Alsópalojta
| Alsópalojta | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Nagykürtösi |
| Turisztikai régió | Hont |
| Rang | község |
| Polgármester | Jozef Ivic |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 606 fő (2005) +/- |
| Népsűrűség | 61 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 207 m |
| Terület | 9,88 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Alsópalojta
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| Alsópalojta weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Alsópalojta (szlovákul Dolné Plachtince) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Nagykürtösi járásában, Nagykürtöstől 3 km-re nyugatra. 2001-ben 600 lakosából 560 szlovák volt.
[szerkesztés] Története
A község területén a bronzkorban a pilinyi kultúra települése állt, melynek hamvasztásos urnasírjait is megtalálták. 1243-ban Palatha néven említik először. 1245-től a sági prépostság birtoka. 1275-ben vámszedési jogot, majd mint mezőváros vásártartási kapott. 1332-ben a pápai tizedjegyzék már említi Szent Márton tiszteletére szentelt templomát is. A középkorban Palothának és Prépostpalojtájának is nevezték. Palojta egykori várát csak 1306-ban említik, amikor Csák Máté elfoglalta a Zólyomiaktól, valószínűleg ekkor pusztult el. Felszíni nyoma nem maradt. Palojta később három önálló falu lett, melyekből a legdélebbi település Alsópalojta.
Alsópalojta első írásos említése 1337-ben "Palatha Inferior" néven történt. Birtokosai a Dacsó, majd a Luka és Simonfi családok voltak. 1715-ben malma és 76 háztartása volt. 1720-ban 80 háztartása volt. 1776-tól a rozsnyói káptalan birtoka. 1828-ban 129 háza és 786 lakosa volt.
Vályi András szerint "Alsó, Felső és Középső Palojta. Három tót faluk Hont Vármegyében, Alsónak földes Ura a’ Rozsnyói Káptalanbéli Uraság, Felsőnek, és a’ Középsőnek pedig több Uraságok, mellyek Alsó Palojtának filiájik, Középsőnek Ispotállya is van; lakosaik katolikusok, és evangelikusok, határbéli földgyeik közép termékenységűek, mivel valamennyire 13hegyesek. Alsó Palojtának fája nints, más egyéb javaik is lévén, második osztálybéliek." [1]
Fényes Elek szerint "Palojta (Alsó), Dolne Plachtincze, tót falu, Honth vármegyében, Nógrád vmegye szélén: 774 kath., 5 evang. lak. Kath. paroch. templom. Földje javitást kiván. Bort és gyümölcsöt termeszt. Savanyuviz forrás. F. u. a rosnyói káptalan. Ut. p. Balassa-Gyarmat. " [2]
1910-ben 618, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Mezőgazdasági jellegét később is megőrizte. 1930-ban egy nagy tűzvészben a falu fele leégett. A szlovák nemzeti felkelés idején partizánok tevékenykedtek környékén.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||||||||
