Ipolynyék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ipolynyék (Vinica)
Ipolynyék SztHáromság 2.JPG
Ipolynyék címere
Ipolynyék címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Nagykürtösi
Rang község
Első írásos említés 1156
Polgármester Hrubík Béla
Irányítószám 991 28
Körzethívószám 047
Népesség
Teljes népesség 1870 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 61 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 164 m
Terület 30,76 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ipolynyék (Szlovákia)
Ipolynyék
Ipolynyék
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 07′ 00″, k. h. 19° 07′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 00″, k. h. 19° 07′ 00″
Ipolynyék weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolynyék (szlovákul: Vinica, korábban Nekyje) község, egykor járási székhely Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. A mai település Alsó-, Közép-, Felső- és Egyházasnyék, valamint Lekinc falvak területéből keletkezett. Ma a járás legnépesebb községének számít, országszerte híres bortermeléséről. Mint a Nagy-patak mikrorégió központja, központi szerepkört tölt be a környéken.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykürtöstől 20 km-re délnyugatra fekszik, a Korponai-fennsík déli lábánál a Nagy-patak (Veľký potok, a trianoni békeszerződés előtt Egres-patak) mentén. A községet övező vulkanikus eredetű magaslatokon 150 hektár területen szőlőt termesztenek. A szőlőhegyeken elszórtan több mint félezer pince található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu területe az őskor óta folyamatosan lakott. Megtalálták itt a kelták, kvádok, markomannok településeinek nyomait is. A honfoglalás után a Nyék törzs szálláshelye lehetett, akik az egykori gyepű vonalát őrizték. 1156-ban "Nek" alakban említi először oklevél [2], [3], amikor birtokosa a Hont-Pázmány nembeli Lampert comes egy ekényi földjét két házzal a bozóki apátságnak adta. Temploma már a 13. században állt a mai plébánia szérűskertjében. Ez a tatárjáráskor pusztult el. A falu már a középkorban híres bortermőhely, 1354-ben említik szőlőhegyét az egri káptalan egyik oklevelében. 1351-ben már két település, Alsó- és Felsőnyék állt a helyén, melyeket "Also Nyek" és "Felseö Nyek" alakban említenek. Alsónyék a zólyomi váruradalom része, majd 1494-től a Nyéki, a Szécsényi és Révay családoké. A 15. és17. század között Hont és Nógrád vármegye többször tartotta itt közgyűléseit. Az évszázadok során jelentősebb birtokosai a Teleki, Koháry, Majtényi, Coburg, a Horváth és Haydin családok voltak. Területén több kastély és nemesi kúria is állt, melyek közül három ma is megvan. Az Egres-patakon egykor kilenc malom is működött és 1880-tól gőzmalma is volt a községnek. Lakói között több iparos és kereskedő is volt. 1715-ben Alsónyéknek két malma és 16 adózó családfője, Felsőnyéknek egy malma és 13 családfője volt. 1720-ban 30, illetve 20 adózó háztartás volt a két településen, melyeket 1905-ben egyesítettek újra. 1828-ben Alsónyék 245 házában 1473 lakos élt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásának székhelye volt, majd az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott.

A hozzá tartozó Lekinc 1343-ban "Neklyncz" alakban tűnik fel először írott forrásban. 1351-ben "Neghlynch", 1441-ben "Nyeglincz", 1451-ben "Neklyncz" alakban említik. 1828-ban mindössze 2 háza volt 18 lakossal.

Vályi András szerint "Alsó, és Felső Nyék. Két magyar falu Hont Várm. földes Uraik G. Kohári, és több Uraságok, lakosaik katolikusok, fekszenek Szécséntől 3/4 órányira, egy más tövében, Alsó Felsőnek filiája, határbéli földgyeik két vetőre jók, és középszerűek; réttyek kevés, de jó: erdeik szépek, borok jó, és sok van, boraikat a’ Bánya Városokban, gabonájokat pedig B. Gyarmaton szokták el árúlni." [4]

Fényes Elek szerint "Nyék (Alsó, Felső), 2 egymásmellett lévő magyar falu, Honth vármegyében, ut. p. B. Gyarmathoz 1 1/2 mfd. 1454 kath., 21 evang., 2 ref. lak. Kath. paroch. templom. Határja igen nagy; bora sok és jó, erdeje elég. F. u. az esztergomi káptalan, h. Coburg, s m. t. " [5]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 1759, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2001-ben 1961 lakosából 1723 magyar és 228 szlovák volt, a lakosság többsége katolikus vallású.

2011-ben 1870 lakosából 1577 magyar és 259 szlovák volt.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu legnagyobb vállalata az országszerte ismert Vinica Rt., amely gyorsfagyasztott zöldségeket állít elő. A Herbex teák nagy részét itt csomagolják, de fatelep is működik a községben. Számos vállalkozás foglalkozik borászattal, de a falu csaknem valamennyi családjának van saját borospincéje.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus temploma 1846-ban épült, de 1887-ben a talaj meglazulása miatt a szentély kivételével le kellett bontani és újjáépíteni.
  • A Teleki-kastély - 1780-ban épült késő barokk stílusban, később klasszicista stílusban építették át.
  • A Haydin-kastély a 19. század első felében épült klasszicista stílusban.
  • Harmadik kastélya szintén 19. századi klasszicista épület.
  • A felsőnyéki falurészen álló ún. galamiai-kápolna 18. századi építmény.
  • A nagyhegyi-kápolna a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére van szentelve.
  • A Szentháromság-kápolna 1870-ben épült, a felsőnyéki temetőben áll.
  • A község legújabb kápolnája az 1994-ben épített Fatimai-kápolna.
  • A Nepomuki Szent János-szobor 18. századi barokk stílusú.
  • A főtéren álló Szentháromság-szobor 1903-ban készült.
  • Szent István-szobor a róla elnevezett parkban.
  • Az alsónyéki kőhíd a 17. században épült.
  • A községnek hagyományőrző néptánccsoportja van.
  • Az egykori Millenniumi Emlékmű. A kétrészes talpazaton álló, több mint két méter magas obeliszket a község lakossága emeltette 1896-ban a főtéren. Egykori felirata: „A honfoglalás emlékére a Millénium évében állíttatta Alsó‑ és Fölső‑Ipolynyék lakossága. 1896.” A trianoni békeszerződés-t követően az emlékművet ideiglenesen eltávolították. Ismételt köztéri elhelyezésére a község Magyarországhoz való visszacsatolását követően, 1939-ben került sor, az első világháborúban elesettek tiszteletére emelt Hősök Emlékműve részeként. Szintén itt állították fel az Alsó– és Felsőgöd testvértelepülések által adományozott Országzászlót. Miután a községet ismét Csehszlovákiához csatolták, a Millenniumi Emlékművet 1947 nyarán az éj leple alatt titokban eltávolították. Helyére a későbbiekben szovjet katonát ábrázoló, nagyméretű domborművet helyeztek, kiegészítve azt a „Dicsőség a szovjet hadsereg hőseinek” szlovák és orosz nyelvű feliratával.[6]
  • Esterházy János szobrát 2009. október 11-én avatták fel.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyarnóta-énekesek Őszirózsa címen 2009. október 4-én megrendezett országos versenyének helyszíne.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Kép és fordítás a Palásti Honismereti Társaság honlapján
  3. Kniezsa István: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Budapest, Egyetemi ny., 1939
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. Böjtös János írása az Új Szó 1996. augusztus 7-i lapszámában.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolynyék témájú médiaállományokat.