Stairway to Heaven

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Led Zeppelin
Stairway to Heaven
dal a Led Zeppelin IV albumról
Megjelent 1971. november 8.
Felvételek 1970. december – 1971. március
Stílus folk rock, hard rock
Hossz 8:02
Kiadó Atlantic Records
Szerző Jimmy Page, Robert Plant
Producer Jimmy Page
A(z) Led Zeppelin IV album dalai
The Battle of Evermore
(3)
Stairway to Heaven
(4)
Misty Mountain Hop
(5)
Hangminta

A Stairway to Heaven az angol Led Zeppelin együttes dala, amely 1971 végén jelent meg. Jimmy Page gitáros és Robert Plant énekes írta az együttes negyedik stúdióalbumára, a Led Zeppelin IV-re. Többször nevezték minden idők legjobb rockdalának.[1][2][3]

Az eredeti stúdióváltozat nyolc perc és két másodperc hosszúságú. Több részből áll, amelyek egyre gyorsabbak és hangosabbak lesznek. A dal lassú, akusztikus népdalként kezdődik furulya kísérettel, majd belép az elektronikus hangszerelés. Az utolsó rész egy gyors hard rock szakasz, amely leginkább Page bonyolult gitárszólójáról ismert.

2000-ben a VH1 100 legjobb Rock Sláger listáján a szavazók a harmadik helyet ítélték meg a dalnak.[4] A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb dalának listáján a 31. helyezést érte el. Az 1970-es években ez volt a legtöbbet kért dal az FM rádiókon, annak ellenére, hogy az államokban nem jelent meg kislemezként. 2007 novemberében a Mothership promóciós letöltésének kapcsán a Stairway to Heaven a 37. lett a brit kislemezlistán.[5]

A dal születése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stairway to Heaven felvétele 1970 decemberében kezdődött az Island Records londoni Basin Street-i stúdiójában.[6] A dalszerzés folyamata a dalszöveg megírásával fejeződött be, erre a Headley Grange-ben került sor, 1971-ben. Page ezután visszatért az Island stúdiójába, hogy rögzítse gitárszólóját.

A dal története 1970-ben kezdődik. Jimmy Page és Robert Plant a walesi Bron-Yr-Aur házban tartózkodtak az együttes ötödik amerikai turnéja után. Page állítása szerint „a dal hosszú időn keresztül íródott, az első rész egy este ötlött fel a Bron-Yr-Aurban.”[7] Page állandóan tartott magánál egy magnetofont, a Stairway ötlete több rövid felvételből állt össze. Végül John Paul Jones-szal dolgozta ki a végleges változatot.

A dalszöveg első változata a Headley Grange-ben született meg, elsősorban improvizációra alapozva. Amíg Jimmy Page az akkordokat játszotta, Robert Plant kezében papírt és ceruzát tartva írt. A szöveg visszatükrözi Plant akkori olvasmányait. Az énekes Lewis Spence műveit olvasta, később Spence A kelta Britannia mágikus gyakorlatai című könyvét nevezte meg a fő ihletforrásnak.

1970 novemberében Page megemlített egy készülő dalt egy zenei újságírónak, ekkor 15 percesre saccolta a készülő dal hosszát.

A végső stúdiófelvétel 1971 novemberében jelent meg a Led Zeppelin IV-en. Az együttes kiadója, az Atlantic Records minden áron ki akarta adni a dalt kislemezen is, de Peter Grant menedzser ezt 1972-ben és 73-ban is elutasította. Az Egyesült Államokban a dal végül promóciós kislemezen jelent meg 1972-ben.

A dal szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A IV-es lemezen megjelenő változat több, egymástól jól elkülöníthető szakaszból áll. Egy halk akusztikus bevezetővel indul, amelyet egy akusztikus gitár és négy furulya játszik, a reneszánsz zene stílusában (a szakasz 2:15-nél ér véget). Ezt egy lassú elektromos középső rész követi (2:16–5:33), majd egy hosszú gitárszóló következik (5:34–6:44). Az utolsó szakasz (6:45–7:45) egy gyors hard rock-szakasz, a dal pedig egy lassú epilógussal ér véget a bevezető stílusában.

