I. Mária angol királynő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Mária
Mary I of England.jpg
I. Mária angol királynő
(Antonius Mor festményén, 1554)

Ragadványneve Véres Mária
Angol Királyság királya
Mary I
Uralkodási ideje
1553. július 19.1558. november 17.
Koronázása London
1553. október 1.
Elődje I. (Grey) Johanna
Utódja I. (Tudor) Erzsébet
Ír Királyság királya
Máire I/Mary I
Uralkodási ideje
1553. július 19.1558. november 17.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje I. (Grey) Johanna
Utódja I. (Tudor) Erzsébet
Kasztíliai Királyság királynéja
María Tudor
Uralkodási ideje
1556. január 16.1558. november 17.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje Portugáliai Izabella
Utódja Valois Erzsébet
Aragóniai Királyság királynéja
María Tudor/Maria Tudor
Uralkodási ideje
1556. január 16.1558. november 17.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje Portugáliai Izabella
Utódja Valois Erzsébet
Életrajzi adatok
Uralkodóház Tudor-ház
Teljes neve Tudor Mária
Született 1516. február 18.
London
Elhunyt 1558. november 17. (42 évesen)
London
Nyughelye Westminsteri apátság, London
Házastársa II. (Habsburg) Fülöp címzetes angol király, kasztíliai és aragón király (1527–1598)
Gyermekei (?) Habsburg N. (fiú) (1555–1555)
Édesapja VIII. Henrik angol király (1491–1547)
Édesanyja Aragóniai Katalin kasztíliai és aragón infánsnő (1485–1536)

I. Mária (London, 1516. február 18.London, 1558. november 17.), angolul: Mary I, írül: Máire I, walesiül: Mari I Tudur, spanyolul: María I, angol és ír királynő 1553. július 19-étől egészen haláláig. Házassága révén 1554-től nápolyi királyné és ausztriai főhercegnő, 1555-től Luxemburg, Brabant, Limburg és Alsó-Lotaringia hercegnéje, Flandria, Hennegau, Artois, Hollandia és Burgundia grófnéja, 1556-tól Kasztília, León, Aragónia, Valencia, Nápoly, Szicília, Mallorca és Navarra királynéja. A Tudor-házból származott. VIII. Henrik angol király és Aragóniai Katalin egyetlen, felnőttkort megért gyermeke volt. Uralkodása alatt a római katolikus vallást próbálta visszaállítani az akkor már protestáns angolok között. A Katolikus melléknévvel is szokták illetni, valamint Véres Máriának[1] is szokás nevezni a protestánsok elleni kemény fellépése miatt. A sors iróniája, hogy pont annak az V. Károly német-római császárnak lett a menye, akihez kislány korában apja, VIII. Henrik hozzá akarta őt adni. (V. Károly Mária anyjának, Katalinnak volt az unokaöccse. Károly édesanyja, Johanna volt Katalin nővére.)

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VIII. Henrik angol király és Aragóniai Katalin kasztíliai és aragón infánsnő ötödik és első csecsemőkort túlélt gyermeke.

1527-ben Mária nem hivatalosan Wales hercegnőjeként uralkodhatott, s ez volt az első eset, hogy egy nő saját jogán jutott el idáig. Amikor Henrik a feleségét magától eltaszította és házasságát önhatalmúlag felbontotta, Máriára szomorú napok virradtak. 1533-ban megszületett Erzsébet, VIII. Henrik és második felesége, Boleyn Anna lánya. Máriát semmibe vették, törvénytelen gyereknek nyilvánították. Emiatt Mária évekig gyűlölte mostohaanyját, Boleyn Annát, Erzsébetre pedig neheztelt, mivel a kislány kitúrta őt jogos örökségéből. Amikor 1536-ban Boleyn Annát lefejezték és Erzsébet is kegyvesztett lett, akkor úgy tűnt, megjavult a viszony Mária és Erzsébet között, ugyanis akkor már összekötötte őket az a sajnálatos tény, miszerint apjuk mindkettőjüket eltaszította magától, ráadásul mindkét hercegnő édesanyjának halálában tulajdonképpen Henrik volt a felelős. (Aragóniai Katalin halálában csak közvetve játszott szerepet VIII. Henrik, mivel az asszony az igen méltatlanul lebonyolított válásuk miatt esett ágynak, szomorúságában. Boleyn Anna kivégzését azonban Henrik maga rendelte el, mégha nem is személyesen ő sújtott le a hóhérbárddal feleségére.) Mindezek ellenére Mária félelemmel vegyes csodálattal tekintett VIII. Henrikre, akit mindig is idealizált, nem mint édesapát, hanem mint uralkodót. Tisztelte apját, akiben megvolt az a karizma és kellő határozottság, hogy az ország törvényeit szigorúan betartatva is élvezhesse alattvalói szeretetét, viszont azzal nem értett egyet, ahogy apja az ország vallásának ügyeit intézte. (Mária elkötelezett katolikus volt, Henrik azonban hivatalosan is áttérítette birodalmát a protestáns hit angol változatára, az ún. anglikán vallásra, amikor nőül vette Boleyn Annát, akiről köztudott volt, hogy lutheránus teológiai nézeteket vallott.)

