Aragóniai Katalin angol királyné

Aragóniai Katalin
A negyvenéves Aragóniai Katalin
Titulusai	Anglia királynéja lásd még: Címei és titulusai
Angol Királyság királynéja
Catherine of Aragon
Uralkodási ideje 1509. június 11. – 1533. május 23.
Koronázása	Westminsteri apátság, London 1509. június 24.
Elődje	Yorki Erzsébet
Utódja	Boleyn Anna
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Trastamara-ház
Teljes neve	Catalina de Aragón
Született	1485. december 16. Alcalá de Henares, Madrid mellett, Kasztília
Elhunyt	1536. január 7. Kimbolton kastély Cambridgeshire
Nyughelye	Peterborough-i Katedrális Peterborough Cambridgeshire
Házastársa	Artúr walesi herceg
Házastársa	VIII. Henrik angol király
Édesapja	II. Ferdinánd aragóniai király
Édesanyja	I. Izabella kasztíliai királynő
Aragóniai Katalin aláírása

Aragóniai Katalin (Alcalá de Henares, (Madrid mellett), 1485. december 16. - Kimbolton, 1536. január 7.) Anglia királynéja a Trastamara-házból. VIII. Henrik első felesége, I. Mária anyja.

Származása

Apja, II. Ferdinánd Aragónia, Nápoly, Szicília és Navarra királya, Kasztíla címzetes királya és régense. Anyja I. Izabella Kasztília és León királynője. V. Károly német-római császár és I. Ferdinánd magyar és cseh király anyai nagynénje.

Családja és gyermekkora

Aragóniai Katalin 11 éves korában. A kép valószínűleg 1496-ban készült.

Aragóniai Katalin 1485. december 16-án született Spanyolországban, feltehetőleg Catalina néven. Édesanyja Kasztíliai Izabella, édesapja Aragóniai Ferdinánd volt. Anyja Kasztília teljes jogú uralkodója volt, apja pedig Aragónia királya. Izabella kolostorban nevelkedett nem uralkodásra szánták és csak fivére halála után került a királyság élére és uralkodása alatt újjáéledt a műveltség Kasztíliában. Ferdinánd, már kevésbé volt a tökéletesség mintaképe. Kiváló politikus volt, de kicsapongásai és szeretői hírhedté tették. Tőle örökölte francia-ellenességét és túlélőképességét is. Legfiatalabb gyermekként érkezett a királyi családba. Élete első tizenöt évét anyja szigorú nevelése alatt töltötte. Anyja erős egyéniség volt, emellett királynő és hadvezér, így hát nagy hatást gyakorolt lányára Katalinra. Neveltetése pedig végig leendő királynőhöz méltóan történt. Mint fentebb említettem legfiatalabbként érkezett a királyi család kötelékében, három lány Izabella, Johanna és Mária, illetve egy fiú Juan után. A fiúörökös megszületésével mindkét királyság utódlása biztosítva volt.

Izabella 1485-ös terhessége idején is kivette részét a mórok ellen vívott Reconquista hadjárataiból. A heves harcok után Córdobában kívánt megpihenni, azonban az esős ősz miatt lassan haladt, így gyermekének Alcalá de Henaresben (a toledói érsek kastélya) adott életet. Nevét egyik felmenőjéről Lancasteri Katalinról kapta. Ereiben tehát spanyol, portugál és Plantagenet vér csörgedezett. A kis infánsnő születése után is folytatódtak a harcok, míg végül kevéssel a hatodik születésnapja előtt lezárult az 722-től 1492-ig tartó visszahódítás korszaka. A királyné elhatározta, hogy gyermekeinek megfelelő nevelésben kell részesülniük, nevelésüket, köztük Katalinét is humanisták végezték például: Petrus Martyr Anglerius, Antonio Geraldini, Alessandro Geraldini. A Biblia átfogó ismerete mellett tehát megismerkedett a klasszikus irodalommal is és folyékonyan beszélt latinul is. Angliában érkezésekor meg is jegyezték, hogy „olyan csiszolt elméről tett tanúbizonyságot… amelynek alig akadt komoly vetélytársa a királynék között”. Az európai királyi udvarokhoz méltóan a zenét, a táncot és a rajzolást is elsajátította, ezek mellett egyedien Izabella külön figyelmet fordított a hagyományos nőies tudás (szövés, fonás, sütés) elsajátítására. Ezek mellett feltétlen engedelmességet és alázatosságot kellett tanúsítaniuk gyermekeinek jövendőbeli férjeik felé. Izabella józan vallásosságát is átörökítette utódainak.