Az a-mollban megírt dal arpeggiós, ujjal pengetett akkordok sorával indul, miközben egy ereszkedő kromatikus hangsorú basszusszólam is hallatszik (A-G#-G-F#-F-E). John Paul Jones egy basszusfurulyán játszik a nyitószakaszban, a középső részben pedig egy Hohner elektromos zongorán.

A szakaszok egyre több gitárt használnak, mind kiegészíti az intrót, a dob 4:18-nál lép be. Jimmy Page gitárszólóját egy 1959-es Fender Telecasteren rögzítették. Három különböző improvizált szólót vettek fel, ezek közül Page csak nehezen tudott dönteni. A többi gitárszólamot egy Harmony Sovereign H1260-as akusztikus gitáron és egy Rickenbacker gitáron rögzítették. Ezek a bal, illetve a jobb sávban hallhatóak. A koncerteken Page egy Gibson EDS-1275 kétnyakú gitáron játszotta. Az utolsó hangok a rockzenére jellemző i-VII-VI progressziót követik (Am-G-F).

A dal ütemezésének érdekessége a gitászólót megelőző rész. Habár ebben a szakaszban is betartják a 4/4-es ütemet, a legtöbb szólam nyolcadokra vált. Ez a ritmus betartását megnehezíti néhány zenésznek, de előre sejteti a közeledő gitárszólót.

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dal eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az évek során több ember is kifejtette azon véleményét, hogy a dal bevezetése és a gitár arpeggiók nagyon hasonlítanak a Spirit együttes Taurus című instrumentális dalának motívumára. A Led Zeppelin a Spirit előzenekara volt első amerikai turnéján, így kevés kétség van afelől, hogy a Led Zeppelin hallotta a dalt a Stairway to Heaven megírása előtt.

Egy másik közismert anekdota szerint a dal keletkezése arra vezethető vissza, hogy George Harrison egyszer megjegyezte Page-nek, hogy a Led Zeppelinnek nincsenek igazi balladái. Ennek hatására a Beatles Something című szerzeményének bevezetőjére próbált variációkat, ebből alakult ki a bevezető gitárdallama.[8]

Előadás koncerteken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalt először 1971. március 5-én adták elő a belfasti Ulster Hall-ban. John Paul Jones így emlékezik vissza az előadásra: „Mind unalmasan várták, hogy valami olyat halljanak, amit ismernek.”[9] Page egy LA Forum-i előadásról így beszélt:

„Nem mondom, hogy mindenki felállva tapsolt - de sokan így tettek. Azt gondoltam, ez remek, hisz még nem hallották ezt a dalt. Most hallják először! Nyilvánvaló volt, hogy megérintette őket, szóval tudtam, hogy van valami ebben a dalban.”[10]

A rádiós premier felvételére 1971. április 1-jén került sor a Paris Cinemában, stúdióközönség előtt. A dalt három nappal később adta le a BBC. Az ezt követő Led Zeppelin-koncerteken szinte kivétel nélkül szerepelt a dal. Kivételt képeztek azok a koncertek, amelyeket valamilyen okból le kellett rövidíteni. Az opusz felkerült az 1973-ban rögzített The Song Remains the Same koncertalbumra, és természetesen nem hiányozhat a A dal ugyanaz marad című koncertfilmről sem. A számot utoljára 1980. július 7-én adták elő, Berlinben; ez a verzió egyben az egyik leghosszabb, közel tizenöt perces.

Jimmy Page egy kétnyakú gitárt használt a Stairway to Heaven előadására.

