Toponímia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A toponímia (magyarul helynévtan) az onomasztika ága, amely a helynevek több aspektusát tanulmányozza: eredetüket, típusaikat, jelentésüket, alkotásukat stb.[1][2][3][4][5] Más értelemben szó van egy adott nyelv, ország, régió vagy helység toponímiájáról is, azaz ezek helynév-készletéről.[2]

A toponímia nem elszigetelt diszciplína. Kapcsolatban áll az onomasztika másik ágával, az antroponímiával (személynévtannal), a nyelvészet olyan ágaival, mint a lexikológia, a dialektológia, az etimológia, a földrajzi nyelvészet, valamint több olyan nyelvészeten kívüli tudományággal, mint a történettudomány, a régészet, a földrajz, a néprajz.[6][2]

A toponímia főleg a történelmi kutatásokhoz járul hozzá, mivel népek történetének olyan aspektusait világíthatja meg, mint a gazdasági és kulturális központok elterjedése, a kereskedelmi utak földrajza, a népek elhelyezésének határai stb.[2][7] Például vannak olyan magyar helységnevek, amelyek megörökítik a honfoglaló törzsek nevét (Nyék, Megyer, Kürt, Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér és Keszi), bár ezek a helységek nem voltak az illető törzseknek a központjai, hanem olyan más törzsek területén léteztek, ahová ezeket a neveket viselő törzsek csoportjai kerültek, és az előbb ott élők adták ezeket a helyneveket. Analóg módon neveztek el a magyarok olyan helységeket, ahova idegen népcsoportok telepedtek le, pl. úzok (Ózd), besenyők (Besenyőd), kunok (Kunmadaras), jászok (Jászberény), németek (Németi), olaszok (Olaszi) stb.[6]

A nyelvtörténeti kutatásokat különösen segíti a toponímia. A külső történetüket illetően például a nyelvek múltbeli elterjedéséről ad információkat.[2] Belső történetük szempontjából azért fontos, mert egyes helynevek megőriznek az aktuális nyelvben kihalt elemeket. Például a magyar személynévből alkotott -i végződésű (pl. Tamási) helynevekben az -i a mai nyelvben az -nek megfelelő birtokjel,[6] vagy a horvát nyelvben helynevekben fennmaradt a hímnem többes szám alanyeset -e ragja, pl. a Pakoštane helynévben.[8]

A toponímia tárgya[szerkesztés]

Helynévtípusok és osztályozásuk[szerkesztés]

Sokféle helynév van, azon helyek típusa szerint, amelyeket megneveznek: égitestek, földrészek, országok, régiók, történelmi tartományok és aktuális közigazgatási területek, települések, útvonalak, közterületek, hegyek, dombok, vizek stb.[9] Több szempontból lehet őket csoportosítani.

A helyek viszonylagos nagysága szerint van:[2][7]

  • makrotoponímia, amely az olyan viszonylag nagy természetes helyi egységeket foglalja magába, mint a hegyvonulatok, és olyan ember által alkotottakat, mint az országok.
  • mikrotoponímia, amelyhez olyan viszonylag kis egységek tartoznak, mint a tavak és a helységek.

Más szempontból vannak földrajzi nevek és Földön kívüliek: égitestek és ezeken létező helyek neve.[6]

Megint más szempontból vannak spontán módon adott helynevek, főleg a történelmi múltban, mint ParisPárizs’, és tudatosan, olykor hivatalosan elnevezett helyek, mint Washington.[2]

A helynevek általános vonásai[szerkesztés]

A helynevek egyik jellegzetessége az, hogy egyesek, főleg víznevek és hegynevek nagyon régiek, amit az is bizonyít, hogy nem lehet megállapítani az eredeti jelentésüket, mivel ismeretlen nyelvű népektől származnak, pl. a Duna, Tisza, Mátra, Bakony, Mecsek stb. nevek.[6]

A régiségükkel jár együtt a helynevek viszonylagos stabilitása egyéb tulajdonnevekével szemben, mint a személynevek, mivel a helynevek nem tűnnek el az emberekkel együtt, és kevésbé divatfüggőek.[7] Például egyes országok toponímiája és az azokat lakó többségi népesség nyelve között nincs mindig összefüggés, mint az Amerikai Egyesült Államokban, ahol megőrződött sok állam amerikai indián neve: Oregon, Massachusetts, Minnesota, Mississippi, Missouri stb.[3]

A helynevek eredete és jelentése[szerkesztés]

A helyneveknek sokféle eredete lehet. Mindegyiknek van lexikai jelentése. Sokakét minden nyelvhasználó ismeri; másokét, a régebbiekét, csak a toponímiával foglalkozó nyelvészek; megint másoké, még régebbieké, csak feltételezett vagy egyáltalán nem ismert.

A helynevek egyik eredetük szerinti osztályozása azt veszi figyelembe, hogy mit fejez ki az a nyelvi entitás, amelyikből származnak.

Például egyes ország- és régiónevek köznevekből vagy más helynevekből származnak:[7]

Helységnevek alapszava lehet:

Víznevek és hegynevek között vannak olyanok, amelyek a tárgy tulajdonságát fejezik ki:

Egyes hegynevek metaforaszerűek, pl. (románul) Vârful Omu (szó szerint ’az ember csúcs’) ’Omu-csúcs’.[11]

Vannak olyan égitestet, amelynek tudományos elnevezésén kívül van köznevekből származó népi neve is, pl. HajnalcsillagVénusz’, FiastyúkMessier 45, Plejádok’.[6]

Egy másik eredet szerinti osztályozás őshonos, jövevény és lefordított helynevekre lehetséges.[7]

A fenti helynév-példák között a legtöbb őshonos: (magyarul) Taksony, (angolul) Oxford, (oroszul) Moszkva, (románul) Podu Turcului stb.