Ferdinánd gyermekeit Európa legnagyobb családjaiba kívánta beházasítani. Johannát I. (Szép) Fülöphöz adta feleségül, alig tizenhét évesen, míg Juan feleségül vette Ausztriai Margit főhercegnőt, aki Spanyolországba költözött. Izabellát Portugáliai Alfonzhoz adta hozzá, 1496-ban férje halála után pedig annak unokatestvéréhez, Emánuelhez ment feleségül.

Házassága Artúr herceggel

Katalin első férje, Artúr walesi herceg 1500 körül.

Aragóniai Ferdinánd óvatossága megjelent legkisebb lányának férjkeresésében is. Anglia nem számított olyan nagy formátumú országnak, mint Franciaország, vagy Spanyolország. Mégis Franciaország ősi ellenségének számított és kikötői szabadok voltak a spanyol hajók számára a Németalföldi piacok felé. VII. Henrik legidősebb fia Artúr kiváló választásnak tűnt. A kapcsolatot 1487-ben vette fel a két uralkodó. 1488 áprilisában kapott megbízást Ferdinándtól Rodrigo Gonzalva de Puebla doktor, hogy fogalmazzon meg egy házassági szerződést az angol király részére. Az angolok nagyon megörültek a hírnek, azonban Aragónia királya nem véletlenül kapta a „ravasz katalán” jelzőt, hiszen tudta Henrik és családja nem éppen teljes biztonsággal birtokolja a trónt. Ezért hosszas tárgyalások kezdődtek a hozomány és a későbbi öröklés kérdésében is. Végül 1489 márciusában Medina del Campóban létrejött a kívánt szerződés, melyben elismerték, hogy Katalin mindenképpen Artúr felesége legyen.

Egy flamand típusú faliszőnyeg, mely Artúr herceget és Katalint ábrázolja.

Katalin ebben az időben három éves volt. Ettől fogva már tudatosan walesi hercegnőnek nevelték. Tanulmányozta angol őseit, és elsajátította az alapvető ismereteket Angliáról. Az, hogy a fiatal hercegnő már gyermekkorától ilyen életre volt nevelve eleve elrendelte sorát és azt, hogy szinte isteni akarat szerint, Anglia királynéjává kell válnia. 1496-ban Katalin tizennégy éves lett, és megkezdődtek a tárgyalások a hivatalos eljegyzésről. Ekkorra Angliában is rendeződni látszott a Tudorok hatalmának legitimálása és minden feltétel adott volt egy kedvező házassághoz. 1498 augusztusában, Woodstockban Artúrt formálisan eljegyezték a távol lévő Katalinnal, akit ekkor Puebla doktor „helyettesített” (per procurationem). Ettől fogva Katalint megillette a walesi hercegné címe. Ezután a szülők szívélyes levélváltása következett, és formális köszöntések. A szerződés nem tisztázott pontja volt a menyasszony elindulása, amelynek egybe kellett esnie a hozomány átadásával. Katalin megtanult franciául, hogy majd ezen a nyelven társaloghasson az udvarban. Puebla doktor kissé halogatta a menyasszony elindulásának dátumát, de a Skóciában szolgálatot teljesítő Don Pedro de Ayala a fiatal lány mielőbbi indulását szorgalmazta. Ezt azzal indokolta, hogy Katalin ne szokjon hozzá a spanyol udvar haladó gondolkodásához, hiszen akkor sohasem érezheti majd otthon magát a „maradi” Angliában.

1499. május 19-én Worcestershire-ben jelképes házasságot kötött Katalin és Artúr. A királynét ezen a ceremónián is Puebla doktor helyettesíttette. Az ifjú pár között „szenvedélyes” levélváltások sorozata következett latin nyelven. Ferdinánd bizalmatlanságát mutatja, hogy Artúr tizennegyedik születésnapja előtt újabb távházasságot köttetett a két fiatal között, ezúttal Ludlow kastélyában. Végül 1500-ban megegyeztek, hogy Katalin tizenhatodik születésnapja után Angliába utazik.

A régi Szent Pál székesegyház egy 17. századi ábrázoláson. Itt zajlott le Artúr és Katalin esküvője.

Azonban Katalin családját súlyosabbnál, súlyosabb csapások érték ebben az időszakban. 1497 októberében meghalt Katalin egyetlen fiútestvére, a trónörökös Juan herceg. Ezzel az aragón trón utód nélkül maradt, még Kasztília trónja a nőöröklés miatt Izabella lányára Izabellára szállt volna. Egy évre rá meghalt Izabella is, ám még élő fiúörököst hozott a világra Miguel személyében, aki ezzel Portugália és Aragónia örököse is lehetett. Azonban Miguel fiatalon csecsemőkorában meghalt és a trón ezzel Johannára szállt, aki 1500-ban adott életet Károly fiának, aki ezzel a Habsburg és az Ibér trón várományosa lett. 1500-ban Katalin nővére Mária hozzáment testvére Izabella özvegy férjéhez a Portugál királyhoz, I. Mánuelhez. 1501 nyarán Katalin pedig útnak indult Angliába.

