Hugh Latimer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hugh Latimer

Hugh Latimer (Thurcaston, (Leicester), kb. 1490 – 1555. október 16.) angol reformátor, protestáns mártír, akit máglyán égettek meg.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VIII. Henrik angol királynak Aragóniai Katalinnal való vitájában tűnt fel először, amennyiben mint a cambridge-i egyetem részéről kiküldött vizsgáló bizottság tagja, a király mellett nyilatkozott. A király hálából udvari káplánjává, majd 1535-ben worcesteri püspökké tette. Amikor 1543-ban VIII. Henrik nőül vette utolsó hitvesét, a kétszeres özvegy, 32 esztendős és gyermektelen Parr Katalin-t, az új királyné, aki titokban a protestáns hit szabályait követte, egy igen merész és váratlan lépésként pont Hugh Latimer-t nevezte ki udvari lelkészévé.

Gardiner püspök, az elkötelezett katolikus egyházi ember, a leendő I. Mária angol királynő lelkes támogatója, kezdettől fogva azon volt, hogy akár hamis vádakkal is, de befeketítse Parr Katalin-t VIII. Henrik előtt.

Amikor Henrik uralkodásának a vége felé a reakció pártja került uralomra, a betegsége miatt Londonba utazott Latimert elfogatták, és őt titkos törvényszék elé állítva, a Towerbe záratták. Amikor VI. Eduárd lépett Anglia trónjára, Latimer kiszabadult, de bár a parlament közbelépésére visszanyerte püspöki székét, nem foglalta azt el többé. Eduárd halálával a többi reformátorral együtt őt is újra börtönbe vetették 1554-ben, és a következő évben reformátor-társával, Nicholas Ridley-vel együtt megégették.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyházi beszédeit ismételten kiadták Londonban 1825-ben két, majd 1845-ben négy kötetben.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életrajza megjelent Tulloch Leaders of the Reformation című, 1859-ben kiadott művében és önállóan Latimer címen, Demans által 1869-ben kiadott életrajzában.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]