Jimmy Page

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jimmy Page
Jimmy Page 2008.jpg
Jimmy Page 2008-ban
Életrajzi adatok
Születési név James Patrick York Page
Becenév Jimmy
Született 1944. január 9. (70 éves)
UK Heston, Middlesex, Anglia
Pályafutás
Műfajok blues rock
hard rock
rock and roll
folk rock
Aktív évek 1957-napjainkig
Kapcsolódó előadó(k) Crusaders
The Yardbirds
New Yardbirds
Led Zeppelin
The Honeydrippers
The Firm
Coverdale and Page
Page and Plant
Herman's Hermits
XYZ
Joe Cocker
The Edge
Jack White
Donovan
The Black Crowes
Hangszer gitár,[1] harmonika, basszusgitár, bendzsó, szintetizátor, szitár, mandolin, tamburin
Díjak A Brit Birodalom Rendjének Tisztje
Tevékenység zenész, dalszerző, producer
Kiadók Swan Song
Atlantic
Geffen
Fontana
Mercury

Jimmy Page weboldala

James Patrick York Page (Heston, Middlesex, Anglia, 1944. január 9. –) ismertebb nevén Jimmy Page angol gitáros, zeneszerző és producer, a Brit Birodalmi Érdemrend (OBE) birtokosa.

Pályafutását segédzenészként kezdte London-ban, ezután a The Yardbirds-ben volt tag. 1968-ban alapította meg a Led Zeppelint.

2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb gitárosának listáján a 9. helyet foglalta el.[2] 2011-ben a Rolling Stone módosította a listát, ezen már a 3. helyre rangsorolták. A Gibson Minden idők 50 legjobb gitárosa listáján a 2. helyet érte el.[3] 2007-ben a Classic Rock magazin a 4. helyre rangsorolta a 100 legvadabb gitárhős listáján.[3] Kétszer iktatták be a Rock and Roll Hall of Fame-be, először a Yardbirds[4], majd másodszor a Led Zeppelin [5] tagjaként. Róla nevezték el a 44016 Jimmypage nevű kisbolygót.

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

James Patrick York Page 1944. január 9-én született Hestonban (Middlessex). Édesapja egy northamptoni ipari üzem személyzetis munkatársa, édesanyja orvosi asszisztens volt. A házaspár egyetlen gyermeke első 10 éve jelentős részét meglehetős elszigeteltségben töltötte nagybátyja vidéki farmján Northamptonshire-ben. A családi emlékezet szerint leginkább bélyeget gyűjtött vagy körbefutotta a ház körüli területet. Nyolcéves volt, iskolába kezdett járni, amikor a család elköltözött Epsomba (Surrey). Beleszeretett az antik művészetekbe, a régiségekbe, amikor szülei - társadalmi kapcsolataikat ápolva - körbecipelték a megyében, s így megismerkedett a tehetős angol középosztály életével, környezetével. Tizenhárom éves volt, amikor az életét meghatározó élmények érték.

Szüleitől kapott egy spanyolgitárt, amelyen elkezdett pengetni, és már 1957-ben, 13 évesen szerepelt tévéfelvételen.[6] Jimmy Page a rock and roll bűvkörébe került. Egy Presley dal, a „Baby Let's Play House” korai kedvence volt az első elektromos gitárján, egy használt 1959-es Futurama Grazioso-n.[7] Időközben a család Londonba költözött. Page a barátaival a Kingston Art College-ba járt gitározást tanulni. Vett vagy fél tucat leckét, de ott nem volt egyetlen igazi gitár-tanár sem akkoriban. Hat lecke után a diák jobb volt, mint az instruktora (Mrs. Page)."

Szédítő tempójú fejlődésének, tehetségének hamar híre szaladt Londonban. Olyannyira, hogy alig egy év elteltével a gyermekkorúak közül egyedül őt hívták meg a BBC "Talent Quest" elnevezésű tehetségkutató műsorába, énekesek és zongoristák közé, ahol balladákat adott elő gitárján. Page otthon sok figyelmet, gondos nevelést kapott. A szülei támogatták zenei ambícióit, növekvő érdeklődését a populáris zene és a rock and roll iránt. 1962-ben Page a középiskolás évek vége felé járt, s miután serdülő korától érdekelték a biológiai kutatások, úgy tervezte, hogy egy laboratóriumban fog elhelyezkedni.[8] Ehelyett Neil Christian felajánlott számára egy helyet zenekarában, a Crusadersben, és ő elfogadta azt. Néhány hónapig ez csak kötelező gyakorlásokat jelentett a számára. De aztán a Neil Christan's Crusaders-ben Page Anglia egyik legismertebb gitárosává vált.

