Centrál kávéház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Centrál kávéház történelmi nevezetességű vendéglátóhely Budapest V. kerületében, a Károly Mihály u. 9. szám alatt.

Tartalomjegyzék

Története [szerkesztés]

1887-ben nyílt meg Erényi Ullmann Lajos házában. Az építészeti terveket Quittner Zsigmond készítette el. Maga a kávéház a ház földszintjén volt és nyolc teremből, két játékszobából, egy kávékonyhából és egy ruhatárból állt. A mennyezet és a falak díszítését Scholz Róbert készítette. Alapítója Seemann kávés volt, aki veje, Frankl, részére rendezte be a kávéházat. A következő tulajdonos Grüneck Gusztáv 1900-ban vette át a kávéházat, őt pedig veje Mészáros Győző követte 1905-ben. Ez volt a kávéház virágzó korszaka, a pesti szellemi élet egyik centrumaként tartották számon. A második világháború után a kávéházat eszpresszóvá alakították, majd 1949-ben bezárták. Ezután a Paprikaközpont Nemzeti Vállalat került a helyére, majd a Metro Építő Vállalat kultúrotthona és üzemi étkezdéje működött benne. 1965-től a kávéházat az ELTE Eötvös-klub néven diákklubként üzemeltette. A berendezések maradványai közül a lambériát és a lépcsőrendszert, a mellvédeket, oszlopokat, kandelábereket, falikarokat védetté nyilvánították. Márványtábla őrizte a nagy hírű vendégek emlékét. A hetvenes-nyolcvanas évek kedvelt egyetemi találkozó- és szórakozóhelye volt [1]. Sajnos, a márványtáblák eltűntek s már a védett berendezésekről sem lehet tudni. 1993-ban végleg elvesztette szellemi presztízsét a hely, amikor a Wizard’s játékterem megnyílt benne.

Elhelyezkedése [szerkesztés]

A Centrál kávéház a századvég és a századelő jelentős szellemi központjának számított. A kávéház az Egyetemi Könyvtárral szemben állt, közel a Fővárosi Könyvtárhoz, az egyetemhez, a Franklin Társulathoz és az Atheneum Nyomdához. Ilyen környezetben természetesen hamar vált szellemi központtá s lett a New-York kávéház mellett a magyar irodalmi élet legjelentősebb helyszíne.

Híres vendégek [szerkesztés]

A Centrál kávéház-ban az első jelentős esemény az volt, amikor Kiss József a Váci utcai Koronából átköltöztette a Kerek Asztalát és a frissen alapított A Hét szerkesztőségét. A cikkek nagy részét itt írták és a frissen elkészült írásokat átküldték az Atheneum nyomdába. A Hét fiatalabb íróinak csoportja alapította meg Nyugatot, mely az új eszméket, új hangot képviselte. A Hét-re a főváros összes kávéháza előfizetett.

Kiss József Kerek Asztalának tagjai [szerkesztés]

A Centrál szellemi központtá vált s a Nyugat íróinak törzshelyévé is egyben. A lapnak kétszer is volt itt törzsasztala. Az első 1908-tól, az indulástól, 8 éven keresztül mindennaposak voltak az összejövetelek. A Nyugat írói, minden kedden összegyűltek a a "Nyugat-zsűr"-re, szerdánként pedig az írónők tartották itt összejöveteleiket. Ezeken az eseményeken rendszeresen vettek részt:

A második törzsasztalnál 1920-körül állandó vendég volt Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, Szép Ernő, Surányi Miklós, Nagy Lajos, Kárpáti Aurél, Szabó Lőrinc, aki "folyton írt a kávéja mellett" [2], valamint egy ideig József Attila is. Szabó Dezsőnek is, habár mindig lenézte a nyugatosokat, külön asztala volt Táltos néven, az 1920-as években, egészen 1925-ig, amikor a budai Philadelphiába tette át székhelyét.

Megbecsült vendége a kávéháznak Karinthy Frigyes, aki miután Budáról Pestre költözött, a Hadik-ból, a Centrál-ba tette át székhelyét. 1934-1938 között itt töltötte sok délutánját. Itt észlelte végzetes betegségének első tüneteit, majd műtétje után itt írta az Utazás a koponyám körül első vázlatait. Karinthy asztalánál gyakran megtalálható volt a fiatal Ottlik Géza.

1930 és 1940 között a Centrál-ban tartották szerdánkénti összejöveteleiket a magyar írónők is, akik 1936-ban alapították meg a Kaffka Margit Társaságot.

Szívesen időztek itt képzőművészek, művészettörténészek, tudósok is, közöttük például: Aba-Novák Vilmos, Domanovszky Sándor, Genthon István, Pátzay Pál, Szőnyi István, Gerevich Tibor, Szegfű Gyula, Trócsányi Zoltán, Gombocz Zoltán, valamint Hóman Bálint.

Idézet [szerkesztés]

Többek között a Centrált idézi Szabó Lőrinc lírai önéletrajz-remekében, a Tücsökzenében:

Centrál
A Centrál, modern akadémia,
pezsgett, forrt. A költők törzsasztala
rég befogadott. Zsiga bácsi, Tóth,
Schöpflin, Király György, Trostler s aki volt
tudós és író, öt és nyolc között
mind odagyűlt. Vers-börze működött,
és lexikongyár; Elzevirt hozott
Kner Gyomáról; Karinthy vitte új
feleségét; Heinrich, az öregúr,
csepülte a konzervativokat;
Táltos hümmögött, kis Káldor szaladt
Meredithet lekötni; pletyka, pénz
s száz terv lengett a szivarfüstben; és
hogy túlvoltunk Shakespeare Szonettjein
(s Horváth Henrik új kecskerímein/ó),
Mihály kocogott: „Főúr, fizetek!”-
S mentünk, nézni detektívfilmeket. [3]

Források, jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ pl. csütörtökönként az Old Boys együttes szolgáltatta a zenét
  2. ↑ Így emlékezik Kodolányi János róla
  3. ↑ http://kavehazsirato.gportal.hu/gindex.php?pg=4990975&nid=970784

Felhasznált irodalom [szerkesztés]

  • Szentes Éva - Hargittay Emil: Irodalmi kávéházak Pesten és Budán, irodalom a kávéházban ~ kávéház az irodalomban, Bp.,Universitas Kiadó, 1998.
  • Centrál, in. Erki Edit (szerk.) Kávéház-sirató, Törzshelyek, írók, műhelyek, Officina Nova Kiadó, 8-25.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Centrál_kávéház&oldid=13577974”