia király és Habsburg Anna királyné (III. Fülöp spanyol király leánya), míg apai nagyanyai dédszülei IV. Fülöp spanyol király és Bourbon Izabella királyné (IV. Henrik francia király leánya) voltak. Anyja a Wittelsbach-házból származó Bajorországi Mária Anna, Ferdinánd Mária bajor választófejedelem és Henrietta Adelheid savoyai hercegnő legifjabb leánya volt. Anyai nagyapai dédszülei I. Miksa bajor választófejedelem és Ausztriai Mária Anna főhercegnő (II. Ferdinánd német-római császár leánya), míg anyai nagyanyai dédszülei I. Viktor Amadé savoyai herceg és Bourbon Krisztina hercegnő (szintén IV. Henrik francia király leánya) voltak.

Lajos származásilag a spanyol és osztrák Habsburg-család dinasztikus, valamint a francia Bourbonok és a spanyol Habsburgok dinasztikus házasságaikból származott, így mind atyai, mind anyai felmenői közeli rokoni kapcsolatban álltak egymással, több esetben első és másod-unokatestvérek között létrejött frigyek kapcsolatából. Szülei házasságából rajta kívül még két fiúgyermek született. Testvére között van Fülöp, Anjou hercege, 1700-tól Spanyolország királya, valamint Károly, Berry hercege. Idősebb öccsének, Fülöpnek, Savoyai Mária Lujzával majd Farnese Erzsébettel kötött házasságából származó gyermekei révén Lajos unokaöccsei és unokahúgai között olyan személyek vannak mint a későbbi I. Lajos, VI. Ferdinánd és III. Károly spanyol királyok, Mária Anna Viktória portugál királyné, I. Fülöp parmai herceg, továbbá Mária Terézia infánsnő, aki Lajos unokájának, Lajos Ferdinándnak lett a felesége, valamint Mária Antonietta, Szárd–Piemonti Királyság királynéja is.

Házassága és gyermekei

Portré Lajos és Mária Adelheid savoyai hercegnő 1697-es házasságáról

A pfalzi örökösödési háborún belül zajló francia–savoyai konfliktus során 1696-ban a Savoyai Hercegség vereséget szenvedett és különbékével kivált a háborúból. 1696. szeptember 15-én Torinóban, II. Viktor Amadé savoyai uralkodó herceg és Lajos francia trónörökös, a Nagy Dauphin, az ifjabb Lajos herceg apja, szerződést kötöttek, ebben a békekötés zálogaként Viktor Amadé Ferenc herceg és Orléans-i Anna Mária hercegnő legidősebb, ekkor még csak tizenegy éves leányát, Mária Adelheid savoyai hercegnőt hivatalosan eljegyezték a Nagy Dauphin legidősebb fiával, az ekkor tizennégy éves Lajossal, Burgundia hercegével, a Kis Trónörökössel. Magát a házassági szertartást 1697. december 7-én, a versailles-i kastélyban tartották meg. A házasságot a menyasszony fiatal kora miatt még néhány évig nem lehetett „beteljesíteni”. Kapcsolatukból összesen három fiú született, az első kettő meghalt gyermekkorban, csak a legfiatalabb érte meg a felnőttkort. Gyermekeik:

• Lajos herceg (1704. június 25 – 1705. április 13.), Bretagne hercege, csecsemőként meghalt.
• Lajos herceg (1707. január 8. – 1712. március 17.), Bretagne hercege, trónörökös, kisgyermekként meghalt.
• Lajos herceg (1710. február 15 – 1774. május 10), Anjou hercege, trónörökös, dédapját követvén Franciaország királya.

Burgundia hercege

XIV. Lajos király és utódai (ismeretlen festő, 1700 körül.) XIII. Lajos és IV. Henrik mellszobrai alatt ül XIV. Lajos király († 1715), mögötte egyetlen fia, Lajos, Grand Dauphin († 1711), jobbra az ő legidősebb fia, Lajos, Burgundia hercege († 1712), balra Burgundia hercegének legidősebb fia, a gyermek Lajos, Bretagne hercege († 1705), XIV. Lajos dédunokája, gouvernante-jával, Ventadour hercegnével. Az ábrázolt „Lajosok” egyike sem örökölte a Napkirály trónját, 1715-re már valamennyien meghaltak.

Lajos herceg – apjával, a Nagy Dauphinnel ellentétben – erőszakos természetű, senkit sem tisztelő, arrogáns kamasz volt. Kiváló tanítója, François Fénelon (Cambrai jövendő érseke) sok éven lankadatlan erőfeszítéssel dolgozott jellemének formálásán. Lelkes és érdeklődő fiatalemberré nevelte, akit erős önbizalom és elhivatottság fűt. 1702-től, 20 éves korától nagyapja, XIV. Lajos király behívta a királyi Államtanácsba (Conseil d’en haut), ahol részt vehetett a fontos államügyek tárgyalásában. Beavatták az egyházzal, a diplomáciával és a hadsereggel összefüggő államtitkokba is.

Határozott gondolkodású személyiség volt, de nem sok hadvezéri tehetség szorult bele. 1708-ban, a spanyol örökösödési háború során a király-nagyapa a 26 éves Lajos herceget egy hadsereg parancsnokaként Flandriába küldte. Tanácsadónak a tapasztalt Louis-Joseph de Vendôme herceget (1654–1712) adta melléje, aki az 1705–1706-os itáliai hadjáratban sikeresen harcolt unokafivére, Savoyai Jenő császári tábornaggyal szemben. Lajos hadserege Flandriában ismét Savoyai Jenővel és Marlborough hercegével került szembe. Vendôme herceg nyomatékos tanácsa ellenére Lajos herceg ütközetet erőszakolt ki, és 1708. július 11-én az oudenaarde-i csatában súlyos vereséget szenvedett. Az udvarba visszatérő, önhittségében sértett Lajos hercegnek el kellett viselnie az udvar tagjainak gúnyos megjegyzéseit, csak felesége, Mária Adelheid hercegné védelmezte őt hevesen mindenkivel szemben.