Néhány hónapos Crusaders-turnézás után súlyosan megbetegedett. Az állandó utazások közben rendszertelenül és keveset evett, alig aludt, így krónikus mirigygyulladása alakult ki. Először ekkor vált kérdésessé, hogy folytathatja-e egyáltalán a megerőltető zenészéletet. A baj olyannyira komoly volt, hogy Page az egészségére gondolva jobbnak látta, ha leáll egy időre. Visszamondta Alexis Korner ajánlatát a munkára a Blues Incorporatedben és otthagyta a Crusaderst is (utódja egy bizonyos Ritchie Blackmore lett). Page-nek szerencsére sikerült felépülnie és miután szabadidejében addig is sokat festett, rajzolt és érdekelte a művészettörténet, beiratkozott a Surrey Művészeti Főiskolába. Néhány iskolatársával jó kapcsolatba került. Pl. a basszusgitározó Peter Moody-val és a gitáros Anthony "Top" Tophammel, aki még abban az évben (1963.) a Yardbirds első gitárosa lett. A főiskolán nem nagyon szerették azt a zenét, amit Page, ám a Rolling Stones felbukkanása változtatott ezen. Page-et egyre többen hívták játszani, jó nevet szerzett magának azzal is, hogy teljesen egyedül blues-gitározott a Crawdaddy-klubban. Gitározott Jet Harris és Tony Meehan korábbi Shadows-tagok kislemezén, a „Diamonds”-on, amely Angliában 6 héten át vezette a listát és további 7 héten keresztül fenn is tudott maradni. S hogy milyen felkavaró élmény volt a siker Page számára, annak ékes bizonyítéka Amerikában élő barátjához, Ron Kellermannhoz írt levelének néhány sora: "Nagyon szerencsés vagyok, hogy megint játszhattam! (...) Te biztosan el tudod képzelni, hogy mennyire ki voltam ütve, amikor a felvétel no.1. lett!" Page-et a siker után egyre többször hívták vendégül felvételekre. Így aztán Jimmy Page 18 hónapnyi főiskola után session-zenész lett Londonban.[8]

Az elkövetkező 3 évben a legtöbbet foglalkoztatott, elismert és keresett gitáros lett Angliában, minden stúdiót jól ismert belülről. Szinte állandó session-zenekart alkottak Big Jim Sullivan-nel, John Paul Jones-szal és Bobby Graham dobossal. Többek között játszott Donovan, Tom Jones, Lulu, a Who, a Kinks, Eric Clapton, a Them, Burt Bacharach, P.J. Proby, a Herman's Hermits, Brenda Lee, a Rolling Stones és Joe Cocker, John Mayal és Chris Farlow különböző felvételein. Ekkoriban mondta Page-nek Ron Wood, a Rolling Stones későbbi gitárosa: Ideje volna megduplázni magad! Nem ismerek nálad gyorsabb kezű gitárost, de agyonhajszoltabbat sem. Lassítanod kellene! Page rövid időre megfordult különböző zenekarokban, pl. a Ciryl Davies All Stars-ban, a Carter Lewis and the Southernes-ben és a Mickey Finn-ben.[8]

A Yardbirdsben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jimmy Page a Madison Square Garden színpadán

A Yardbirds 1966-os oxfordi koncertje olyan gyengén sikerült, hogy Paul Samwell-Smith otthagyta a zenekart. Page felajánlotta, hogy beszáll basszusozni, amíg egy állandó tagot nem találnak. Mindenki kérte, hogy maradjon, és két hónapig basszusozott, míg Dreja támogatta gitárjával Becket. Végül Dreja vette át a basszust, Page pedig szólógitárra váltott. Így alakult ki a Yardbirds kétgitáros felállása. Page először akkor vette át a vezetést, amikor 1966 augusztusában egy amerikai turné során Beck nem tudott játszani a San Francisco-i Carousel Ballroomban tartott bulin. Napier-Bell így nyilatkozott a kétgitáros Yardbirdsről:

Fantasztikus volt. Az volt minden bizonnyal a legjobb rockhangzás amit akkor hallottam.

