Thomas Cranmer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thomas Cranmer
Thomas Cranmer by Gerlach Flicke.jpg
Thomas Cranmer portréja (Gerlach Flicke, 1547)
Született 1489. július 2.
Aslacton, Nottinghamshire
Elhunyt 1556. március 21. (66 évesen)
Oxford
Nemzetisége angol
Foglalkozása reformátor, canterburyi érsek

Thomas Cranmer (Aslacton, Nottinghamshire, 1489. július 2. - Oxford, 1556. március 21.) az angol egyház egyik fő reformátora és az első protestáns canterburyi érsek.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tizennégy éves korában Cambridge-be ment tanulni. Különösen a klasszikus nyelvek és a szentírás tanulmányozásával foglalkozott, majd Erasmus, Luther és Le Fevre reformátori irásainak és szentírás-magyarázati műveinek tanulmányozásában merült el. 1523-ban megkapta a teológusi fokozatot és egyben a teológiai tanári kinevezést. 1530-ban VIII. Henrik angol király ismeretségi körébe került, aki Aragóniai Katalinnal kötött házassága felbontásának kieszközlésére követségben Rómába küldte, próbálkozása azonban eredménytelen volt.[1]

1532-ben a király nagykövetnek küldte Németországba, V. Károly udvarába. Itt ismerkedett meg Osiander lutheránus teológus unokahúgával, akit feleségül vett.[2] 1533-ban VIII. Henrik canterburyi érsekké nevezte ki.[1] Cranmer ezek után hivatalosan kinyilvánította a királyi pár házasságának érvénytelenségét, s 1533. május 28-án meg is eskette a királyt Boleyn Annával.[3] Közreműködött a szentírás angol nyelvre fordításában és terjesztésében, és amikor 1547-ben VIII. Henrik halálával, a gyermekkorú VI. Eduárd király uralma alatt ő is egyik régensévé lett az országnak, nagyban előmozdította a protestantizmus elterjedését Angliában.[3] Közreműködött az istentiszteletet szabályozó angol liturgikus könyv és az anglikán hitvallásnak tekinthető Articles of Religion elkészítésében.[1]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Mária trónra lépése után 1553. szeptember 14-én Hugh Latimerrel és Nicholas Ridleyvel együtt a londoni Towerbe zárták. 1554 márciusában Oxfordba hurcolták, és ott vetették börtönbe őket. Crammer, hogy életét mentse, többször megtagadta addigi elveit, kinyilvánította visszatérését a katolikus egyházba és alávetette magát a királynak.[4] Mária királynő azonban eltökélte, hogy nem kegyelmez neki, és nem vonta vissza a halálos ítéletet. Így 1556. március 21-én Cranmert máglyán megégették. A vesztőhelyen megtagadta tanainak visszavonására vonatkozó minden addigi kijelentését, és a reformáció mártírjaként halt meg.[1]

Kivégzéséről Sztárai Mihály 1560-ban históriás éneket írt História Cranmerus Tamás érseknek igaz hitben való állhatatosságáról címmel.[5]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d BBC - History.
  2. Chadwick: 108.
  3. ^ a b Magyar katolikus lexikon; BBC - History.
  4. Chadwick: 119.
  5. A magyar irodalom története.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]