Kiscsalomja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kiscsalomja (Malá Čalomija)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Nagykürtösi
Turisztikai régió Nógrád (Szlovákia)
Rang község
Első írásos említés 1342
Polgármester Miroslav Hlačok
Irányítószám 991 09
Körzethívószám 047
Népesség
Teljes népesség 209 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 23 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 140 m
Terület 8,91 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kiscsalomja (Szlovákia)
Kiscsalomja
Kiscsalomja
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 05′ 06″, k. h. 19° 13′ 49″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 06″, k. h. 19° 13′ 49″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kiscsalomja (szlovákul: Malá Čalomija) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. 2011-ben 209 lakosából 172 szlovák és 33 magyar volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykürtöstől 25 km-re délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu területe már a kőkörszakban is lakott volt, majd a korai vaskorban a hallstatti kultúra népe élt itt. Lakott volt a római korban és a 8. században is. 1247-ben említi először oklevél "Kyschalamiya" néven. 1303-ban a falu területét Miklós fia Miklós a Kiscsalomjai család őse szerezte meg. A 15. században területén a huszitáknak volt táboruk. A falu a 16. században elnéptelenedett és Kóvári-szög néven 1694-ig puszta volt. Ekkor a Luby és Lenkey család telepedett meg a faluban, akikhez újabbak csatlakoztak. 1715-ben 6 háztartása volt. Evangélikus fatemplomát 1752-ben karhatalommal rombolták le és csak 1784-ben építhettek újat helyette. A 19. században a Tihanyi, Balczár és Pajor családnak voltak a községben nagyobb birtokai. 1828-ban 107 házában 642 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1910-ben 297, többségben magyar lakosa volt, jelentős szlovák , kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. 1938 és 1944 között Magyarországhoz tartozott.

2001-ben 248 lakosából 210 szlovák és 35 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Evangélikus temploma 1884-ben épült neoklaszicista stílusban.
  • A neoklasszicista lelkészlak 1850-ben épült.
  • A Kondor-kúria a 20. század elején épült.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt volt lelkész 1789-től haláláig Lehocky Dániel (1759–1841) egyházi író, pedagógus. A lelkészlakon emléktáblája áll.
  • Itt élt és alkotott Pajor István (1821–1889) költő, szerkesztő, néprajzi gyűjtő

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]