Más helynevek nemzetköziek, és alakjuk azon nyelvek szabályainak felel meg, amelyekben használják, például magyarul a földrészek neve.

Megint mások viszonylag régi jövevényszavak. A magyar nyelvben ilyenek a szláv eredetű Beszterce, Balaton, Veszprém, Baranya, Komárom, Visegrád, Kanizsa, Tapolca stb.[6] Román eredetű a fentebb említett Retyezát vagy a Kaprióra, régebben Kaprevár (< Căprioara ’a kecskegida’) falunév. A románban is sok szláv helynév van: Dâmbovița, Ialomița, Cernavodă (’fekete víz’), PotocPotok’ (szó szerint ’patak’) , Sohodol (szó szerint ’száraz völgy’) ’Aszóirtás[7]. Erdélyben és Moldvában magyar helyneveknek megvan a helyi román lakosság által románosított változata, pl. Moldvában BacăuBákó’, BârgăuaniBargován’, HârlăuHarló’.[12] Lefordított helynév pl. (románul) Miercurea CiucCsíkszereda’. A románban félig jövevény, félig hibás Sebeshely fordítása, ugyanis a Sebeșel névben -el kicsinyítő képző.[7]

A helynevek alakja[szerkesztés]

A helynevek többféle alakúak lehetnek. Egyesek egyszerű szavak, és alapalakjuk használatos, amikor nem ragozottak, például a fentiek közül (magyarul) Sopron, (oroszul) Moszkva, (románul) Retezat.

Más helynevek nem alapalakjukban, hanem valamelyik más grammatikai alakban használt egyszerű szavak, például a magyar Marcali, Tamási, Lőrinci, Simonyi, amelyekben az -i eredetileg a mai nyelvben az -nek megfelelő birtokjel.[6] Több nyelvben többes számban használnak egyes helyneveket: Kárpátok[9], (románul) Carpați, (horvátul) Novaki[13] stb. A románban több pataknak a neve határozott végartikulusos, pl. Galbena ’a sárga’.[7]

Megint más helynevek olyan szóalkotási típusok eredményei, mint amelyekkel köznevek alakulnak. Egyikük a szóképzés:

Sok helynév összetett szó. Köztük egyesek eredetileg szószerkezetek, mások egyszerűen egymás mellé tett szavakból állnak:

  • A magyarban az ilyen helynevek gyakoriak:
  • Az angol nyelvben vannak személynév + town ’város’ szerkezetű összetett helynevek, pl. Georgetown.[2]
  • A románban az összetett helynevek főleg szószerkezeten alapszanak, pl. CâmpulungHosszúmező’.[7]
  • Az oroszban több összetett városnévben a második tag a mai nyelvben archaikus град (grad) ’város’, pl. Ленинград (Leningrád). Vannak ún. félszóval, azaz önállóan nem használható szóval alakított helynevek is, pl. Белгород (Belgorod) ’fehér város’, amelyben Bel- a белый (belij) ’fehér’ lerövidült alakja.[2]
  • A horvátban egyes régiónevek a -ština/-tina képzővel alakulnak. Annak a városnak a nevéhez vannak hozzáadva, amely körül elterülnek, pl. ĐakovoDiakovár’ → Đakovština.[14]

Egyes nyelvekben vannak tulajdonképpeni szószerkezetekből álló helynevek is:

  • (oroszul) Чистые Пруды (Csisztie Prudi) ’tiszta halastó’;[2]
  • (angolul) Great Salt Lake ’Nagy-sóstó’;
  • (románul) Baia de Aramă (szó szerint ’rézbánya’) (magyarul) Arámabánya.[7]

A helynevek változása[szerkesztés]

Bár sok helynév stabil, vannak változóak is, amelyek inkább a mikrotoponímiába tartoznak. Sokszor hivatalosan megváltoztatottakról van szó. Ilyenek például egyes személyiségek nevére változtatott utcanevek, pl. Mikes Kelemen utca. Politikai indíttatásból is megváltoztatnak helyneveket. Ilyenek voltak a magyarországi kommunista rendszer idejében a Lenin vagy a Beloiannisz nevű utcanevek. A régebbi Dunapentele, később Sztálinváros lett, majd Dunaújváros.[6] Romániában is Brassó-ból Orașul Stalin lett, majd újból Brassó.[7] Oroszországban Szentpétervár hivatalos neve először Санкт-Петербург (Szankt-Petyerburg) volt, később Petrográd, majd Leningrád, végül újra Санкт-Петербург lett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bussmann 1998, 1209. o.
  2. a b c d e f g h i j k l m Jarceva 1990, Топони́мика (Toponimika) szócikk.
  3. a b Dubois 2002, 485. o.
  4. Crystal 2008, 339. o.
  5. Constantinescu-Dobridor 1998, toponimie szócikk.
  6. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w Király 2007, 623–630. o.
  7. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u Bidu-Vrănceanu 1997, 517-518.
  8. Barić 1997, 625. o.
  9. a b Bokor 2007, 222. o.
  10. Barić 1997, 349. o.
  11. a b Bidu-Vrănceanu 1997, 342. o.
  12. Spinei 1982, 199. o.
  13. Barić 1997, 84. o.
  14. Barić 1997, 320. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]