Augusztus 17-én La Corunában szállt hajóra, azonban a heves viharok csak szeptemberben engedték őket kihajózni, ekkor indulhattak útnak a szigetország felé. Végül 1501. október 2-án érkeztek meg az angliai Plymouthba. Nagy örvendezés fogadta a királynét, aki rögtön el is indult a London melletti királyi székhelyre, Richmondba. A király nem győzte kivárni, míg Katalin a királyi rezidenciára ér, ezért Hampshire-be ment Artúrral, annak jövendőbelije elé. Ennek legfőbb oka az volt, hogy megtekintse, valóban olyan egészséges és szép-e a jövendő királyné, mint ahogyan azt híresztelték. Katalin azonban spanyol szokás szerint fátylat viselt, amelyet a házasság érvényesítéséig nem vehetett le, így Doña Elvira Manuel, Katalin első udvarhölgye megtiltotta, hogy láthassák a királynét. Katalin végül mégis felfedte arcát, és a király megkönnyebbüléssel fogadta, hogy a fia jövendőbelije valóban szemrevaló. A tizenhat éves leány hófehér bőrrel, tojásdad alakú arccal és arany vörös árnyalatú szőke hajjal rendelkezett. „Tökéletességét” azonban alacsony termete ellensúlyozta, emellett rendkívüli mély hangja mindenképpen tiszteletet parancsoló volt. Artúr herceg sem volt azonban a tökéletesség mintaképe. Katalin kis növésű volt, azonban férje még nála is egy fejjel alacsonyabb volt. Fejletlen testalkatát koraszülöttségének „köszönhette”. Kitűnő nevelésben részesült. Ő is, akárcsak Katalin, megismerkedett a klasszikus irodalommal, és folyékonyan beszélt latinul. Latin társalgásuk nehézségekbe ütközött, mert mindketten másképpen ejtették a latin szavakat, így csak a püspökök segítségével tudtak valamilyen szinten beszélgetni. A tánc sem volt közös pontjuk, hiszen mind ketten másképp művelték azt. Azonban ezek ellenére fényes kilátások elé nézett a pár. Hamarosan Londonba utaztak, hogy megkössék immár személyes házasságukat, a Szent Pál székesegyházban.

Ludlow vára, ahol Katalin és Artúr rövid házasságukat töltötték. A képen a vár romjai láthatóak 2007-ben.

A menet 1501. november 12-én érkezett meg Londonba. Izabella királyné, Katalin anyja szigorúan kikötötte, hogy lánynak fogadása szerény legyen. VII. Henrik azonban minden pompát biztosított a menyegzőhöz. Katalin egyszerű aranycsipkével szegélyezett, meggyszínű fejkendőt viselt. Katalint már ekkor Szent Katalinként emlegették. Öt élőképet játszottak el a közönség szórakoztatására, ami mind fényes jövőt jósolt a párnak. Az esküvőt 1501. november 14-én tartották meg a Szent Pál-székesegyházban. Az esküvőre Katalin búcsúztatására spanyol harsonások is érkeztek Londonba. Az arannyal díszített mantillát és drágaköves ruhát viselő Katalint Henrik yorki herceg (a későbbi VIII. Henrik, aki ekkor tíz éves volt) kísérte az oltárhoz. Henrik herceg már ekkor fejlettebbnek tűnt, mint bátyja, Artúr. Az esküvői lakomán Katalin a király jobbján foglalt helyet, újdonsült férje a gyermekek asztalánál ült, testvérei körében. A lakomát a VII. Henrik átépített, többnyire ünnepi alkalmakra használatos Baynard-kastélyban tartották, amelyet csak vízen át lehetett megközelíteni. Artúr szerepe az ünnepségen kisebb volt, mint Kataliné. Ezek után következett a nászéjszaka szertartása.

Az özvegy Aragóniai Katalin.