Azonban a zenekaron belül egyre nőtt a feszültség. Page és Beck egójának versengése konfliktusba torkollott. A Yardbirds bekerült az első ligába, együtt játszottak a Rolling Stones-szal, Ike és Tina Turnerrel egy angliai turnén. Jeff Beck nem bírta a tempót és kiborult. Page így emlékezett vissza: Bementem, és láttam, hogy Beck a feje fölött tartja a gitárját, és éppen készül Keith Relf fejéhez vágni, végül azonban a földhöz csapta, és így szólt: Miért akartátok, hogy ezt tegyem? . Később Beck ismét kiszállt turné közben, de két nappal később Page megtalálta Becket a los angelesi Whisky a Go Go klubban. Beck bocsánatot kért, de ahelyett, hogy visszavették volna, kirúgták. A kétgitáros Yardbirds szerepelt a Nagyítás című filmben, melyben Beck nekivágta gitárját az erősítőnek. Az utolsó Yardbirds lemez Little Games címmel jelent meg, csalódást okozva a rajongóknak. A lemez felvételei közben Page ismét találkozott John Paul Jonesszal (korábban a Happenings Ten Years Time Ago kislemezen dolgoztak együtt, de a Donovan-nal való közös munkán is kereszteződtek útjaik). Jimmy Page ez időtájt Jeff Becktől kapott Fender Telecastert használt. Page a Yardbirds repertoárba beiktatta a White Summer című szólódarabját, valamint az I'm Confused alatt hegedűvonóval játszott és wah-wah pedált használt. Kiállásával és játékával megteremtette a brit rockgitáros prototípusát. A koncerteken mindig teljes hangerőn játszott. Thomas Wschlerrel, az Artist's Music alkalmazottja így emlékszik vissza Jimmy Page-re:

Mi biztosítottuk a felszerelést a Yardbirdsnek. A fiúk hírhedtek voltak arról, hogy teljes hangerővel játszanak. Vic a tulajdonos, egyben a főnököm figyelmeztetett, ne hagyjam, hogy ezek a fickók a 7-es fokozatnál jobban feltekerjék a cuccot. Azt mondtam, oké, főnök, és előkészítettem az erősítőket, mire Jimmy Page odajött hozzám, és azt mondta: Helló, haver. Megfordultam és láttam, hogy a főnököm figyel. Felmutattam neki a hüvelykujjamat, minden oké, miközben Page, jobb kezének kisujjával az összes potmétert 10-re tekerte, mosolygott és kacsintott. Képtelen voltam neki azt mondani, hogy halkítsa le az erősítőt. Visszafordultam Vichez, integettem, aztán imádkoztam, hogy az erősítő nehogy felrobbanjon...Szerencsém volt. Ilyen volt Jimmy.

1968-ban a Yardbirds feloszlott, Jimmy Page pedig megalapította a New Yardbirdsöt, melyből a Led Zeppelin lett.

A Led Zeppelin-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Page produceri tapasztalatait a Led Zeppelinben is kamatoztatta. Feltalálta a hátulról jövő visszhang újítását. Megfordította a szalagot, felvette a visszhangot, és aztán visszajátszotta ismét normál irányban, így a visszhang megelőzte az eredeti jelet. E technika eredménye hallható a You Shook Me végén.

Robert Plant és Jimmy Page 1977-ben a Led Zeppelin koncertjén Chicagóban

Page a Zeppelin első amerikai turnéján, rosszul lett a hongkongi influenzától. De úgy gondolta, hogy a show-nak folytatódnia kell, és csaknem 40 fokos lázzal játszott. Pamela Des Barres így nyilatkozott Jimmy Page-ről: Page rózsaszín bársonyruhát viselt, ében fürtjei izzadtan csüngtek, és beborították az arcát, amint olyan gitárfutamokat nyomott le, amik újraértelmezték a rock 'n' rollt. Amikor arról faggatták, hogy mitől van a bandának ilyen különleges hangja, azt felelte, hogy a Telecasterének pick-up váltó kapcsolóját egy köztes pozícióba állítja, és ezzel egy kevert hangszínt tud megszólaltatni. A Fender később beillesztette ezt az átalakítást a Telecaster későbbi változataiba. Page felszerelése ekkortájt minimális volt: a pszichedelikusan festett Telecaster, egy Harmony akusztikus gitár, egy készlet Rickenbacker, egy Danelectro valamint néhány erősítő, főleg Voxok és Fenderek. 1969-ben váltott át, egy ötvenes évek végéről származó Gibson Les Paulra mely később a védjegye lett. Ezidőtájt kezdett 100 wattos Marshall erősítőket használni, főleg John Bonham hangos dobolása miatt.