Henrik utolsó felesége, Catherine Parr igyekezett jó viszonyt kialakítani Máriával és Erzsébettel. Mindketten visszatérhettek az udvarba. Az 1544-ben kihirdetett trónörökösödési rend elismerte ugyan Máriának a trónra való igényeit, de mivel a VI. Edward nevében uralkodó államférfiak sürgetése dacára sem mondott le katolikus hitéről, ők (elsősorban a northumberlandi herceg) Edward korai halála után Máriát a trónöröklésből kizárták és Jane Grey-t ültették a trónra. El akarták fogni Máriát, de ő addigra elszökött, és királynővé kiáltotta ki magát. Követői nagy számmal akadtak. A Tower úgy határozott, hogy Lady Jane Grey apjának kell seregével Mária ellen vonulni, de Jane inkább megsemmisítette Edward törvényét, mintsem apját oda küldte volna. Így Mária trónra kerülhetett. Jane Greynek 9 napig sikerült megtartania a trónt. Mária, a legitim elv képviselője, valóságos diadalmenetben vonult be 1553. augusztus 3-án Londonba katolikus híveivel, és kegyetlenül elbánt ellenfeleivel.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megkoronázása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyre többen álltak az oldalára, ami egyben azt is jelentette, hogy nagyobb eséllyel tudott küzdeni a protestánsok ellen egész Angliában. VIII. Henrik elsőszülött lányaként jobban tisztelték, mint Erzsébetet, és így könnyen elfogadták, hogy ő lett Anglia királynője. Mindazokat, akik megpróbálták megváltoztatni a trónutódlás törvényét, kivégeztette. Lady Jane-t és jövendőbéli uralkodótársát, Guilford Dudley-t bezáratta a Towerbe.

Mária finoman felszólította népét, hogy térjenek át a katolikus vallásra. Nyílt titok volt vallási meggyőződése, de ekkor még semmilyen súlyosabb következménye nem volt erős hitének. Erzsébetre nagyobb nyomás nehezedett. A leghelyesebb döntés az lett volna, ha ő is áttér, és katolikusként élte volna tovább napjait. A helyzet kísértetiesen hasonlított Edward és Mária régi viszonyára, csupán fordult a kocka: most Mária ült a trónon, és Erzsébet volt az, aki egyelőre nem változtatta meg nézeteit, akármennyire is várták el tőle. A nyilvánosság előtt továbbra is fenntartották a látszatot, hogy kapcsolatuk kifogástalan, jó testvérekhez méltó. A koronázás előtt Erzsébet kihallgatást kért nővérétől, és könnyek között kérte megbocsátását, amiért eddig nem a katolikus vallást gyakorolta, és tudatlanságával mentegetőzött. Hamar „meg kellett törnie”, hogy a koronázás már békében történjen, és Mária semmilyen elhamarkodott döntést ne hozzon ellene.

Szeptember 7-én, Szűz Mária születésének ünnepén ment végbe a ceremónia, s négy nappal később megnyitották a parlamentet is. Megtették az első lépéseket a katolicizmus helyreállításának érdekében, majd Aragóniai Katalin és Henrik házasságát törvényesnek nyilvánították, így Mária abszolút törvényes uralkodóként foglalhatta el helyét a trónon.

Mária és Fülöp herceg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mária fontolgatni kezdte, hogy Erzsébetet kirekeszti a trónutódlásból, s folyamatosan lealacsonyította húga szerepét. Megtehette, hisz ebben senki sem tudta gátolni vagy befolyásolni. Erzsébet engedélyt kért, és elhagyta az udvart, ami mindkettőjüknek kedvezett. A királynő már harminchét éves volt, férj nélkül. Egyre kevesebb esélye volt arra, hogy gyermeket hozzon a világra. (Főleg az akkori betegségek és veszélyek mellett.) Tény volt, hogy egy királynő posztja addig nincs teljes biztonságban, amíg férjhez nem megy, és meg nem erősíti kapcsolatát valamely országgal a házasság által.