Amikor a dalt koncerteken játszották, gyakran meghosszabbították több mint tíz percesre. Page ilyenkor egy hosszabb gitárszólót játszott, Plant pedig rögtönzött néhány sort („Van valaki, aki emlékszik, mi az a nevetés?”, „Van valaki, aki emlékszik az erdőkre?”, „Egy perc!”, „Remélem.”). A koncerteken Page egy Gibson EDS-1275 kétnyakú gitárt használt, hogy ne kelljen szünetet tartania, amíg gitárt vált.

1975-re a dal állandó fináléként szerepelt a Led Zeppelin koncertjein. Az 1977-es Egyesült Államokbeli turnéjuk után azonban Plant kezdte megunni a Stairway to Heaven-t: „Alig van alkalom, amikor őszintén elénekelheted... egyszerűen álszentté vált az egész.”

A dalt az együttes megmaradt tagjai eljátszották az 1985-ös Live Aid koncerten; 1988-ban az Atlantic Records fennállásának 40. évfordulója alkalmából rendezett koncerten, a doboknál Jason Bonhammel. Jimmy Page a dal egy akusztikus változatát adta elő a szólóturnéin.

Az 1980-as évek végén Plant hangott adott a dal iránt érzett negatív érzéseinek. Az 1990-es évek közepére azonban megváltozott a véleménye. A dal elejét előadták a Page and Plant formáció fellépésein, 1994 novemberében pedig egy akusztikus változatát is felvették a japán televízió számára. A Stairway to Heaven szerepelt a Led Zeppelin 2007. december 10-ei koncertén is.

Eredeti videófelvétel a dal előadásáról csak a Led Zeppelin: A dal ugyanaz marad és Led Zeppelin DVD kiadványokon maradtak meg. Hivatalos koncertfelvételek hallhatóak a The Song Remains the Same, a Led Zeppelin BBC Sessions és a How the West Was Won albumokon. Több száz további koncertfelvétel készült a dalról, ezek a nem hivatalos bootlegeken hallhatók.

Siker és utóhatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stairway to Heaven-t többször nevezték minden idők egyik legjobb rockdalának.[1][2][3] A dal az évek során igazi himnusszá nőtte ki magát.

A Stairway to Heaven állandó szereplője a különböző rádióadók által összeállított listáknak, 2006-ban a Guitar World a legjobb gitárszóló közönségszavazásán az első lett.[11] A dal megjelenésének 20. évfordulója alkalmából bejelentették, hogy a dalt körülbelül 2 874 000 alkalommal játszották le az amerikai rádiókban - ez a mennyiség egyenlő 44 évnyi folyamatos lejátszással. 2000-re a dalt már hárommilliószor játszották le a rádiókban.[12] 1990-ben az egyik floridai rádió 24 órán keresztül játszotta ezt a dalt.[13] A dal kottája a világ legtöbb példányban eladott kottája, évente átlagosan 15 000 példányban kel, összesen több mint egymillió darabot adtak el belőle.[12]

A dal hossza kizárta a kislemezen való megjelenés lehetőségét. Az Atlantic Records kérése ellenére az együttes nem járult hozzá a dal megvágásához, így a Stairway to Heaven egyike a legismertebb rockdaloknak, amelyek sosem jelentek meg kislemezen. Valójában két promóciós kiadványon mégis megjelent az Egyesült Államokban, valamint Ausztráliában egy középlemezen. A Stairway to Heaven volt az egyetlen Led Zeppelin-dal, amely felkerült az Atlantic Records 1977-es dupla válogatáslemezére, a We've Got Your Music-ra.