Ugyancsak ezidőben kezdtek pletykák terjengeni arról, hogy Page a sátánnal cimborál. Page szívesen gyüjtötte Aleister Crowley műalkotásait, és felkutatta Crowley feltételezett elátkozott udvarházát is, a skóciai Loch Ness-tó partján. Pamela Des Barres így nyilatkozott: Azt hiszem Jimmy nagyon belemászott a fekete mágiába, és valószínűleg számos rituálét is végzett, gyertyákkal, denevér vérével, mindennel. A sajtó ezeket a pletykákat egyre inkább felkapta, de csak Page és a Zeppelin hírnevét növelték. 26. születésnapját a Royal Albert Hall-beli Led Zeppelin koncerten ünnepelte meg. A színfalak mögött itt ismerkedett meg új barátnőjével, Charlotte Martin francia modellel, akit végül feleségül vett, és egy Scarlett nevű kislányuk is született. Miközben a banda uton volt Kanadába, Page Gibson Black Beauty Les Paulja eltűnt a repülőtéri teherszállítóról. Ritkán vitte magával turnéra, de a dolgok olyan jól mentek, hogy úgy döntött, a jövőben használni fogja.

Page ekkortájt vette meg a Boleskine majort, Aleister Crowley házát, a Loch Ness-tó partján. A házzal kapcsolatban legendák keringtek egy lefejezett emberről, aki a házban kísért. Page így nyilatkozott a Rolling Stone-nak: Nem imádom az ördögöt, de érdekel a mágia. Page sátánista festményeket készíttetett, a hely félelmetes és szörnyű lett, bár Page valószínűleg nem gondolta annak. Crowley mondása, a "Tedd, ami akaratod" a Led Zeppelin hármas borítójának lefutó sávjában szerepelt, a másodikon pedig a folytatás állt: "Úgy legyen". Page titokban rá tudta tetetni valakivel a stúdióban. 1970-ben visszatért Bron-Yr-Aur-ba.

A Led Zeppelin IV. borítóján Page szimbóluma állítólag baljós, titkos jelentéssel bírt. Page csak annyit mondott róla, hogy "a megidézésről vagy a megidézettségről" szól. Mások szívesebben értelmezték úgy, hogy a kezdő Z Zeuszt jelenti, aki a germán kultúrában Thorral egyenértékű. A germán népek úgy képzelték, hogy a villámlást Thor kalapácsa okozza. Ezt szimbolizálták Page mennydörgő riffjeivel.

Ekkortájt Page beruházott egy rendelésre készült Gibson kétnyakú gitárba, hogy előadhassa a Stairway to Heavent. A cseresznyepiros Gibson ES 1275 többfunkciós típus volt: a 12 húros nyak méltóságteljes harang-hangokat adott a kísérethez, a hathúros tömör, szikár hangzása pedig inkább a szólóknál érvényesült. Mindkét nyaknak volt külön hangszín- és hangerőszabályzója, de csak egy pick-up kapcsolója. A nyakválasztó kapcsoló lehetővé tette, hogy a két nyakon együtt és külön is lehessen játszani. Page olykor bekapcsolva hagyta a 12 húros nyakat, amíg az lecsengett, s így az aláfestette a 6 húros nyakon játszott szólóját.

1972-ben ismerkedett meg Lori Maddox-szal, a 14 éves modellel. 1973-ban kaliforniai turné során Page-nek megsérült a keze és a csuklója. Fájdalmát Kodein-tablettákkal és Jack Daniel's whisky-vel enyhítette. 1975-ben becsípte bal kezének egyik ujját egy vonatajtóba Angliában, eltörte egy ujjpercét, és ezért kénytelen volt három ujjal játszani. A Dazed and Confused-ot ezért ki kellett venni a programból az első koncerten. 1976-ban Kenneth Angernek zenét írt annak Lucifer ébredése című filmjéhez. 1977-re drogproblémái súlyosbodtak, a turnén bezárkózott a szállodai szobákba és rádiót hallgatott. A koncerteken is gyenge formát mutatott. Olyan hírek röppentek fel, hogy a banda magával vitt egy helyi rock 'n' roll doktort, hogy gondját viselje a gitárhősnek. A 70-es évek végére gitárhősi státuszát egyre inkább átvették az olyan újabb muzsikusok, mint például Eddie Van Halen, Michael Schenker, stb. Az 1979-es knebworth-i fesztiválon újra csúcsformát mutatott a Led Zeppelin, ami az 1980-as európai bulikra is megmaradt, de a lendületet megszakította John Bonham halála.