Mária segítséget kért V. Károlytól, egykori jegyesétől. Károly régebben sokat segített Máriának, amikor még élt VIII. Henrik. Jegyesek voltak egy ideig, de a sors úgy hozta, hogy nem házasodtak össze, és a spanyol király másik nőt vett el. Időközben megözvegyült, de túl öreg és „megfáradt” volt ahhoz, hogy összeházasodjanak, ezért fiát ajánlotta, Fülöp herceget, az ellenreformáció buzgó harcosát. Fülöp is özvegy volt, de mindössze huszonhat éves. V. Károly a házasságkötés alkalmából a Nápoly (Szicília) királya címről lemondott fia javára, hogy a házasulandó felek egyenrangúan tudjanak házasodni. Fülöp Angliába utazott, és 1554. július 25-én megesküdtek a Winchester Katedrálisban, és maga a püspök adta őket össze. Jegygyűrűje egyszerű volt, hogy szűz hajadonok módjára menjen férjhez, s ez által is kifejezze mély vallásosságát. Érdekes módon Fülöpnek spanyol létére lenyűgöző angol származásvonala volt. Házasságuk a Lancaster családfa szerteszét futó ágainak találkozása volt. Korabeli feljegyzések szerint Fülöp nem volt szerelmes feleségébe, aki idősebb volt nála 11 évvel, ám a királynő állítólag rajongott férjéért, aki minden bizonnyal jó néhányszor megcsalta hitvesét házasságuk négy és fél éve alatt. (Olyan feltételezések is napvilágra kerültek akkoriban, miszerint Fülöp titokban szerelmes volt sógornőjébe, felesége féltestvérébe, Erzsébet hercegnőbe, s azt remélte, ha Mária meghal, ő majd nőül veheti az újdonsült királynőt. Ez a pletyka azért nem lehet hiteles, mert sok évvel később, 1588-ban pont Fülöp volt az, aki hadat üzent Erzsébet királynőnek, a köztük lévő, feloldhatatlan vallási ellentétek miatt, ugyanis a király hithű katolikus volt, míg Erzsébet protestáns teológiai nézeteket vallott.)

Károly az eretnekség és Franciaország ellen harcolt, ezért Mária és Fülöp házassága kedvezőnek bizonyult, és az angliai területek is erősíthették volna céljai elérésében. Másik fiát, Ferencet, már eljegyezte a skótok királynőjével, Máriával. Vallási szempontból is kecsegtető volt az ajánlat, hisz Anglia területén számos eretnek tartózkodott, s Károly alattvalóinak ez a terület szinte olyan volt, mint egy „kísérleti laboratórium”, s Angliát Habsburg-gyarmattá tehették volna. Fülöp ugyan nem túl lelkesen, de engedelmeskedett apjának. Az angol királyi udvarnak nem tetszett, hogy Mária a spanyolokkal köt szövetséget a házasság által, csak úgy, mint Anglia népének. A déli és délkeleti területeken felkelés indult.

Felkelés Mária ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyol házasság híre nagy aggodalmat keltett az angol protestánsokban és a Thomas Wyatt-féle összeesküvéshez vezetett. 1554-ben indult a Wyatt-felkelés, Sir Thomas Wyatt, Lady Jane Grey apja, aki nemrég szabadult a Towerből, a Carew-család, és Sir Thomas Croft vezetésével. Anglia déli és középső részeit felosztották egymás közt, annak érdekében, hogy Mária elveszítse a trónt, és Erzsébet foglalja el helyét, s Courtneay-hoz adták volna feleségül. Összeesküvés volt ez, amely nemcsak Mária posztját fenyegette, hanem élete is veszélybe került.

Azt tervezték, hogy francia segítséggel meggátolják Anglia Habsburg-gyarmattá válását, azonban kiderült, hogy mit terveztek. A felkelők az ijedtségtől idő előtt léptek, és a négy felkelő területből három vereséget szenvedett. Hiába minden próbálkozás, a felkelés megbukott, Wyatt megadta magát, követői pedig vagy elfutottak, vagy elfogták őket. Guilford Dudleyt és Lady Jane Grey férjét lefejezték, és megcsonkított maradványaikat eltemették a St. Peter Vincula kápolnában. Lady Jane volt a következő, őt sem kímélték. Csupán tizenhét éves volt.

Erzsébetben rémületet keltett nővére kegyetlensége, hisz a felkelők az ő nevében léptek fel, és nem Lady Jane nevében. Nagy esély volt arra, hogy ő is úgy végzi, ahogy a nála három évvel fiatalabb lány. Mária levelet írt húgának, melyben megkérte, hogy térjen vissza az udvarba, és megígérte, hogy szívélyesen fogadják majd. Erzsébet nem hitt neki, és betegségre hivatkozva visszautasította.