A népes angol és spanyol kíséret egészen az ágyig kísérte a fiatal házasokat, majd a magukra hagyták őket, hogy eltölthessék az első közös éjszakájukat. Azonban nagyon is kétséges, hogy az ifjú pár akkor, vagy bármikor később közösültek volna. Az éjszaka később perdöntővé válik, majd Henrik és Katalin válása alkalmával, azonban hivatalos feljegyzés nem maradt fenn, csupán udvari pletykák, azonban ezeknek aligha adhatunk hitelt, mivel a szolgák uraik valószínűleg csak uraik kegyéért vallottak a királyné ellen. Katalin később azt válaszolta a pápai legátusnak, hogy Artúrral csupán hét alkalommal osztotta meg ágyát, azonban egyszer sem „ismerte meg” őt. A korabeli szokások is a királyné állítását támasztják alá, hiszen az államérdekekből kötött „gyermekházasságok” után több év is eltelt, mire utódaik világra jöttek. Idővel ügyeltek arra, hogy az örökösök „megfelelő állapotban” keljenek egybe, tanulva a korábbi esetekből. VII. Henrik anyja, Margaret Beaufort tizenhárom évesen hozta világra fiát, de ezután már nem tudott több gyermeket szülni. Az is érvként szolgálhat, hogy mind a négy szülő Artúr egészségére hivatkozva a lehető legtovább halasztotta az egybekelést.

A nászéjszaka után a két ifjú külön-külön nevelkedett volna. Katalint anyósa, Yorki Erzsébet vette gondjaiba, Artúr herceget Ludlow kastélyában nevelték. A tervekkel ellentétben azonban Katalin december végén útnak indult Ludlow-ba, mint walesi hercegné. Ennek a döntésnek a hátterében a hozomány kérdése állt. Ferdinánd ugyanis a hozomány tetemes részét, nem készpénzben, hanem ékszerek formájában kívánta átadni, azonban ezzel kijátszotta a fukarságáról hírhedt angol királyt. Katalin így új lakhelyén, a saját hozományából volt kénytelen élni, a spanyol küldöttek pedig semmit sem tehettek. Katalin kezdetben nem akarta elhagyni a londoni udvart, majd fejet hajtott a király akarata előtt, és spanyol udvarával együtt Ludlow-ba költözött. A telet a királyné sivár és szomorú környezetben töltötte, de erről az időszakról kevés forrásunk van.

1502 tavaszán szokatlanul zord idő köszöntött Észak-Angliára, és súlyos járvány söpört végig az országon. Mind Katalin, mind Artúr megkapta a rejtélyes kórt. Valószínűleg tüdővész lehetett, de közelben a pestis is felütötte a fejét. A krónikások egy bizonyos „veríték-kórról” számolnak be. Április 2-án Katalin súlyos betegen feküdt, férje, Artúr pedig meghalt. Az alig 16 éves hercegné rövid házasság után özvegyen maradt.

Az özvegy Katalin

VII. Henrik egyik időskori portréja.

A herceg halálának híre másnap, azaz április 3-án érkezett meg az királyi udvarba. A trón öröklésben egy percig nem merült fel kétség, hiszen ott volt még Henrik, Margit és Mária is. Illetve Yorki Erzsébet maga is képes volt még utódokat a világra hozni. Míg a Ludlowi kastélyban ülésező tanács utasításokat várt Artúr temetését illetően, addig Katalin súlyos beteg feküdt lakosztályában. Végül a herceget három héttel később temették el, a worecesteri székesegyházban. Katalin ügye és jövője, immár államüggyé vált. Yorki Erzsébet azonnal úgy rendelkezett, hogyha a hercegnő utazásra kész, akkor induljon Londonba. Katalin egyedül maradt és személyes érzéseivel nem sokat törődtek. Hiszen hozományának ügye egyre égetőbbé vált.

Az ötlet, hogy Katalint eljegyezzék Henrikkel, szinte azonnal felmerült. Itt azonban ismét felmerült a hozomány kérdése, amit spanyol vélemény szerint teljes mértékben kifizettek, azonban angol részről hiányzónak ítéltek meg. Azonban két ok is szólt amellett, hogy az angolok eltekintsenek ettől a kis „hiányosságtól”. Henrik király nem akarta visszaadni a hatalmas hozományt, melyet Ferdinánd küldött, illetve az új trónörökös Henrik is pont tizenegy éves volt, aminek következtében alkalmas volt egy eljegyzésre. Ferdinánd Doña Elvira elmondása alapján megbizonyosodott arról, hogy lánya még mindig érintetlen és, hogy semmi akadálya az újabb eljegyzésnek. A tárgyalások lebonyolítására Estrada herceget bízta meg.

