Jane Grey

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jane Grey
Streathamladyjayne.jpg

Anglia királynője
Lady Jane Grey
Uralkodási ideje
1553. július 6/10. – 1553. július 19-éig
Elődje VI. Eduárd
Utódja I. Mária
Életrajzi adatok
Született
1537. október 12.
Elhunyt
1554. február 2. (16 évesen)
London
Házastársa Guilford Dudley (1553. május 21- 1554. február 12.) Nem született gyermekük
Édesapja Henry Grey, Suffolk hercege
Édesanyja Lady Frances Brandon
Janegreysig.jpg
Jane Grey aláírása
Paul Delaroche: Lady Jane Grey kivégzése

Jane Grey (Leicestershire megye, Bradgate Park vagy London, 1536 vége/37 tavasza vagy októbere - 1554. február 12.) angol és ír királynő 1553. július 6/10-étől 1553. július 19-éig.

Henry Grey, Suffolk 1. hercege és Lady Frances Brandon harmadik gyermeke, egyben második leánya az öt Grey-testvér közül. Négy édestestvére (egy csecsemőként meghalt fiú és egy ugyancsak csecsemőként meghalt leány, valamint Catherine és Mary)és anyja második frigyéből még két féltestvére (a csecsemőként meghalt Elizabeth és egy halvaszületett fiú) is született. Jane Grey-t kora egyik legműveltebb hölgyeként tartják számon még ma is. Intelligencia és kifinomultság terén csak riválisai, I. Mária és I. Erzsébet vehették fel vele a versenyt a 16. századi Angliában.

Édestestvérei:

  • Catherine Grey (1540. augusztus 25 - 1568. január 26.), előbb Henry Herbert, majd pedig Edward Seymour felesége, első férjétől nem született gyermeke, második férjétől azonban két fia is született, Thomas és Edward
  • Mary Grey (1545 - 1578. április 20.), Thomas Keyes felesége, ám nem született gyermekük

Féltestvérei:

  • Elizabeth Stokes (1554 novembere), halva született
  • Elizabeth Stokes (1555. július 16 - 1556. február 7.)
  • Egy halva született fiú (1556 decembere)

Állítólag szülei terrorban tartották egész gyermekkorában, s még arra is veréssel vették rá, hogy hozzámenjen Guilford Dudley-hoz, akivel előtte nem is látták egymást egy percre sem. Jane így fogalmazta meg, hogy akkoriban mit is vártak el tőle szülei: ,, Amikor apám és anyám jelen vannak, nem is tudom, hogy mi lenne a helyes. Beszélni vagy csendben maradni, leülni, állni vagy távozni, enni vagy inni, boldognak vagy szomorúnak lenni, varrni vagy hangszeren játszani, táncolni, vagy bármi mást csinálni. Mindig azt kell előtérbe helyeznem, ami súlyban vagy összegben mérhető, máskülönben maró gúnnyal viszonyulnak hozzám, s csúful bánnak velem, oly módokon, melyeket inkább nem is neveznék nevükön. Olyankor mindig azt gondolom, a Pokolban vagyok. "