Erzsébet sorsa a legfontosabb napirendi kérdéssé vált. Ellentmondásos híresztelések láttak napvilágot, és maga Mária is egyik nap azt állította, hogy lefejezteti húgát Courtenayval együtt, másnap pedig egy különítményt küldött érte, hogy elvitesse az udvarba. Erzsébet továbbra is betegségre hivatkozva tért ki az ajánlat elől, egészen addig, amíg elég erősnek nem nyilvánították, és muszáj volt elmennie nővéréhez. Útközben valóban megbetegedett, és így sokkal később ért az udvarba, mint ahogy tervezték.

A királynő nem volt hajlandó személyesen fogadni. Érkezése napján fejezték le Lady Jane apját, és folyamatosan gyűltek a bizonyítékok Erzsébet ellen. Wyatt a kihallgatások során tagadta, hogy Mária halálát akarták volna elérni a felkelésekkel, ám épp elegendő ürügyük volt arra, hogy Erzsébetet bezárassák a Towerbe. Hiába írt levelet, amelyben minden vádat cáfolt, csak időt sikerült nyernie: Winchester és Sussex grófja elmentek érte, és átvitték a Towerbe.

Erzsébet a Towerben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mária tanácsnokai azon fáradoztak, hogy Erzsébetre egyértelműen rá tudják bizonyítani, hogy kapcsolata van a felkelőkkel. A gyenge és védtelen nő látszata ügyes trükknek bizonyult, habár cseppet sem volt az: a királyság második legnagyobb birtokosa volt, és kincstára tele volt pénzzel. Donningtoni birtokával próbálták kapcsolatba hozni az összeesküvést, de Erzsébet először azt mondta, hogy sosem járt még azon a birtokán, azonban mikor szembesítették Crofttal, már nem bizonyult hitelesnek. Azt állította, hogy nem akar Donningtonba költözni, és nem is állt szándékában soha, ám Mária leveleiben mégis ilyesféle kérdéseket tett fel neki, mintha húga álláspontját észre sem venné. Erzsébet megadta magát, nem volt más választása.

Wyatt kivégzése komoly fenyegetést jelentett számára, ám Wyatt beszédében jelentette, hogy sem Erzsébetnek, sem Courtenaynak nincs köze a felkelésekhez. Lefejezése után tanácsnokok látogatták meg Erzsébetet a Towerben, és valószínűleg megpróbálták rávenni arra, hogy vallja be el nem követett bűneit. Sikertelen próbálkozás volt. Fogságának szigora rohamosan enyhülni kezdett. Délelőtt és délután sétálhatott a palota belső kertjében, és egyre kevesebb figyelem összpontosult rá. A Tower új parancsnokot kapott, és katonákat toboroztak. Erzsébetet elengedték, és házi őrizet alatt tartották Woodstockban.

A felkelőket továbbra is országszerte üldözték, lefejeztették, vagy feldarabolták. Anglia népe lassan jobban tisztelte és szerette a királynő testvérét, mint magát Máriát. Miközben Erzsébet a Towerből Woodstockba utazott, ajándékokkal és jókívánságokkal halmozták el. Sir Henry Bedingfield volt a börtönőre, ám ez a feladat cseppet se volt könnyű: Bedingfield Mária legnagyobb hívei közé tartozott, de iskolázottsága meglepően alacsony szinten volt. Úgy kellett őriznie a királynő húgát, hogy a házi őrizet elég szabadságot adjon neki, ráadásul Erzsébet nagyon okos nő volt. Csak azok az udvarhölgyek maradhattak mellette, akiket az uralkodó megbízhatónak vélt. Thomas Parryről tudták, hogy teljes mértékben Erzsébet mellett áll. Ő volt a háztartás pénzügyi irányítója, és Bedingfield nem tudta elvégezni munkáját, ezért kénytelenek voltak továbbra is ott tartani. Parry körül feltűnően gyakran fordultak meg Erzsébet szolgálói, mert szükségét látták annak, hogy a háztartás érdekében felkeressék a kincstárnokot. Felmerült a gyanú, hogy összeesküvés áll a dolgok hátterében, de a pénzügyi irányító minden nyomot eltüntetett, ami erre utalt volna. Gyorsan lépett, hogy érvényesítse Erzsébet jogait.

Erzsébet mindig is túl gyakorlatias és józan volt ahhoz, hogy részt vegyen az összeesküvésekben, vagy támogassa azokat. Sosem bízott abban, hogy ezek valóban sikerek lehetnek – noha azért tudni akart róluk. Tárgyalások által akart megegyezni Máriával, s levelezni kezdtek. Határozottan kijelentette, hogy ártatlan, és félreértéseken alapulnak az ellene szóló vádak. Továbbra is teljes erővel védte magát. Nővére levelében sajnálatát fejezte ki, amiért egyáltalán okot adtak a gyanakvásra, s hangsúlyozta nagylelkűségét, amiért vele nem úgy járt el, mint a többi felségárulóval. Ebben a hangvételben úgy tűnt, Mária mégsem gondolja meg magát, és továbbra is zavaró tényezőként tartja számon húgáta, hiába bizonygatta az ártatlanságát a leveleiben.