Estrada herceg azzal kezdte a tárgyalásokat, hogy Katalin azonnal térjen haza Spanyolhonba, hogyha nem történik meg azonnal az eljegyzés. Azonban Henrik király nem akarta eltartani Katalint és elvárta, hogy a spanyol udvar állja minden költségét, míg a tárgyalások zajlanak. Ferdinánd pénztelensége és Henrik kapzsisága feszült egymásnak, melynek Katalin lett a legnagyobb kárvallottja. A házassági szerződéseket végül 1503. június 23-án írták alá a két fél képviselői. Azonban a házasság megkötéséhez pápai engedély volt szükséges, mivel a sógornői viszony a leánytestvéri viszonnyal volt egyenértékű az egyházi értelmezésben. Ilyenkor a közszemérem előtt kellet felmentést adni, hiszen a nép előtt az esküvő megtörtént. Az érvénytelenítés nem csak magához a házassághoz kellett, hanem a későbbi utódok törvényességének igazolására. A pápai felmentés azonban nem zárta ki, hogy az előző házasság beteljesült volna, ezt a latin forsitan szó jelzi, melynek jelentése netán. Katalin kezdetben ellenezte a házasságot, de apja tulajdonképpen elárulta őt, háta mögött szervezte meg az eljegyzést. A házasságok érvénytelenítése nem volt szokatlan dolog a korszakban. Katalin „értéke” Európai viszonylatban már nem volt olyan magas, mint néhány ével azelőtt, így VII. Henrik tapogatózni kezdett egy esetleges befolyásosabb feleség iránt.

Az ifjú VIII. Henrik 1509 körül.

Aragóniai Katalin fiatalkori ábrázolása Mária Magdolnaként (korai 1500-as évek).

1503 februárjában meghalt Henrik felesége Yorki Erzsébet és felmerült, hogy a király netán Katalint venné feleségül. Azonban az ötletet Ferdinánd élesen ellenezte. 1504 októberében meghalt Katalin anyja Izabella is. Ezzel a Spanyol királyság két részre szakadt, befolyása meggyengült. Katalin elzárva a külvilágtól élt Angliában és várta miként döntenek majd felette. 1505 nyarán Henrik betöltötte a tizennegyedik életévét és apja tervei szerint egész családját a Habsburgokhoz kívánta kötni. Katalin helyzete kilátástalannak látszott. 1505. június 27-én VII. Henrik formálisan is felbontotta fia és Katalin eljegyzését.

Eközben Katalin csak a legszükségesebb összeget kapta meg az ellátásához. Összezárva spanyol követeivel töltötte ideje nagy részét. Napjait a durhami püspök házában a Durham House-ban töltötte. Nevelőnője szigorú bezártságra ítélte a fiatal özvegy leányt és csak nagyon ritkán volt lehetősége emberekkel találkoznia. Tanítója Allessandro atyát 1502-ben visszahívták Spanyolországba, mivel az a szóbeszéd terjengett róla, hogy ő terjesztette azokat a rosszindulatú pletykákat, hogy Katalin teherbe esett volna Artúrtól. Anyagi javai folyamatosan apadtak 1504-ben már arra sem volt pénze, hogy ételt vegyen magának és háza népének. Doña Elvira és Katalin gyóntatója hamarosan elhagyta az ifjú hercegnőt. Pontosabban a dadát elbocsájtották az udvartól.

Katalin az önpusztító vallásosságba menekült. A pápa szólította fel Henrik herceget, hogy akadályozza meg. 1506 januárjában Szép Fülöp és Johanna Angliába érkeztek, ahol Katalin is találkozhatott velük. 1506. január 31-én kötötték meg a windsori egyezményt, mely sötét jövőt jósolt Katalinnak. VII. Henrik még támogatni is kész lett volna Fülöpöt egy esetleges Kasztília ellenes háborúban. Katalin azonban nem találkozott testvérével, Johannával, mivel ő pár nappal később érkezett Windsorba. 1506 áprilisában Katalin levelet írt apjának, amiben a segítségét kéri, mivel Henrik király nem hajlandó segíteni rajta. Katalin pénztelensége miatt többször Henrik udvarát követte és így közelebbi kapcsolatba került az ifjú Henrikkel és Margit hercegnővel. Azonban a trónörökösnek sem volt örömteli élete Henrik király szinte a világtól elzártan nevelte fiát, napjainak minden pontját pontosan megszervezte Katalint pedig volt olyan alakalom, hogy négy hónapig nem látta. Azonban ez a viszonylagos közelség egyfajta rokoni kapcsolatot alakított ki Henrik és Katalin között.

