„Páger Antal (színművész)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
a →Élete |
||
36. sor: | 36. sor: | ||
== Élete == |
== Élete == |
||
[[Fájl:Páger Antal1.jpg|bélyegkép |
[[Fájl:Páger Antal1.jpg|bélyegkép|250px|Páger Antal 1928 körül]] |
||
Gyermekkorában a [[zene]] és a [[festészet]] érdekelte, később fordult a [[Színházművészet|színház]] felé. Csizmadia apja nem pártolta fia művészi érdeklődését, összetörte [[hegedű]]jét és festőállványát is (Páger 45 évig nem vett újra ecsetet kezébe). |
Gyermekkorában a [[zene]] és a [[festészet]] érdekelte, később fordult a [[Színházművészet|színház]] felé. Csizmadia apja nem pártolta fia művészi érdeklődését, összetörte [[hegedű]]jét és festőállványát is (Páger 45 évig nem vett újra ecsetet kezébe). |
||
52. sor: | 52. sor: | ||
=== Emigrációban === |
=== Emigrációban === |
||
[[Kép:Páger Antal kalapban.JPG|bélyegkép|jobbra|200px|Páger Antal 1942 körül]] |
[[Kép:Páger Antal kalapban.JPG|bélyegkép|jobbra|200px|Páger Antal 1942 körül]] |
||
1948. január 24-én |
1948. január 24-én – két évi [[ausztria]]i és hét hónapi [[franciaország]]i tartózkodás után – [[Argentína|Argentínában]] telepedett le. [[Buenos Aires]]ben festő-grafikusként dolgozott. Önálló tárlata volt [[Venezuela|Venezuelában]], [[Brazília|Brazíliában]] a [[São Paulo|São Pauló]]-i Biennálén pedig 45 képpel szerepelt. 1948–54 között az argentínai Magyar Színjátszó Társaság vezetője volt. 1951-ben megkapta az argentin állampolgárságot. 1954. augusztus 14-én a Buenos Aires-i Casa de Catalunya színháznál az ő rendezésével, díszlettervezésével és főszereplésével bemutatták Curt Goetz ''A montevideói ház'' c. színdarabját. Az 1955-ös évtől kezdődően csak vendégjátékokon vett részt. 1956 augusztusában Bécsből, a számára biztosított különrepülőgéppel hazatelepült Magyarországra. Az októberi forradalom eseményeitől távol maradt, így hazatelepülése a kommunista kulturális diplomácia sikere volt. |
||
== Hazatérése == |
== Hazatérése == |
A lap 2018. október 15., 10:04-kori változata
Páger Antal | |
Páger Antal a „Férfihűség” című filmben (1942) | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1899. január 29. Makó |
Elhunyt | 1986. december 14. (87 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Házastársa |
|
Élettárs | Szilágyi Bea |
Pályafutása | |
Aktív évek | 1919–1986 |
Díjai | |
Kossuth-díj | 1965 |
Kiváló művész | 1963 |
További díjak | Kossuth-díj (1965) |
Páger Antal IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Páger Antal témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Páger Antal (Makó, 1899. január 29.[1] – Budapest, 1986. december 14.) Kossuth-díjas magyar színművész, kiváló művész.
Családja
Iparoscsaládban született Makón, édesapja, Páger Sándor csizmadia volt, édesanyja Czimbrik Rozália, aki jegyszedőként dolgozott a makói Hollósy Kornélia színháznál, fiát gyakran elvitte az előadásokra. Hét testvére közül négy korán meghalt.
Élete
Gyermekkorában a zene és a festészet érdekelte, később fordult a színház felé. Csizmadia apja nem pártolta fia művészi érdeklődését, összetörte hegedűjét és festőállványát is (Páger 45 évig nem vett újra ecsetet kezébe).
Az érettségit követően Pestre ment továbbtanulni. Az elhatározást finanszírozandó lakatossegédként dolgozott, majd aratómunkásnak állt, hogy a leendő tandíjára valót összeszedje. Az orvosi karon nem volt már hely, így a jogi karra iratkozott be. Az évnyitóig visszautazott Makóra, ahol szórakozásból részt vett néhány műkedvelő előadáson. Az egyik előadást követően felkereste a székesfehérvári színház titkára, és felajánlotta neki, hogy menjen el Fehérvárra színésznek.