A tanács megosztott volt. Erzsébetnek odaadóan kellett részt vennie a katolikus szertartásokban, s ezt minden akadékoskodás nélkül megtette. Egyetlen dolgot tett, ami egyeseknek szemet szúrt: angol nyelvű bibliát kért, a litániát és a rövid szentekhez való fohászkodást angolul mondta. Mária megkérte, hogy latinul mondja ezeket az imákat, s húga engedelmeskedett. A vádolás és mentegetőzés továbbra sem ért véget. Erzsébet kezdte feladni a reményt, hogy helyzete gyorsan megoldódhat, és kérvényt adott be, hogy közelebb költözhessen Londonhoz. Természetesen ezt is megtagadták tőle. Bedingfielddel továbbra sem jött ki, és nyílt megvetéssel kezelte. A férfi kérelmezte, hogy mentsék fel állásából, de még csak válaszra sem méltatták.

A házi őrizet nem egészen egy évig tartott. Ez idő alatt gyorsan zajlottak az események, s ez az időszak volt talán Mária uralmának csúcspontja.

Karja biztonságot tett hatalmáról: szétszórta a szívükben gőgösködőket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket jóllakatta, de a gazdagokat üres kézzel küldte el.

Róma fennhatósága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament mindeddig ellenezte, hogy ismét Róma fennhatósága alá kerüljön az anglikán egyház, s helyreállítsa az egyház kényszerítő hatalmát az eretnekekkel szemben. Az új parlament első dolga volt, hogy eltöröljék azt az ítéletet, miszerint Reginald Pole bíboros felségáruló. A bíboros egyben követ és pápai legátus volt, s célja az volt, hogy megbékítse Rómát Angliával. Kifejtette küldetését a parlament mindkét házában, s nem sokkal ez után mindkét ház elfogadott egy elvi határozatot arról, hogy visszatérnek Rómához.

A parlament megszüntette a VIII. Henrik és VI. Edward által kiadott egyházi törvényeket és elismerte a pápa szupremáciáját, Mária pedig örömmel mondott le az angol nemzeti egyház feje címéről. Egyúttal azonban üldözni kezdte a protestáns hithez ragaszkodó főpapokat, és többüket máglyahalálra ítélte. Néhány hónap alatt számos tudós papot égettek el és ennek a révén nevezték el a protestánsok a királynét Véresnek.

VIII. Henrik egykori Angliája rendkívül sikeres volt. A Rómától való elszakadás kellemes nemzeti érzést indított el az emberekben. Az ország elszigeteltsége büszkeséggel töltötte el a népet. Úgy vélték, hogy a vallás változhat, de Anglia sorsa és hivatása változatlan marad.

Mária terhessége: neki vagy az angoloknak?[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahogy a többi uralkodónőtől, Máriától is elvárták, hogy gyermeke foganjon. Pole megáldotta, s nem sokkal ezután beszélni kezdtek terhességéről. Károly nagy örömmel fogadta, hogy unokája lesz, és biztosra vette, hogy kisfiút hoz majd a világra. Az egész ország imádkozott és áldását küldte a királynőre. Szinte biztosra vehető, hogy Erzsébet nem csatlakozott az imákhoz, viszont kötelezően részt kellett vennie a pompás szertartásokon, amelyek a hírt követték.

Végül április 4-én a király és a királynő Hampton Courtba költöztek húsvétra, és a szertartásra, melynek során a királynő »elfoglalja szobáját«. Ettől fogva, a szülést megelőző heteket, mindvégig elzárkózva, elkülönülve kellett volna töltenie. De az anyaságba vetett bizalma és büszkesége arra késztette, hogy megtörje ezt a hagyományt, és néhány nap múlva, április 23-án, Szt. György napján megjelent a palota ablakában, hogy onnan nézze férjét, amint a helyreállított egyház minden pompájával vezeti a Térdszalagrend védőszentjének ünnepségeit. A királynő gondosan ügyelt rá, hogy odalent a tömeg oldalnéztből lássa, s így »százak« lehettek szemtanúi dicsfényének, mely felduzzadt testét övezte.[2]

1555. április 30-án szárnyra kelt a hír, hogy a királynő egy egészséges fiúgyermeket hozott a világra, és megkondultak a harangok. A francia udvarba is ilyen tartalmú hírek érkeztek. Erzsébettel közölték, hogy milyen szerepet szánnak neki a keresztelési szertartáson, de másnap kiderült, hogy a hírből semmi sem igaz, és Mária továbbra is terhesnek vallotta magát.