2004-ben a Rolling Stone a 31. helyre rakta Minden idők 500 legjobb dalának listáján. A Guitar World minden idők legjobb gitárszólójának nevezte Jimmy Page gitárszólóját.[14] 2010-ben a New York-i Q104.3 klasszikusrock-rádióadó a legjobb dalnak nevezte a Stairway to Heaven-t a "Minden idők 1043 legjobb dala" listán.[15]

Feldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalt többször is feldolgozták. Rolf Harris didzseridus feldolgozása a 7. helyet érte el a Brit kislemezlistán 1993-ban.[16] Dolly Parton 2002-ben elkészítette a dal akusztikus feldolgozását; Plant ezt a változatot méltatta. 1977-ben a Little Roger and the Goosebumps rögzítette a dal paródiáját, amelyben a dalszöveget kicserélték a Gilligan szigete sorozat főcímdalának szövegével. A Led Zeppelin ügyvédei öt héttel később perrel fenyegetőztek, ha nem semmisítik meg a megmaradt másolatokat. Egy 2005-ös interjújában Plant ezt a változatot nevezte a kedvenc Stairway to Heaven-feldolgozásnak.[17]

1985-ben a Far Corporation dolgozta fel a dalt, a kislemez a 8. lett az Egyesült Királyságban. Frank Zappa elkészítette a dal újrahangszerelt változatát az 1988-as turnéjára. A felvétel felkerült a The Best Band You Never Heard in Your Life albumra. Joe Wolfe fizikus és zeneszerző több változatát is elkészítette a Stairway to Heaven-nek. A mű a The Stairway Suite címet kapta, és szimfonikus zenekarra, big bandre, kórusra és négytagú kórusra (SATB) írt változatokat tartalmaz. Minden változat egy-egy zeneszerző stílusában íródott: Franz Schubert, Gustav Holst, Glenn Miller, Gustav Mahler, Georges Bizet és Ludwig van Beethoven.[18] Wolfe a teljes mű kottáját közzétette az interneten.[19]

A Wayne világa című film eredeti mozis változatában a főhős felvesz egy gitárt és lejátssza a dal első néhány hangját. Egy bolti dolgozó azonnal leállítja, és egy "No Stairway" táblára mutat, ez arra utal, hogy rengeteg ember próbált ki gitárokat a hangszerlboltokban ezzel a dallal. A film televíziós és videó kiadásában a főhős egy általános gitárriffet játszik a jogdíjak miatt.

2010-ben Mary J. Blige dolgozta fel a dalt, ez a verzió a Stronger with Each Tear albumon hallható. Blige a dalt előadta az American Idol-ban, a felvételt letölthetővé tették és a bevételt jótékonysági célokra ajánlották fel.[20]

Backmasking[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Trinity Broadcasting Network egy 1982. januári műsorában azt állították, hogy több népszerű rockdalban rejtettek el titkos üzenetet a backward masking technika segítségével. Az egyik példa erre a titkos üzenetre éppen a Stairway to Heaven volt. Az állítólagos üzenet a dal középső része alatt hallható („If there's a bustle in your hedgerow, don't be alarm now...”). Ha ezt a szakaszt visszafelé lejátsszuk, fény derül az állítólagos utalásokra a Sátánra: „Éljen a drága Sátánom” és „Azért énekelek, mert a Sátánnal élek.”

A műsorban elhangzott vádak után Phil Wyman benyújtott egy törvényjavaslatot, mely szerint a lemezkiadóknak figyelmeztető üzenetet kell tenniük a backmaskingot tartalmazó felvételekre. 1982 áprilisában sor került egy meghallgatásra a könnyűzenében jelenlévő backmasking kapcsán. Ezen az ülésen lejátszották visszafelé a Stairway to Heaven-t. A meghallgatás során William Yarroll „idegtudományi kutató” azt állította, hogy a fordított üzeneteket az emberi agy képes megfejteni.