1544-ben lépett érvénybe az ún. ,,Harmadik Utódlási Törvény", mely tulajdonképpen VIII. Henrik megelőlegezett végrendelete is volt egyben. Ennek értelmében természetesen Eduárd herceg állt az öröklési sorrend első helyén, ám ha utód nélkül hal meg, utána féltestvére, Mária léphet trónra, s ha ő is gyermektelen marad, akkor örökli utána a koronát húga, Erzsébet hercegnő. VIII. Henrik kihagyta az okiratból lehetséges trónörökösként Frances Brandon-t, Jane Grey édesanyját, aki Henrik húgának, Máriának volt a leánya. Ugyancsak kizárta az öröklési sorból másik lánytestvére, Margit unokáját, Stuárt Mária skót királynőt, mivel nőrokona katolikus hitben élt és nevelkedett. 1547 februárjában, nem sokkal VIII. Henrik halála után Jane Thomas Seymour háztartásába került, aki hamarosan nőül vette a király özvegyét, Katherine Parr-t. Jane a házaspárral élt, egészen Katherine 1548 szeptemberi haláláig, aki gyermekágyi lázban hunyt el. Jane-t, aki VIII. Henrik húgának, Mária hercegnőnek volt az unokája, és a protestáns vallás buzgó híve, VI. Eduárd utódjává nevezte ki, apja intézkedéseivel ellentétben, nővéreinek, Máriának és Erzsébetnek mellőzésével. (Eduárd király nem nősült meg és utódai sem születtek, ezért úgy döntött, inkább választja örököséül ugyancsak protestáns vallású rokonát, Jane-t, mint saját nővérét, a buzgó katolikus Mária hercegnőt. 1553 nyarán VI. Eduárd haldoklott, ezért igyekezett minél gyorsabban és eredményesebben rendezni az utódlás témakörét, még mielőtt meghalna, s megkezdődnének a trónviszályok a kizárólag női örökösök között. Először úgy képzelte el, hogy Jane és két húga fiúgyermekeire hagyományozza a koronát, ám sajnos már nem maradt elég idő ahhoz, hogy a három fiatalasszony gyermeket szüljön, mivel Jane és Catherine akkor még csak alig két hónapja voltak férjnél. Így a király végül annál a megoldásnál maradt, hogy Jane lesz az utódja Anglia trónján.) Eduárdot John Dudley, Northumberland hercege beszélte rá erre a lépésre; legifjabb fia, Guilford Dudley lord Jane Grey férje volt, habár előtte az is kilátásban volt már, hogy Jane férje Edward Seymour legidősebb fia, Lord Hertford lesz majd (Jane apja ajánlotta fel lányát mint Hertford leendő menyasszonyát), sőt, még maga Thomas Seymour neve is felmerült mint lehetséges kérő, ám őt még 1548 végén letartóztatták felségárulás vádjával, ugyanis VI. Eduárd rossz néven vette, hogy Thomas úgy akart Anglia királya lenni mint a trónörökös, Jane Grey férje. Végül Guilford Dudley lett a lány vőlegénye, az eljegyzésre 1553 tavaszán került sor. (A pár végül 1553. május 21-én kelt egybe, a Durham House-ban. Aznap rajtuk kívül még két frigy is megköttetett: Jane húga, Catherine Grey Pembroke grófjához, míg Guilford Dudley testvére, Katherine Huntingdon grófjának fiához ment nőül.) VI. Eduárd halála után (1553. július 6.) a northumberlandi herceg csakugyan kikiáltatta Jane Grey-t királynőnek, bár a fiatal és a politikában teljesen járatlan lány a tudományokkal, azon belül is a humanista nézetekkel foglalkozott szívesen, például Platónt görögül olvasgatta, azonkívül tanult latinul és héberül, valamint olaszul is. Világosan látta helyzetét: „A korona nem az én jussom, és nem kedvemre való. Mária a törvényes trónörökös.” - mondta. Jane édesanyja, habár ő maga nem lehetett királynő, ám legalább leányából uralkodónő lett, ami hatalmas megelégedéssel és gőgös büszkeséggel töltötte el az asszonyt, akárcsak Henry Grey-t.

Mivel az angolokat felháborította a northumberlandi herceg eljárásának törvénytelensége, mihelyt Mária, VI. Edward idősebb nővére Norfolkban magát hívei által királynőnek kiáltatta ki, a titkos tanács, a főváros, a hajóhad és a grófságok legnagyobb része hozzá csatlakozott. Maga Northumberland is, csapataitól elhagyatva, behódolt Máriának, mire ő bevonult Londonba, s Jane Grey-t férjével, apjával és apósával együtt azonnal a Towerbe záratta. Northumberland-et már augusztus 22-én kivégezték, ellenben Henry Grey, Suffolk hercege, Jane Grey apja visszanyerte szabadságát. Jane Grey-re és férjére kimondták ugyan a halálos ítéletet, de nem hajtották végre és a szigorú őrizet alatt a Towerben maradt. (Guilford két bátyja, és a volt canterbury-i érsek, Thomas Cranmer is fogságba esett, amiért nem támogatták Mária királynővé választását. Az ellenük folyó perre 1553. november 13-án került sor, London városában. A nemesekből álló bíróság elnökei Sir Thomas White és Norfolk 3. hercege voltak. Rajtuk kívül még jelen volt Derby 3. grófja, és Bath 2. grófja is. Habár Mária királynő igyekezett elkerülni, hogy halálra ítélje rokonát, Jane-t, ám a bírák bűnösnek találták a lady-t, mivel 9 napos rövid uralma alatt úgy írta alá az ország ügyeivel kapcsolatos iratokat mint ,,Jane királynő". Mária szerette volna azt hinni, hogy Jane-t valóban akaratán kívül tette meg királynőnek a lány hatalomra éhes apósa, Northumberland hercege, ám a főnemesekből álló bizottság végül meggyőzte az uralkodónőt Jane felelősségéről ezügyben.)