Katalin végül szembesítette a királyt akaratával, mégpedig, hogy Henrikkel történt házasságát visszafordíthatatlannak tekinti. Ehhez nagyban hozzá járulhatott az is, hogy Henrik igazán jóképű és jó megjelenésű ifjúvá érett. Erről maga Puebla doktor számol be 1507-ben. 1506-ban meghal Szép Fülöp, Johanna pedig csaknem teljesen elvesztette a józan eszét. Egy Angliai látogatása során azonban Henrik királynak megtetszett szépsége és egy esetleges házassággal is jelentős területeket birtokolhatott volna. Azonban ehhez a házassághoz Ferdinánd áldása kellett volna. Az aragón király anyagilag jobb helyzetbe kerülésekor pénzt küldött Katalin hozományának gyarapítására. Ekkorra Katalin anyagilag ellehetetlenült, két egyszerű fekete ruhája volt, mióta 6 éve, Angliába költözött, ezüst ékszereit is kénytelen volt eladni. Nem javított sorsán, hogy 1507 tavaszán ismét beteg lett, valószínűleg a depresszió egyik formájának megnyilvánulásaképpen. Eközben érkezett meg Katalin új spanyol gyóntatója a Ferences-rendi pap, Fray Diego Fernández. A pap mellet új udvarhölgy is érkezett Katalin mellé María de Salinas személyében, aminek a hercegnő nagyon megörült.

Az új pap azonban teljesen át kívánta venni a hatalmat Katalin fölött, ezzel sok kellemetlenséget okozva a hercegnő udvarának. Ferdinánd új követe is ellenezte az öreg gyóntató mesterkedéseit. Don Gutierre Gomez de Fuensalida, Puebla doktort váltotta fel az angol udvarban spanyol követként. Az új követ azt a parancsot kapta Ferdinándtól, hogy minnél hamarabb kösse meg Katalin házassággát, vagy a hozománnyal együtt vigye haza Spanyolországba. Henrik lánya, Mária hercegnő és Ausztriai Károly távházasságának ünnepségén Katalin is ott volt.

1509. március 9-én írt levelében arról számol be atyjának, hogy nem bírja tovább VII. Henrik sanyargatását és haza kíván térni Spanyolországba. A spanyol követ már intézkedett Katalin javainak szállításáról, amikor az öreg Henrik király, 1509. április 21-én meghalt. Katalin hétéves sanyargatása a véget ért.

Anglia királynéjaként

Katalin és Henrik esküvője

16. századi fametszet Aragóniai Katalin és VIII. Henrik esküvőjéről. Fejük fölött a Tudor rózsa és a gránátalma látható, mely a király és a királynő címere volt.

1509. június 11.-én VIII. Henrik az új király feleségül vette Aragóniai Katalint Greenwichben. A király tizennyolc éves, még a királynő huszonhárom éves volt. Katalin szűzi mennyasszonyi ruhába öltözve vonult az oltárhoz. A király ezek után többször dicsekedett azzal, hogy Katalint „hajadonnak” találta, azonban később ezt tréfának minősítette. Nyár közepén nagyobb pompával megünnepelték az egybekelésüket. Katalin ezek után részt vett a király koronázásán a Westminster-apátságban. Még ezen a napon Katalint is királynévé koronázták, ami nem volt egyáltalán általános abban az időben. A királyné koronázására ezerötszáz fontot költöttek. A királyné aranykoronát viselt, hat zafírral és gyöngyökkel kirakva, és aranyjogart, csúcsán galambbal.

A koronázás alkalmával többeket, köztük Thomas Boleynt is a Bath-rend lovagjává ütötték. Kevesebben buktak el az új király miatt, mint akik felemelkedtek. Leginkább Henrik apjának volt kapzsi képviselői buktak el, akiket ki is végeztek. Ezek mellett Henrik amnesztiát és az adósságok elengedését hirdette ki. Morus Tamás így írt az új király uralkodásának kezdeteiről: „Ez a nap rabszolgaságunk vége, szabadságunknak forrása; a szomorúság vége, kezdete az örömnek.” Az ünnepségek örömét az sem árnyékolta be, hogy meghal a király nagyanyja Margaret Beaufort. Azonban felvetődik a kérdés, hogy miért vette el ilyen hamar Katalint Henrik? Henrik Margit főhercegnőnek írott levelében azt írja, hogy apja halálos ágyán kérte meg, hogy vegye el Katalint, azonban ez aligha valószínű magyarázat. Inkább csak így utasította el udvariasan a főhercegnő unokahúgát, Ausztriai Eleonórát. Sokkal reálisabb oknak látszik az a tény, hogy Katalin hozományát mindenféleképpen ki kellett volna fizetnie Angliának, illetve ezzel spanyol szövetségesüket is elvesztették volna, így mégis Katalin mellett döntöttek. Közrejátszatott még az is, hogy VIII. Henrik gyengéd érzelmeket táplált Katalin iránt. Mivel Katalinon és a testvérein kívül nem is találkozhatott más nővel gyermekként, hiszen apja őt is fogolyként nevelte, őrizte. Ez a bezártság és az apai szigor valóban jelen lehetett a király életében, hiszen Henrik első lépései királyként apja szöges ellentétei voltak.