Mária egyre rosszabb állapotban volt, és felmerült a gyanú, hogy terhessége igazából valamilyen betegség szövődménye, hacsak nem valami cselszövés része. A királynő a gyermek megszületése után is még terhesnek jelentette ki magát, és várt az "újabb" szülésre. Emiatt tekintik sokan Mária terhességét álterhességnek. Ugyanakkor David Starkey kijelenti, hogy Mária édesanyja is hasonlóan reagált és nyilatkozott első, 1510-es szülése után, mikor egy halva született lánygyermeket hozott a világra. „Katalin valójában már januárban elvetélt, ezt a tényt azonban titokban tartották. Mi több, mivel hasa továbbra is nagy maradt, Katalin és orvosai meggyőzték magukat arról, hogy valamiképp még mindig állapotos. Azon feltevés alapján, miszerint eljött az ideje, Katalin, a szokásos szertartások közepette, szülőszobájába vonult, mire duzzadt hasa egyszeribe lelohadt. A király tombolt, a tanács nyíltan feltette a kérdést, vajon Katalin képes-e egyáltalán megfoganni, a spanyol követ pedig azon tűnődött, hogyan hiheti bárki is, hogy állapotos, miközben folyamatosan menstruál.”[3]

Aragóniai Katalin angol királyné esetében soha semmikor, még ez eset kapcsán sem merült fel az álterhesség gyanúja, hiszen ő aztán élveszületett gyermekeket is szült, és egy gyermeke, Mária a felnőtt kort is megérte. „Mária rendületlenül tovább remélt, és hitte, akárcsak az anyja negyven évvel ezelőtt, hogy vetelése ellenére (vagy bármi volt is az a meg nem nevezett dolog, ami történt), továbbra is terhes maradt.”[4]

Boleyn Anna angol királynéval kapcsolatban is felmerült az 1534-es várandóssága esetén az álterhesség gyanúja, de Antonia Fraser az alábbi érvekkel cáfolja ezt a feltételezést. „Megkockáztattak olyan elméletet is, hogy álterhességről volt szó csupán, amelyet Anne királyné kétségbeesett türelmetlensége idézett elő. Ez azonban fölöslegesen bonyolult magyarázat. Egyetlen aprócska bizonyíték szólhat mellette (a hivatalos bejelentés egyáltalán nem meglepő hiányán kívül), az is pletyka csupán, amelyet Chapuys másod- vagy harmadkézből vehetett át. Eszerint 1534 őszén az újabb kis kaland, amely annyira bosszantotta Anne királynét, annak tulajdonítható, hogy a királynak kételyei támadtak, vajon felesége csakugyan enceinte (terhes) volt-e. Az efféle megjegyzés, még ha elhangzott is, könnyen magyarázható Henrik király jól ismert tulajdonságával, hogy lehetőleg elhatárolta magát minden szerencsétlen eseménytől, és mindjárt igazolni is akarta magatartását. Semmiképpen sem nyomhat többet a latban, mint a pozitív bizonyítékok sora, a többi között magáé a királyé is. A legnyomósabb érvet amellett, hogy Anne királyné 1534-ben terhes volt, és elvesztette a gyermeket – valószínűleg kisfiút –, a jövő hozza meg. Akkor, az e téren bekövetkező, újabb katasztrófában a király már annak bizonyságát látja majd, hogy Anne-től sem várhat fiú örököst; ez a következtetés aránytalan lett volna, ha Erzsébet világra jötte az egyetlen eset.[5]

Mária esetében is feltételezhető, hogy halva született gyermeket hozott a világra. Életkora (39) nem zárja ki a várandósság lehetőségét, viszont megnöveli a születendő gyermek genetikai rendellenességeinek nagyobb arányú kockázatát. Felmerült, hogy Mária gyermektelenül hal meg, és Mária, a skótok királynője került volna trónra katolikus mivoltából fakadóan, de a Habsburgoknak ez veszedelmet jelentett: az ő uralma alatt egyesülne a két szigetkirályság, és francia-brit uralom jönne létre, ezért Erzsébetet tartották a legkecsegtetőbb trónörökösnek.

A királynő hónapokon keresztül ragaszkodott terhességének illúziójához. Húga mindvégig mellette volt, s megpróbált rajta segíteni. Az emberek azt beszélték, hogy talán sosem volt terhes. II. Fülöp nehezen bírta elviselni a híreszteléseket. Elhatározta, hogy mentheti, ami még menthető, és távozik. Azt üzente, hogy néhány hétig lesz távol, de később jócskán meghosszabbodott ez a távollét. Mária helyzete ellenére elmondható, hogy mindent elért, amit akart: visszaállította a katolicizmust, és hozzáment ahhoz a férfihoz, akihez akart, s sikerült megtartania trónját, de élete hanyatlani kezdett.