Ám amikor 1554 februárjában Suffolk herceg a Mária megbuktatására irányuló, ifjabb Thomas Wyatt-féle felkeléshez csatlakozott, Mária Jane Grey-t férjével együtt kivégeztette (1554. február 12., először nem tudták eldönteni, hogy máglyahalálra, vagy lefejezésre ítéljék-e a megbuktatott királynőt, ám Mária végül ,,kegyesen" fővesztést rendelt el számára, ami egy sokkal gyorsabb és humánusabb formája volt a kivégzésnek) Február 12-én reggel Guilford lépett először a vérpadra a Tower Hill-en, ahol fejét vették. Nem sokkal később Jane következett, őt a Tower Green-re vezették, ahol ugyancsak pallos végzett vele is. Hét nappal később az apja, Henry Grey is a vérpadra lépett. (Érdekes párhuzam, hogy I. Máriához hasonlóan I. Erzsébet is hatalmas dilemmával szembesült 33 évvel később: őt is csupán szilárd és megdönthetetlen bizonyítékok vehették rá arra, hogy kivégeztesse rokonát, Stuárt Mária skót királynőt, mivel az asszony, akárcsak Jane Grey egy felkent uralkodónő hatalmát fenyegette. I. Mária attól tartott, hogy a protestáns vallású ifjabb Thomas Wyatt serege majd Lady Jane Grey nevét tűzi zászlajára, azért, hogy letaszítsák trónjáról a királynőt. Mária azzal is megvádolta Wyatt-et, hogy ha nem is Jane-t, de Erzsébet hercegnőt bizonyosan támogatná egy esetleges trónviszály során. Wyatt azt is nehezményezte, hogy a királynő II. Fülöp spanyol királyhoz akart nőül menni, mivel attól félt, Anglia így majd idegen megszállás alá fog kerülni.) A királynő 1554. február 9-re tűzte ki Jane kivégzését, ám az utolsó pillanatban három nappal mégis csak elhalasztotta, hogy a lady lehetőséget kapjon áttérni a katolikus hitre, mellyel megmenthette volna saját életét. Ennek érdekében Mária elküldte Jane-hez saját, udvari káplánját, John Feckenham-et, hogy meggyőzze a lady-t az áttéréssel kapcsolatban, ám a lány sajnos hajthatatlannak bizonyult ebben a kérdésben.

Jane beszédet intézett a néphez, mielőtt a vérpadra lépett volna: ,, Jó keresztények! Meghalni jöttem ide, és nem is vonom kétségbe ítéletem jogosságát. Ám az ok, amiért Őfelsége, a királynő halálra ítélt engem, nem volt valós. Esküszöm, előttetek, és Isten előtt, hogy ártatlan vagyok az ellenem felhozott vádakban. " Ezután odanyújtotta kesztyűit és zsebkendőjét a mellette álló szolgálóleánynak, s ezt mondta: ,, Ó, Uram, neked ajánlom lelkemet! " A hóhér ekkor azt mondta neki: ,, Bocsásson meg nekem, azért amit most tenni fogok. " Erre a lady azt felelte: ,, Tiszta szívvel megbocsájtok Önnek, és imádkozom, hogy gyorsan végezzen velem. " Ekkor az asszony azt kérdezte hóhérjától: ,, Levágja a fejemet, még mielőtt ráhajolnék a tönkre? " A hóhér erre: ,, Nem, Mylady. " Jane azután bekötötte a szemét, s vakon elkezdte keresni kezeivel a tönköt, ám csupán ügyetlenül a levegőt markolászta, amitől teljesen kétségbeesett, s sírva ezt kérdezte: ,, Most mit tegyek? Hol van a tönk? " Sir Thomas Brydges, a Tower helyettes hadnagya segített Jane-nek megtalálni a rönköt, amire a lady ráhelyezte fejét, s kimondta élete utolsó szavait: ,, Uram, irgalmazz nekem, s fogadd magadhoz lelkemet! " Ekkor a hóhér lesújtott bárdjával, s egy pillanat múlva Jane Grey már halott volt.

Jane-t és férjét a Szent Péter Kápolnában helyezték végső nyugalomra, a Tower Green északi oldalán. Február 19-én Jane apját is lefejezték, halála után özvegye, Frances Grey újból férjhez ment, ezúttal a királynő főlovászmesteréhez, Adrian Stokes-hoz, 1555 márciusában. (Egyes feltételezések szerint Frances már három héttel férje kivégzése után nőül ment Stokes-hoz.) Mária megengedte, hogy az asszony az udvarnál maradhasson két életben maradt leányával, Catherine-nel és Mary-vel. Lady Frances 1559. november 20-án hunyt el, 42 éves korában.

Életéről Lady Jane címmel 1986-ban film készült Helena Bonham Carter és Cary Elwes főszereplésével. Jane Grey-re úgy emlékszik vissza az utókor mint protestáns mártírra, amire John Foxe is utal, Mártírok Könyve című könyve legtöbb fejezetében. Azon kívül számos novella, film, romantikus életrajz, színdarab és festmény született még a tragikus sorsú királynő 9 napos uralmáról, s annak előzményeiről.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
VI. Eduárd
Anglia királynője
1553
Az angol királyi címer
Következő uralkodó:
I. Mária