Az első évek és terhességek

VIII. Henrik által veretet pénzérme, melyen megjelenik az uralkodó és felesége, Katalin monogramja.

Katalin tehát úgy érezhette élete révbe ért. Házasságuk vizsgálatakor azonban, mint ahogyan Antonia Fraser is írja könyvében, félre kell tennünk a kialakult VIII. Henrik képünket. A pufók, hatalmas termetű, gonosz és hangulatingadozásairól híres király ekkor, még vonzó külsejű ifjú volt. Erről pedig Európa-szerte beszámoltak. Katalin személyisége sokat változott mióta Angliába érkezett. A hét év szenvedés csak megerősítette lelkét és vallásosságában is megerősítette. Ez a vallásosság azonban merevvé is tette, amely semmilyen helyzetben nem volt megalkuvó. Az esküvő után nagyszabású lovagi tornák és ünnepségek vették kezdetüket. Monogramjuk a H és K, vagy olykor C, több tárgyon, épületen is szerepelt. Katalin jelvénye a gránátalma volt, mely neveltetésének helyére, Granadára utal. Gyakran ábrázolták a Tudor-rózsával összefonódva. A szokásnak megfelelően a király és a királyné külön udvartartásban élt. Udvartartása százhatvan tagú volt, melyből csupán nyolc fő volt spanyol. Katalin gyakran maga főzött és szabadidejében a király ingeit varrta, az új királynőre tehát, neveltetéséből fakadóan jellemző volt a házias életmód.

Katalin és Henrik első gyermeke közvetlenül az esküvő után, valamikor az 1509-es év végén foganhatott meg. A terhesség negyedik hónapjában a gyermek megmozdult Katalin méhében, így az orvosok biztosra vehették, hogy a magzat életben van. 1510. január 31-én azonban hét hónapra a fogantatás után a gyermek, akinek a neme kislány volt halva született. A vetélés után hét hétre Katalin ismét teherbe esett és 1511. január elsején megszületett első közös gyermekük, akinek a Henrik nevet adták. A gyermeket január 5-én keresztelték meg, keresztanyja Henrik testvére Margit főhercegnő lett. Tiszteletére nagyszabású lovagi tornát rendeztek. Azonban a kis herceg mindössze ötvenkét napot élt. Halálának okát nem állapították meg, azonban a korszak nagy csecsemőhalandósága miatt nem volt önmagában szokatlan esemény.

Aragóniai Katalin egy 1510-es évek elején egy 18. századi metszeten.

Henrik figyelme Franciaország meghódítására irányult, és távollétében régensé nevezte ki Katalint. Thomas Wolsey feltűnéséig ő volt a leghűségesebb bizalmasa. Katalin természetesen pártolta a spanyol-angol szövetséget a franciák ellen. Azonban nem mondhatjuk ki, hogy a királyné nagy politikai befolyást gyakorolt volna a királyra, hiszen több követ is megjegyzi, hogy Katalin feltétel nélkül teljesíti ura akaratát, olyannyira, hogy Ferdinánd ezt rossz néven is veszi és inti, hogy támogassa megfelelően apját. A korábban említett Wolsey ekkor még királyi alamizsnaosztóként szolgált az udvarnál és ő közvetítette Katalin és Henrik leveleit.

Katalin régenssége alatt a skót király IV. Jakab felkelt az angol uralom ellen. Katalin maga szállt „harcba” és bátorító és buzdító beszédeket intézett a kapitányokhoz. A királyné feltételezhetően anyanyelve mellett, beszélt latinul, franciául és bár akcentussal, de folyékonyan beszélt angolul. Katalin valódi csatába nem vett részt ugyanis a skót sereget hamar leverték és a csatamezőn a skót király is elesett. Eközben Henrik is kisebb, ám nem olyan jelentős győzelmeket aratott Franciaországban, amit Katalin lelkesen üdvözölt.

Henrik egy évre rá összetűzésbe került Ferdinánddal és házassági tárgyalásokat kezdett testvére Mária és a francia király, XII. Lajos között. 1514. augusztus 13-án megkötötték a távházasságot és Katalin is Doverba utazott Máriával, hogy ott búcsút vegyen tőle és elinduljon Franciaországba. A beteges francia király és a tizennyolc éves fiatal hercegnő házasságát nem nézték jó szemmel a Habsburgok. 1515. január elsején meghalt Lajos és Mária összeházasodott egy Henrik bizalmasai közé tartozó Brandon Suffolkkel. Thomas Wolsey ebben az időben emelkedett fel vezető pozícióba, azonban még ekkor is Katalin volt Henrik legfőbb bizalmasa és a királyné is jó kapcsolatot ápolt a bíborossal.