Erzsébet elhagyja az udvart, összeesküvések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mária kezébe vette a kormányzást, mivel húga kezdett ismét zavaróvá válni. Megnyitotta negyedik parlamentjét. Angliát sokan elhagyták ez eretneküldözések és az összeesküvések miatt. Újabb összeesküvésekhez készülődtek, Henry Dudley és Ashton vezetésével. Mária kormányzatát akarták megbuktatni ismét, Erzsébet és Courtenay trónra lépésével. Csupán hangnemében különbözött a felkelés a Wyatt-féle összeesküvéstől. Erzsébetről szabadabban beszéltek, és teljes mértékben őt használták fel a szervezkedéshez, tudta nélkül.

Erzsébet ekkor huszonkettedik életévében járt. Az ő egyénisége vált a felkelők legjobb toborzójává, habár a nyilvánosság előtt nem sokat beszéltek róla, és neve csak a trónutódlásra vonatkozó törvényben szerepelt nyilvánosan. Az összeesküvők sikeresen hozzájutottak a kincstárhoz, Dudley és Ashton elhajóztak Franciaországba, hogy embereket toborozzanak.

Pole bíboros tudomást szerzett mindenről, mindazonáltal lassan tudták magakadályozni és összegyűjteni a felkelés tagjait, hisz a vezetők Franciaországban tartózkodtak. Erzsébet híveit letartóztatták, és fegyveres őrséget állítottak háza köré. Legalább akkora veszélyben volt, mint a Wyatt-felkelések idején, de meg kellett őriznie higgadtságát. Londoni lakhelyén rábukkantak egy rejtekhelyre, amelyben tiltott könyveket, röpiratokat, a királynő és a katolicizmus ellen szóló dokumentumokat találtak. Fülöptől függött minden. A vád teljes egészében készen állt Erzsébet ellen, elrendelhették volna az udvarba, vagy a Towerbe, de akár Spanyolországba is száműzhették volna.

Fülöp azonban kedvelte Erzsébetet, ezért úgy döntött, hogy arra utasítja Máriát, ejtsen el minden vádat, és fejezzen be minden vizsgálatot ellene, így elengedték híveit. Gyémántot küldtek neki a tisztaság szimbólumaként. A királynő teljes mértékben hallgatott férjére. Amint megérezték a gyengeséget, támadtak. Fülöp Erzsébet egyik legnagyobb támogatójaként lépett elő, s ez isteni ajándék volt. A királynő valódi érzései kiderültek tetteiből. Húga régi ellenségének fia kapott megbízást, hogy vezesse Erzsébet háztartását – hisz Fülöp erre nem adott ki különösebb parancsot.

Sir Thomas Pope így őrizet alatt tartotta, persze finoman, jó látszatot keltve. (Bedingfieldnél mindenestere jobban látta el feladatát.) Kisebb lázadás történt, mert egy fiatal iskolamester grófnak adta ki magát, és Erzsébetet kiáltotta ki királynőnek, önmagát pedig királynak, de nyomban kivégezték. Mária levelet írt Pope-nak, hogy tájékoztassa, ha összeesküvést gyanít, és derítse ki, mi áll a mögött, hogy így meggyalázták nevét. Ennek a lázadásnak nem volt se ereje, se lendülete, és valószínűleg nem állt a hátterében összeesküvés. Októberben a királynő megszabadította húgát Pope felügyeletétől, és engedélyezte, hogy Londonba menjen a báli szezonra, s felajánlotta, hogy a karácsonyt az udvarban töltse. Erzsébet boldogan, s díszes pompával indult el, ám meghívását váratlanul visszavonták, és december 3-án elindult visszafelé Hatfieldbe.

Erzsébet mint feleségjelölt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fülöp által szánt vőlegény, Emánuel Filibert, Piemont hercege volt. Jó kapcsolata volt a Habsburgokkal, épp ezért kérte meg unokatestvérét, Fülöpöt, hogy segítsen neki menyasszonyt találni. Erzsébet volt a legígéretesebb jelölt. Filibert spanyol volt és katolikus, a Wyatt-felkelések idején semlegesíthette volna Erzsébetet, de akkor maga Károly akadályozta meg házasságukat. Piemont hercege Angliába utazott, hogy hivatalos kérőként jelenjen meg, de ekkor Erzsébet még woodstocki börtönében volt, és hevesen tiltakozott az ötlet ellen. Megfenyegették, hogy ha nem házasodnak össze, akár meg is halhat. Máriát, a skótok királynőjét nevezték volna ki hivatalos trónörökösnek. Nehéz helyzetbe került. Ha a menekülés útját választotta volna, teljesen le kellett volna mondania arról, hogy később trónra kerüljön. Ki akarták csempészni külföldre, hogy ott majd akár akarja, akár nem, hozzáadják Filiberthez, de a francia követ figyelmeztette Erzsébetet. 1556. december elején, szemtől szemben visszautasította a javasolt házasságot. Mária kivételesen egyet értett Erzsébettel, habár eleinte teljesen máshogy vélekedett, végül sikerült megegyezniük. Teljes mértékben visszautasították az ajánlatot. Fülöp támogatása így már nem sokat ért.