A Led Zeppelin után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jimmy Page 1983-ban San Franciscóban

A Zepp után 1982-ben megírta a Bosszúvágy 2. című film zenéjét, majd 1984-ben létrehozta a Honeydrippers projectet. Szerepelt a Whatever Happened to Jugula? lemezen, de számos vendégeskedés mellett létrehozta a The Firm-et is. A többiek: Paul Rodgers- ének (ex-Free és Bad Company), Tony Franklin- basszer (ex-Blue Murder, ex-Whitesnake stb.) és Chris Slade- dob (ex-Uriah Heep, AC/DC, Asia, stb.). Ezután még számos lemezen is szerepelt, nagy feltűnést azonban a David Coverdale-lel közös lemeze okozta 1993-ban. A 90-es években többször is összeállt Robert Plant-tel (No Quarter, Walking into Clarksdale). Egy koncertlemezt is készített 2000-ben a Black Crowes tagjaival, 2006-ban pedig a Last Man Standing albumon is szerepelt (Jerry Lee Lewis). A 2007-es Led Zeppelin koncertet is ő szorgalmazta, de ő egy egész turnét is elvállalna.

Stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Led Zeppelinnel készült felvételei a legtöbb rockgitárosra hatással voltak, a 70-es évektől napjainkig. Riffjeivel megadta a kezdő lökést a heavy metalnak. A színpadon rátermett előadóként viselkedett, néha bizarr zajokat csalva elő hangszeréből, egy hegedűvonó segítségével, közben Echoplex pedáljával vadítva meg a hangot. Az ötletet David McCallum, a The Man From Uncle televíziós sorozat főhősének apja adta. Azt kérte Page-től, hogy vonóval szólaltassa meg az elektromos gitárt. Page-et felizgatta az ötlet és kísérletezni kezdett. Kitalálta, hogy egy jó adag gyantát tesz a vonóra, hogy ragadjon a húrokhoz és rezegjen. A Led Zeppelinben határozott dallamérzékével, könnyed stílusával, és súlyos riffjeivel a korszak legnagyobb gitárhőse lett. Lélegzetelállítóan finom részeket is nagyszerűen pengetett.

Játékstílusa erősen blues alapú, de számos más stíluselem is keveredik benne, amelyeket talán világzeneinek hívhatunk (észak-afrikai, közép-keleti, jamaicai). Minden dallamában jelen van a feeling és átütő erő. Technikai hiányosságai ellenére Page játszotta a valaha rögzített leghíresebb gitárszólókat, amire jó példa, hogy amikor a 100 legjobb gitárszólót rangsorolták, a Stairway to Heaven lett az első. Maga a dal annyira népszerű, hogy még ma is sok gitárboltban ki van írva: Itt nem játsszuk a Stairway to Heavent.

Felszerelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elektromos gitárok:

Erősítők:

  • Marshall SLP-1959 100-watt (később a nagyobb, 200-wattos teljesítményért, KT-88 elektroncsővel szerelte fel)
  • Vox AC-30
  • Hiwatt Custom 50 és Custom 100 erősítőfej
  • Fender Dual Showman
  • Fender Vibro-King (A Page/Plant által kiadott Unledded album bemutatóján az MTV-n)
  • Orange Matamp (Tereminhez, és a "The Song Remains The Same filmben használta")
  • Supro 1x12 kombó (Stúdióban használta a Led Zeppelin I album felvételekor)

Effektek:

  • Vox wah-wah
  • Sola Sound Tonebender Professional MK.II
  • Maestro Echoplex
  • MXR Phase 90
  • MXR Blue Box (A "Fool In The Rain" szólójában)
  • DigiTech Whammypedal

Akusztikus gitárok:

Egyéb instrumentumok:

Több mint 1500 gitár "fordult" meg a kezei között, de a Gibson cég jóvoltából Jimmy Page signature is kapható, többek közt a The Song Remains the Same című filmben használt Gibson Les Paul másolata is.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Led Zeppelin:

Stúdióalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koncertalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatásalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kislemezek (USA)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]