Lázadó természete hamarosan a király abszolút hatalmával elégedetlen főurak közé vitte. Klikk szerveződött köré, a „Burgundi frakció”, ahogy a kortársak nevezték. A csoport vezéralakjai között volt Lajos korábbi tanítója, Fénelon érsek, Cambrai érseke (aki a herceg számára írta meg a Mesék és a Telemakhosz c. műveit); gyermekkori nevelője, Paul de Beauvilliers herceg, Charles Honoré d’Albert, Chevreuse hercege (Colbert veje, Marie de Rohan-Montbazon hercegné unokája) és Louis de Rouvroy, Saint-Simon hercege, híres történelmi emlékiratok szerzője. Ez az magas rangú arisztokrata csoport olyan politikai reformokat akart, amelyek korlátozzák a király abszolút hatalmát. A király és népe közé főnemesi tanácsokat kívántak beiktatni, ennek tagjai önmagukat a nép kizárólagos képviselőiként határozták meg. A polgárokat kizárták volna ezekből a testületekből. A központi királyi hatalom számos jogosítványát a tartományok uraira ruházták volna. Az arisztokrácia által „segített” (azaz ellenőrzött) uralkodói hatalomgyakorlás a 18. század elején már utópisztikus elképzelés volt. Lajos, Burgundia hercege – ha király lesz – mindenesetre ebből a szellemi, ideológiai környezetből, ezekkel a támogatókkal lépett volna a királyi trónra.

Arat a halál

A marly kastély főbejárata.

Lajos herceg apja, a Nagy Dauphin, XIV. Lajos király egyetlen fia 1711. április 14-én elhunyt. Lajos, Burgundia hercege Franciaország fő trónörökösévé lépett elő.

1712 elején azonban kanyarójárvány tört ki az országban, amit a királyi kastélyokba is behurcoltak. Lajos trónörökös családjának minden tagja megkapta az akkoriban halálos kockázattal járó betegséget. Elsőként Lajos felesége, Mária Adelheid hercegné halt meg február 12-én. Lajos herceg nem hagyta sorsára beteg feleségét, halálig vele maradt. Néhány nap múlva, február 18-án Marly kastélyában meghalt maga Lajos herceg is, a Francia Királyság trónörököse. 29 éves volt. Korai halálával meghiúsultak mindazok reményei, akik trónra lépésétől az abszolút monarchia megreformálását remélték. Három héttel ezután, március 8-án belehalt a fertőzésbe Lajos második fia, az ötéves Lajos herceg (Louis II de Bourbon) is, aki rövid életének utolsó heteiben apja után Burgundia hercege és a királyság új trónörököse lett.

A trónöröklés

Éléments de géométrie, 1713

1712-ben XIV. Lajos már 74 éves volt, ebben az időben ez matuzsálemi kornak számított. Elveszítette minden gyermekét, legidősebb unokáját és egy kivételével annak fiait is. Lajos burgundiai hercegnek és kisfiának halála után az öröklés rendjében a király legfiatalabb, egyetlen életben maradt dédunokája, a kétesztendős Lajos, Anjou hercege következett, ő lett a trón várományosa.

A kisfiú gyenge egészségű volt. Rajta kívül már csak nagybátyja (az elhunyt Nagy Dauphin harmadik fia), Károly, Berry hercege örökölhette volna XIV. Lajos trónját. (A második fiúnak, Károly bátyjának, V. Fülöp spanyol királynak az utrechti békeszerződés értelmében – elismerésének feltételeként – le kellett mondania francia trónigényéről.) XIV. Lajos, aki öccsének, Fülöp orléans-i hercegnek utódait nem szívesen látta volna a trónon, törvényesítette saját szeretőitől született fiait is, és szerződésekben jogokat biztosított számukra is, törvényes utódainak váratlan halála esetére. Két évvel később, 1714-ben meghalt a Nagy Dauphin harmadik fia, Károly, Berry hercege, a „tartalék trónörökös” is. A Francia Királyság trónjának egyenes ági öröklése egyetlen négyéves fiúcska életén vagy halálán múlott. Ha XIV. Lajos utolsó dédunokája sem éli túl dédapját, akkor a vér szerinti, de mellőzött Orléans-iak, vagy a „törvényesített Bourbonok” (azaz a királynak a kegyencnőitől született) fiai következtek volna. Felrémlett egy „francia örökösödési háború” kockázata, hiszen a Francia Királyság trónjára az Orléans-i ház és más királyi családok bejelenthették volna igényüket. De erre nem került sor, 1715-ben, XIV. Lajos elhunytakor dédunokája, az ekkor ötéves Lajos herceg lépett a trónra, XV. Lajos néven. Nagykorúságáig régenstanács felügyelete alatt uralkodott.

Irodalom

• Henri Druon: Le duc de Bourgogne et ses frères in: Histoire de l’éducation des princes dans la maison des Bourbons de France, 2. kötet, Párizs, 1897.
• Jules Michelet: Louis XIV et le Duc de Bourgogne, in: Histoire de France, 16. kötet, Párizs, 1879.
• Nicolas Louis Achaintre: Histoire généalogique et chronologique de la maison royale de Bourbon, 2. kötet, Kiadó Mansut Fils, Paris, 1825.
• Michel Antoine: Louis XV, Fayard, Párizs, 1989.
• Claude Dufresne: les Orléans, Criterion, Párizs, 1991.