A rejtett üzenet több átírása is létezik. Az egyik így szól:

Éljen a drága Sátánom.
Az, kinek útja elszomorítana, kinek hatalma a Sátán.
Majd megmutatja az ő 666-tal.
Volt egy kicsi szerszámos fészer, ahol megkínzott, szomorú Sátán.[21]

Az együttes ignorálta ezeket a vádakat; a feltételezésekre válaszul a Swan Song Records a következő nyilatkozatot tette: „A mi lejátszóink csak egy irányba játszanak - előre.” A Led Zeppelin hangmérnöke, Eddie Kramer a vádakat „teljesen nevetségesnek” nevezte. Robert Plant frusztrációjának adott hangot egy 1983-as interjúban: „Számomra ez nagyon szomorú, mert a Stairway to Heaven-t csupa jószándékkal írtuk, a felvétel megfordítása és rejtett üzenetek elhelyezése nem felel meg az én zeneszerzésről alkotott elképzelésemnek.”[22]

Összeállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiadó Ország Összeállítás Év Helyezés
Rock and Roll Hall of Fame USA A Rock and Roll Hall of Fame 500 dala, ami megváltoztatta a rock and roll-t 1994
Classic Rock UK "Minden idők tíz legjobb dala!"[23] 1999 1
VH1 USA "Minden idők 100 legjobb rockdala"[24] 2000 3
RIAA USA "Az évszázad dalai"[25] 2001 53
Grammy-díj USA "Grammy Hall of Fame-díj"[26] 2003
Rolling Stone USA "Minden idők 500 legjobb dala"[27] 2003 31
Q UK "100 dal, ami megváltoztatta a világot"[28] 2003 47
Toby Creswell Ausztrália "1001 dal: minden idők legjobb dalai"[29] 2005
Q UK "Minden idők 100 legjobb dala"[30] 2006 8
Guitar World USA "A 100 legjobb gitárszóló" [31] 2006 1
Rolling Stone USA "Minden idők 100 legjobb gitárdala" 2008 8
Triple J Ausztrália "Minden idők 100 legjobbja" 2009 10

Megjelenések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1972 7" kislemez (Fülöp-szigetek: Atlantic 45-3747)

  • A. Stairway to Heaven [első rész] (Page, Plant) 4:01
  • B. Stairway to Heaven [második rész] (Page, Plant) 4:01

1972 7" promo (US: Atlantic PR 175)

  • A. Stairway to Heaven [stereo] (Page, Plant) 8:02
  • B. Stairway to Heaven [mono] (Page, Plant) 8:02

1972 7" promo (US: Atlantic PR-269)

  • A. Stairway to Heaven [stereo] (Page, Plant) 7:55
  • B. Stairway to Heaven [mono] (Page, Plant) 7:55

1972 7" promo (Dél-Afrika: Atlantic Teal)

  • A. Stairway to Heaven (Page, Plant) 8:02
  • B. Going to California (Page, Plant) 3:31

1978 12" kislemez (Brazília: WEA 6WP.2003)

  • A. Stairway to Heaven [stereo] (Page, Plant) 8:02
  • B. Stairway to Heaven [mono] (Page, Plant) 8:02

1990 7" promo (UK: Atlantic LZ3)

  • A. Stairway to Heaven (Page, Plant) 8:02
  • B. Whole Lotta Love (Bonham, Jones, Page, Plant, Dixon)

1991 20th Anniversary promo (US: Atlantic PRCD 4424-2, Japán: Warner Pioneer PRCD 4424-2)

  • CD-kislemez, 7" kislemez

Helyezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az adatok a digitális letöltésre vonatkoznak.

Lista (2007) Helyezés
Új-Zéland (Recorded Music NZ)[32] 13
Norvégia (VG-lista)[33] 5
Írország (IRMA)[34] 24
Egyesült Királyság (UK Singles Chart)[35] 37
US Billboard Hot Digital Songs Chart[36] 30
US Billboard Hot Singles Recurrents Chart[36] 16
Kanadai Billboard Hot Digital Singles Chart[36] 17
EU Billboard Hot 100 Singles Chart[36] 79
Svájc (Schweizer Hitparade)[37] 17
Portugál kislemezlista[36] 8
Lista (2008) Helyezés
Svéd kislemezlista[38] 57
Német kislemezlista[39] 71
Lista (2010) Helyezés
Német kislemezlista[39] 15