Az első világháború alatt Olaszországban szolgált. Utána visszakerült társulatához Székesfehérvárra (1919–1922), majd játszott Kecskeméten (1922–1924), Pécsett (1924–1925). Nagyváradon egy évadon keresztül, az 1925–1926-os évben, majd 1926 és 1930 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. Szegedről Beöthy hívta 1931-ben Budapestre, ahol kezdetben az Andrássy úti Színházban, majd a Magyar Színházban töltött el egy-egy munkával teli évadot. Hamarosan sztárnak számított: 1937 és 1939 között a Vígszínházban akkoriban horribilisnak számító gázsit, fellépésenként 250 pengőt kapott.
A színházi szerepek mellett kedveltté vált a filmszakmában is. 1932-ben lépett először a felvevőgép elé. Kabos Gyulával és Dajka Margittal a főszerepben eljátszotta a "Piri mindent tud" című film egyik főszerepét, ám a filmvígjáték a jó poénok ellenére anyagilag megbukott. Úgy gondolta, hogy többé már senkinek nem kell a filmszakmában. Ám több mint kétszáz filmet, tévéjátékot forgatott élete során. Megsokasodott filmszerepei közepette végezte színpadi feladatait. Pontos, korrekt munkáját, ugyanakkor hallatlan mély belső átéléssel megformált szerepeit megszerette a filmszakma, s a közönség kedvencévé is vált, így egyre több filmes feladatot kapott. Az 1944 előtti filmek legtöbbet foglalkoztatott színészeinek egyike volt. „Rengeteget dolgoztam, de megkértem, és meg is adták, ami kijárt” – vallotta egy riporteri kérdésre. A magyar filmgyártás akkori rendszere a kevés próbával tökéletes alakításokat és a kevés korrektúrát, új felvételt igénylő színészi munkát értékelte a leginkább, mert egy-egy felvétel elhúzódása a magas kauciók és stúdióbérlési felárak folytán jóval nagyobb előállítási költséget jelentettek, így a kezdők bizonytalankodására nem, vagy csak alig volt lehetőség. A filmvállalkozók inkább vállalták a magasabb, ún. sztárgázsit is, mint a néhány napos felvételcsúszást. Talán ennek a rendszernek köszönhetően jelentek meg annyiszor a filmvásznon az akkori idők legnagyobb színészei, így közöttük Páger is.
1933-ban ismerkedett meg feleségével, Komár Juliskával, akivel 1933. május 16-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött.[2] Ekkor vették meg a Páger-villát, majd itt születtek meg lányai, Judit (1940) és Júlia (1942).
A háború előtt a művészvilágban jobboldali nézeteket képviselt, antiszemita művekben is szerepet vállalt. Egyik pártba sem lépett be, de színészi hírneve botlásait is felnagyította. Végül 1944. augusztus 20-án elmenekült a fővárosból, és Pornóapátiban telepedett le. Az orosz csapatok érkezése előtt, 1945. március 28-rói 29-re virradó éjjel lépte át az osztrák határt.[3] 1945-ben belügyminiszteri rendelettel mind a 112 filmjét irredentizmus vádjával indexre tették és megtiltották azok további forgalmazását.
Emigrációban
1948. január 24-én – két évi ausztriai és hét hónapi franciaországi tartózkodás után – Argentínában telepedett le. Buenos Airesben festő-grafikusként dolgozott. Önálló tárlata volt Venezuelában, Brazíliában a São Pauló-i Biennálén pedig 45 képpel szerepelt. 1948–54 között az argentínai Magyar Színjátszó Társaság vezetője volt. 1951-ben megkapta az argentin állampolgárságot. 1954. augusztus 14-én a Buenos Aires-i Casa de Catalunya színháznál az ő rendezésével, díszlettervezésével és főszereplésével bemutatták Curt Goetz A montevideói ház c. színdarabját. Az 1955-ös évtől kezdődően csak vendégjátékokon vett részt. 1956 augusztusában Bécsből, a számára biztosított különrepülőgéppel hazatelepült Magyarországra. Az októberi forradalom eseményeitől távol maradt, így hazatelepülése a kommunista kulturális diplomácia sikere volt.
