Legendás páros, Alfredo di Stéfano és Puskás FerencDi Stéfano 1958-ban
Sokan a legnagyobb labdarúgónak tartják. Mentalitását, királyi stílusát, állóképességét, egyéni technikai tudását a csapat érdekeinek rendelte alá, ösztönösen érte el, hogy társai az utasításai szerint játsszanak. Di Stéfano maga volt a megtestesült „totális foci” – jóval azelőtt, hogy ezt a kifejezést kitalálták volna. Az egyik pillanatban a saját tizenhatosán belül védekezett, a következőben a középpályán szervezte az akciót, végül gólt lőtt.
Apja a legnagyobb Buenos Aires-i klubban, a River Plate-ben játszott. Ugyanitt a fiatal Di Stéfano 1944. augusztus 18-án jobbszélsőként mutatkozott be, majd kölcsönadták a Huracánnak, ahol megtanulta a középcsatár szakmai fogásait. Az argentin profi labdarúgók 1949-ben magasabb jövedelem reményében sztrájkolni kezdtek. A klubok kirekesztették őket, és a tervezett mérkőzéseket amatőrökkel játszatták le. A profi sztárok Kolumbiába, a FIFA fennhatóságán kívül felállított kalózligába mentek, ahol Di Stéfano a sztárok sztárja lett.
A Real Madrid sportklub alapításának ötvenedik évfordulója tiszteletére rendezett tornán a Real vezetői megállapodtak a Millonarisszal, hogy megveszik őt. Közben a Barcelona a River Plate-tel kötött szerződést megvásárlásáról. Egy spanyol labdarúgó-döntőbíróság úgy rendelkezett, hogy Di Stéfano játsszon egy évadot a Realban, egyet pedig a Barcelonában. A Realban nyújtott gyenge teljesítménye miatt a Barcelona eladta részét a Realnak, és lám, Di Stéfano megtáltosodott. A négy évvel későbbi rangadón mesterhármast rúgott a Barcelonának. Megszületett a legenda. Játékostársa, Miguel Muñoz így jellemezte:
„
Di Stéfanóban az a legnagyszerűbb, hogy ha ő ott van a csapatodban, akkor minden poszton két játékosod van.
.svg){kind=small}