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Shmoop (2010), Stairway to Heaven: Shmoop Music Guide, Shmoop University, Inc., ISBN 1-61062-069-0, p.4
  2. ^ a b September 2002 Issue. SPIN. SPIN Media LLC.
  3. ^ a b Led Zeppelin's 'Stairway To Heaven' Voted The Greatest Rock Song. Gigwise.com. (Hozzáférés: 2010. november 24.)
  4. VH1 100 Greatest Rock Songs 1-50. rockonnet.com. (Hozzáférés: 2008. június 1.)
  5. UK Music Charts | The Official UK Top 75 Singles: Week of Mon 24 Mar - Yahoo! Music UK
  6. Dave Schulps, Interjó Jimmy Page-dzsel, Trouser Press, 1977. október
  7. Sutcliffe, Phil (2000. április). "Bustle in the Hedgerow". MOJO, p.62
  8. Göbölyös, i. m. 205. old.
  9. Sold on Song, Stairway to Heaven. BBC radio 2. (Hozzáférés: 2012. május 27.)
  10. Songfacts: Stairway to Heaven
  11. Stairway to Heaven: Is This the Greatest Song of All Time?. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
  12. ^ a b Australian Broadcasting Corporation - Triple J Music Specials - Led Zeppelin (first broadcast 12 July 2000)
  13. Led Zeppelin Biography. Rolling Stone. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
  14. Guitar World
  15. Q104.3's Top 1,043 Songs of All Time 2009. Q104.3.
  16. Rolf Harris Chart. [2009. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
  17. Robert Plant on Yahoo! Music
  18. The Stairway Suite. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
  19. The Stairway Suite. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
  20. Young, John: American Idol': On the Scene for 'Idol Gives Back. Entertainment Weekly, 2010. április 22. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
  21. Milner, Jeff: Jeff Milner's Backmasking Site. (Hozzáférés: 2012. május 27.)
  22. Considine, J.D: Interviews. (Hozzáférés: 2012. május 27.)
  23. Ten of the Best Songs Ever! - September 1999. Classic Rock. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
  24. The 100 Greatest Rock Songs of All Time - July 2000. VH1. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
  25. Songs of the Century”, Recording Industry Association of America, 2001. március 7. (Hozzáférés ideje: 2007. augusztus 18.) 
  26. The Grammy Hall of Fame Award. National Academy of Recording Arts and Sciences. (Hozzáférés: 2007. augusztus 18.)
  27. The 500 Greatest Songs of All Time - November 2003. Rolling Stone. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
  28. 100 Greatest Songs of All Time - January 2003. Q. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
  29. Creswell, Toby. Stairway to Heaven, 1001 Songs: the Great Songs of All Time, 1st, Prahran: Hardie Grant Books (2005). ISBN 978-1-74066-458-5 
  30. greatest songs 100 Greatest Songs of All Time - October 2006. Q. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
  31. 100 Greatest Guitar Solos - October 2006. Guitar World. (Hozzáférés: 2009. október 18.)
  32. "Charts.org.nz – Led Zeppelin – Stairway to Heaven". Top 40 Singles.
  33. "Norwegiancharts.com – Led Zeppelin – Stairway to Heaven". VG-lista.
  34. "Chart Track". Irish Singles Chart.
  35. "Archive Chart" UK Singles Chart.
  36. ^ a b c d e Stairway to Heaven Billboard Chart History. Billboard. (Hozzáférés: 2012. május 23.)
  37. "Led Zeppelin – Stairway to Heaven – swisscharts.com". Swiss Singles Chart.
  38. Top 60 Singles - 3 January 2008. swedishcharts.com. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  39. ^ a b Top 100 Singles - 19 May 2008. musicline.de. (Hozzáférés: 2009. január 19.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stairway to Heaven című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.


Minden idők 500 legjobb dalaRolling Stone magazin
Előző dal:
Johnny Cash
I Walk the Line
30.
Stairway to Heaven
31.
Következő dal:
The Rolling Stones
Sympathy for the Devil
32.