Hazatérése
Sikerei ellenére igazi otthonra nem talált az emigrációban és sokszor gondolt a hazatérésre. Végül kormányengedéllyel 1956 augusztusában érkezett meg Budapestre, rettegve a várható megaláztatásoktól. Hamar kiderült, hogy népszerűsége múlhatatlan, első színházi fellépésén a közönség hatalmas tapsviharral fogadta. Második fénykorában több mint száz tévéjáték és film főszerepét játszotta el, miközben szinte haláláig a Vígszínház színpadán volt, utoljára a Kőműves Kelemen Vándorának énekes-táncos szerepében láthatta a közönség.
Visszakapta egykori villáját, újra megnősült, második felesége Szilágyi Bea (1908–1987), színművésznő, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára; a Színház- és Filmművészeti Szövetség főtitkára. Klasszikus és modern darabokban, tragédiában, komédiában, groteszkben egyaránt kiválóan alakított. Számtalan kisembert formált meg hitelesen, naturalizmusba hajló parasztábrázolása újdonságnak számított. Időskori szerepei mély humánumot sugároztak. A hatvanas évek elejétől több magyar filmsiker részese volt: Dálnoki Miklós Béla szerepét játszotta a Honfoglalás című filmben, Kéri építészmérnököt a Fűre lépni szabad-ban, Tamburás szerepét a Hattyúdalban, Elnök Jóskát a Húsz órában. 1964-ben a cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta - megosztva Saro Urzìval - Vajkay Ákos megformálásáért Ranódy László Pacsirta című filmjében.
Halála
1986. december 14-én, délután otthon készült az esti előadásra. Ebéd után érezte, hogy hőemelkedése van. Szólt feleségének, hogy nem érzi jól magát, és aggódott, hogy rendbe jöjjön az esti előadásra. Hamarosan felszökött a láza és nem használt a gyógyszeres lázcsillapítás sem. Orvos jött hozzá. Végül úgy döntött, hogy lemondja az esti előadást. Mentővel a Kútvölgyi kórházba szállították, de egy óra múlva meghalt. 87 éves volt.
Főbb színpadi szerepei
- Csehov: Három nővér (Csebutkin, katonaorvos)
- A dohányzás ártalmasságáról (Nyuhin Ivan Ivanovics)
- Tolsztoj: Anna Karenina (Karenin)
- Háború és béke (Öreg herceg, Andrej apja)
- Molnár Ferenc: A testőr (A kritikus)
- Játék a kastélyban (Turai)
- A hattyú (Albert herceg, trónörökös)
- Williams: Macska a forró tetőn (Atyus)
- Ibsen: John Gabriel Borkman (John Gabriel Borkman)
- G. B. Shaw: Szent Johanna (Érsek)
- Goethe: Faust (Philemon)
- Mrozek: Tangó (Eugeniusz)
- Szép Ernő: Kávécsarnok (Alajos)
- Karinthy Ferenc: Különös tárgyalás (Tanú)
- Gyurkovics: Az öreg (Öreg)
- Eörsi: Széchenyi és az árnyak (Ápolt)
- Szakonyi: Adáshiba (Bódog)
- Békeffi: Egy asszonygyilkos vallomása (Rose, nyomozó)
- Bródy - Szörényi: Kőműves Kelemen (Vándor)
- Fejes - Presser: Jó estét nyár, jó estét szerelem (Személyzetis)
- Garcia Lorca: Donna Rosita (Nagybácsi)
- O’Neill: Eljő a jeges (Harry Hope)
- Sartre: Altona foglyai (Az apa, hajógyáros)
- Nash: Az esőcsináló (Starbuck)
- Nicolaj: Hárman a padon (Luigi Lapaglia)
- Chase: Barátom, Harvey (Elwood P. Dowd)
- De Filippo: A cilinder (Agostino)
- Brandon: Charlie nénje (Sir Francis Topplebee ezredes)
- Patrick: Teaház az augusztusi Holdhoz (Sakini)
Válogatott filmográfia
- Csókolj meg, édes! (1932) – Keszeg András