Mária állítólagos második terhessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindamellett Mária nem érte el célját. A külügyi politika terén nagy veszteség és szégyen érte a spanyolok érdekében Franciaország ellen harcoló angol csapatokat és Calais a franciák hatalmába esett (1558). Fülöp 3 hónapot töltött Angliában, miután bevonta az országot a franciák elleni háborúba, és elvesztették Calais-t. Mária ismét úgy vélte, hogy áldott állapotban van, ám a terhességnek semmilyen jele sem mutatkozott 10 hónapon keresztül. Megírta végrendeletét, mert attól félt, hogy belehal a szülésbe. Az országban terjedő influenzajárvány őt is megbetegítette, és komolyan legyengült az állapota. A királynő beismerte, hogy nem lesz gyereke. Legjobban attól félt, hogy utód nélkül húga követi majd a trónon, és a katolikus hit elveszíti szerepét, de fejet kellett hajtani a törvények előtt: Erzsébet következett, és ez ellen semmit se tehetett. Kijelentette, hogy csak akkor uralkodhat, ha tartozásait törleszti, és megtartja a katolikus hitet, ám Erzsébet azt mondta neki, hogy úgy cselekszik, ahogy szíve diktálja, és ahogy az ország népének javára válik cselekedete.

Mária halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fülöp továbbra is támogatta Erzsébetet, de félő volt, hogy azt gondolják majd; Erzsébet csak spanyol támogatással képes megszerezni az uralmat, ezért visszautasította segítségét. Mária haldoklott. Beismerte, hogy húgát illeti a trón, és 1558. november 17-én, a hajnali órákban eltávozott az élők sorából. Cseppet sem nyugodt élete ellenére csöndesen és békésen halt meg. Abban a keserű meggyőződésben hunyt el, hogy teljesen hasztalan küzdött, hiszen húga, Erzsébet, Angliát újra protestánssá fogja tenni.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Angolul Bloody Mary, mely egy vodkás, paradicsomlés, fűszeres ital elnevezésére is szolgál.
  2. Lásd Starkey (2001: 220).
  3. Lásd Starkey (2001: 23–24).
  4. Lásd Starkey (2001: 221).
  5. Lásd Fraser (1997: 354).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fraser, Antonia: VIII. Henrik hat felesége, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1997 (eredeti kiadás: F., A.: The Six Wives of Henry VIII, London, Mandarin, 1993)
  • Starkey, David: I. (Angliai) Erzsébet. Egy leendő királynő tanulóévei, Gabo Kiadó, Budapest, 2001. (eredeti kiadás: D. S.: Elizabeth, Chatto and Windus, London, 2000.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Mária angol királynő témájú médiaállományokat.
Előző
Portugáliai Izabella
Nápolyi királyné Armoiries Anjou Jérusalem.svg
1554 – 1558
Következő
Valois Erzsébet
Előző
Portugáliai Izabella
Kasztília királynéja Blason Castille.svg
1556 – 1558
Következő
Valois Erzsébet
Előző
Portugáliai Izabella
León királynéja Blason Léon.svg
1556 – 1558
Következő
Valois Erzsébet
Előző
Portugáliai Izabella
Aragónia királynéja Aragon Arms.svg
1556 – 1558
Következő
Valois Erzsébet
Előző
Portugáliai Izabella
Szicília királynéja Aragon-Sicily Arms.svg
1556 – 1558
Következő
Valois Erzsébet
Előző
Portugáliai Izabella
Mallorca királynéja Armoiries Majorque.svg
1556 – 1558
Következő
Valois Erzsébet
Előző
Portugáliai Izabella
Szardínia királynéja Armoiries Royaume Sardaigne.png
1556 – 1558
Következő
Valois Erzsébet
Előző
Portugáliai Izabella
Navarra királynéja Escudo de Navarra (oficial).svg
1556 – 1558 (Felső-Navarra)
Következő
Valois Erzsébet
Előző
Portugáliai Izabella
Valencia királynéja Escut de la Ciutat e Regne de València.svg
1556 – 1558
Következő
Valois Erzsébet
Előző
I. (Grey) Johanna
Írország királya Arms of Ireland (Historical).svg
1553 – 1558
Következő
I. (Tudor) Erzsébet
Előző uralkodó:
I. (Grey) Johanna
Anglia királya
15531558
Az angol királyi címer
Következő uralkodó:
I. (Tudor) Erzsébet