1513 tavaszán még Henrik Franciaországba indulása előtt Katalin teherbe esett, de októberben elvesztette magzatát. 1515 februárjában apjának számol be, hogy fiúgyermeknek adott életet, aki azonban nem sokáig élt. 1515 májusában a királyné ismét várandós volt. Henriknek ekkor nem volt állandó szeretője kisebb afférjai voltak, amik nem feltétlenül jutottak el mindig a szexuális kapcsolatig. 1516. február 18-án Katalin királyné egészséges lány gyermeknek adott életet, aki a Mária nevet kapta.

VIII. Henrik angol király felesége

Anna Boleyn mögé felsorakoztak Wolsey bíboros ellenfelei, élükön a Howard-klánnal. Wolsey megpróbálta érvényteleníttetni a király első házasságát, VII. Kelemen pápa azonban – V. Károly császárra való tekintettel – erre nem adott engedélyt, a vallásos Katalin pedig nem egyezett bele a házasság érvénytelenítésébe. Henrik azonban fokozatosan meggyőzte önmagát arról, hogy átok sújtja, mert bátyja özvegyét vette feleségül, s ezért nincs fiú utóda.

1529-re Henrik belátta, hogy a problémát csak radikális intézkedésekkel oldhatja meg. Elbocsátotta Wolseyt, ezután 1540-ig Thomas Cromwell első miniszterrel és Thomas Cranmer canterburyi érsekkel kormányzott. Összehívta az angol parlamentet, 1530-ban megtagadta a pápa fennhatóságát, s három év múlva egy speciális egyházi törvényszék keretében Thomas Cranmer érsek által a házasságot mint érvénytelent felbontotta. Még ugyanebben az évben házasságot kötött állapotos szerelmével, akit innentől a magyar hagyományok szerint Boleyn Annának nevezhetünk. Katalin, akire a válóper folyamán a bűnnek legkisebb gyanúja sem háramlott, megnyugodott sorsában, és Henriktől született, de törvénytelennek nyilvánított leányától, Máriától, a későbbi királynőtől elszakítva Komboltonba száműzték. Élete végéig mentegette férjét: azt állította róla, hogy nem is volt olyan rossz természetű, „csak ez az Anna tette ilyen gonosszá...”. Lánya, akit 1534 szeptemberében láthatott utoljára, nem lehetett jelen édesanyja halálos ágyánál. Szívbetegségben halt meg a Kimbolton-kastélyban 1536. január 7-én.

A Peterborough-i Székesegyházban helyezték végső nyugalomra az özvegy walesi hercegnének kijáró szertartással. Királynéi címét csak a viktoriánus korban kaphatta vissza. 1986-ban, halálának 450. évfordulóján nagyszabású megemlékezéseket szerveztek, és sírjáról sohasem hiányzik a virág.

Utódok

Név	Születési dátum	Elhalálozási dátum	Megjegyzés
Halva született lány	1510. január 31.	1510. január 21.
Henrik Cornwall hercege	1511. január 1.	1511. február 23.
Halva született lány	1515 októbere	1515 októbere
Henrik Cornwall hercege	?	1515 februárja
I. Mária angol királynő	1516. február 16.	1558. november 17.	Az egyetlen felnőtt kort megélt gyermek

Címei és titulusai

Aragóniai Katalin királyné címere.

Titulus	Felvétel kezdete	Cím elvesztése	Megjegyzés
Katalin, Aragónia és Kasztília infánsnője.	1485. december 16.	1501. november 14.	A spanyol királyi utódok hagyományosan az infáns, infánsnő címet kapja.
Wales hercegnője (princess), Cornwall hercegnője (duchess), Chester grófnéja.	1501. november 14	1502. április 2.	Artúr Wales-i herceg feleségeként.
Özvegy hercegnője Walesnek, Cornwallnak és Chesternek.	1502. április 2.	1509. június 11.
Őkegyelmessége Anglia Királynéja	1509. június 11.	1533. május 23.
Őfelsége Anglia Királynéja	kb. 1519	1533. május 23.
Özvegy hercegnője Walesnek, Cornwallnak és Chesternek.	1533. május 23.	1536. január 7.

Ajánlott irodalom

• Fraser, Antonia: VIII. Henrik hat felesége, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1997 (eredeti kiadás: F., A.: The Six Wives of Henry VIII, London, Mandarin, 1993)

Jegyzetek

Előző Yorki Erzsébet

Anglia királynéja 1509 – 1533

Következő Boleyn Anna