Dellőapáti
Dellőapáti (Apatiu) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Kékes |
Rang | falu |
Községközpont | Kékes |
Irányítószám | 427046 |
Körzethívószám | 0x63[1] |
SIRUTA-kód | 33033 |
Népesség | |
Népesség | 266 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 5 (2011)[2] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 333 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 59′ 59″, k. h. 24° 11′ 10″46.999678°N 24.186179°EKoordináták: é. sz. 46° 59′ 59″, k. h. 24° 11′ 10″46.999678°N 24.186179°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Dellőapáti (románul Apatiu) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A megye délnyugati részén, Besztercétől mintegy 45 km-re délnyugatra, Kékes, Cente és Magyarborzás közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]A település nevét a középkorban itt állt bencés apátságáról kapta.
Dellőapátit 1320-ban említik először a források. A középkorban a település a kolozsmonostori bencés apátság tulajdona volt.
1603-ban Giorgio Basta katonái égetik fel a falut, de nemsokára magyar lakossággal települ újra. 1658-ban azonban a tatárok újra elpusztítják a települést és ezt követően román lakosság alapítja újra.
A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott.
Lakosság
[szerkesztés]1910-ben 297 lakosából 277 román, 13 német, 7 magyar volt.
2002-ben 347 lakosa volt, ebből 339 román és 8 magyar nemzetiségűnek vallotta magát.
Nevezetesség
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6