Zsilvásárhely
| Zsilvásárhely (Târgu Jiu) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Olténia | ||
| Fejlesztési régió | Délnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Gorj | ||
| Rang | municípium | ||
| Községközpont | Târgu Jiu | ||
| Beosztott falvak | Bârsești, Drăgoieni, Iezureni, Polata, Preajba Mare, Romanești, Slobozia, Ursați | ||
| Polgármester | Florin Cârciumaru | ||
| Irányítószám | 210101–210260 | ||
| SIRUTA-kód | 77812 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 77 376 fő (2011. okt. 31.)[1] +/- | ||
| Község népessége | 73 544 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Népsűrűség | 957 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 225 m | ||
| Terület | 102 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Zsilvásárhely
Pozíció Románia térképén
| |||
| é. sz. 45° 02′ 02″, k. h. 23° 16′ 29″Koordináták: é. sz. 45° 02′ 02″, k. h. 23° 16′ 29″ | |||
| Zsilvásárhely weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zsilvásárhely témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Zsilvásárhely (románul: Târgu Jiu) romániai város a Havasalföldön, Olténia északi részén, közel Erdély déli határához, a Zsil-folyó völgyében. Gorj megye székhelye. Népessége 2002-ben 97 591 fő volt.
Története[szerkesztés]
1426-ban már rendszeres vásárhelynek említik. A városban a középkorban és az újkor elején virágzott az állatkereskedelem, innen hajtották az állatokat a Vulkán-szoroson át Erdélybe. A kereskedelem nagyobb arányú fellendülését azonban a törökök megakadályozták.
Eleinte Tudor Neagu bolgár bojár tulajdonában volt, akitől a város lakói megváltották magukat. A 16. században a Buzescu család birtokába került. A következő évtizedekben tűzvészek pusztították, ill. török csapatok dúlták fel. A 17. században bizonyos mértékű autonómiát kapott.
Az első nyilvános iskoláját 1775-ben alapították, mely egyike a Regát legrégebbi iskoláinak. A város lakói mind a Tudor Vladimirescu vezette 1821-es, mind pedig az 1848-as forradalomban részt vettek.
1884-ben nyílt meg az a vasútvonal, amely megkönnyítette a Bukaresttel és az ország más vidékeivel való érintkezést. Az első világháború idején, 1916-ban súlyos csaták zajlottak a város környékén. A második világháborúban internálótábor működött itt, ahol főként román kommunistákat tartottak fogva.
A város iparosodása csak a II. világháború után indult meg (építő-, textil-, fémfeldolgozó- és faipar). Jelenleg – a válságba sodródó – olténiai szubkárpáti lignitmedencének a központja.
Látnivalók[szerkesztés]
- Vasile Moanga-ház (itt talált a török üldözők elől menedéket Tudor Vladimirescu)
- Szt. Miklós (Sf. Nicolae) templom
- Barbu Ganescu fejedelem háza
- Constantin Brâncuși szobrászművész szobrai: A végtelen oszlopa, A csend asztala, A csók kapuja
Lásd még[szerkesztés]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|