- Piri mindent tud (1932) – Fodor L. Árpád, háztulajdonos
- Köszönöm, hogy elgázolt (1935) – Asztalos Péter
- Pesti mese (1937) – Kubik
- Hotel Kikelet (1937) – Földi Péter
- Férfi mind őrült (1937) – Jónás
- Péntek Rézi (1938) – Dr. Gerleszegi Gerle Géza
- Döntő pillanat (1938) – Bálint Gábor
- Rozmaring (1938) – Kery István
- Fehérvári huszárok (1939) – Onódy István
- Hazajáró lélek (1940) – Török Ágoston
- Földindulás (1940) – Kántor János
- Igen vagy nem? (1940) – Id. Péteri János
- Erdélyi kastély (1940) - Monostory Ádám gróf
- Zárt tárgyalás (1940) – Benedek Gábor ügyvéd
- Szűts Mara házassága (1941) – Simaházi Tamás
- Régi keringő (1941) – Dudva Mihály
- Egy éjszaka Erdélyben (1941) – II. József
- Doktor Kovács István (1941) – Dr. Kovács István
- Őrségváltás (1942) – Takács Péter
- Fráter Loránd (1942) – Fráter Lóránd
- Férfihűség (1942) – Sándorffy Péter
- Szerető fia Péter (1942) - Balogh Péter
- Aranypáva (1943) – Forintos Mátyás
- Kettesben (1943) - Pávay Szilárd, igazgató
- A nagyrozsdási eset (1957) – Barka Sándor
- Sóbálvány (1958) – Mohai doktor
- A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960) – Tóth Mihály
- Felmegyek a miniszterhez (1961) – Balogh Bódog
- Nem ér a nevem (1961) - Pintér bácsi
- Mici néni két élete (1962) – Gál Alfréd
- Pacsirta (1963) – Vajkay Ákos (Cannes-i filmfesztivál (1964) – Legjobb férfi alakítás díja)
- Hattyúdal (1963) – Tamburás
- Honfoglalás (1963) – Dálnoki Miklós Béla
- Ezer év (1963) (tv-film)
- Váltás (1964) (tv-film) - Márkus főmérnök
- A kőszívű ember fiai (1965) – Öreg Pál
- Húsz óra (1965) – Igazgató Jóska
- Utószezon (1966)
- A bíró és a hóhér (1968) – Bärlach felügyelő
- Isten hozta, őrnagy úr! (1969) – Tomaji plébános
- A varázsló (1969) – Csilli Csalla bácsi, a varázsló
- A beszélő köntös (1969) – Lestyák András, szabómester
- Neveletlenek (1970) (TV film) - Béla bácsi
- A fekete város (televíziós sorozat, 1971) – Bibók Vince
- Fuss, hogy utolérjenek! (1972) – Tanár úr
- Bob herceg (1972) – Tom apó
- Keménykalap és krumpliorr 1–4. (1974) – Leopoldi
- Fekete gyémántok (1976) – Thibald herceg
- Árvácska (1976) – Vénisten
- Philemon és Baucis (1978, rend. Makk Károly) – Öregember
- „Társkeresés N 1463” (TV film 1982) - Hankóczi Márton - Táti
- Szent Kristóf kápolnája (1983) – Esperes
- Különös házasság (1984) - Medve doktor
- Eltüsszentett birodalom (1985) – Szépapó
- A vén bakancsos és fia, a huszár (1985) – A vén bakancsos
- Elveszett paradicsom (töredék) (1986) – Zoltán apja
Díjak és kitüntetések
- Kiváló művész (1963)
- Cannes-i fesztivál legjobb férfi alakítás díja (1964)
- Kossuth-díj (1965)
- Velencei Nemzetközi Filmfesztivál – Legjobb férfi színész díja (1976)
Emlékezete
- 1999-ben avatták fel a színművész szobrát; Surányi Imre alkotása a Hagymaház aulájában található
- Szülővárosa, Makó képviselő-testülete 2001-ben alapította a Páger Antal-színészdíjat
- Budapesten a Nemzeti Színház bejárata mellett helyezték el domborművét
- Nevét viselte Makón a 2007. január 31-éig üzemelő Páger Antal Filmszínház[4]
- Makón emléktáblát avattak tiszteletére szülőházának falán
- 1991-ben a Makói József Attila Gimnázium diákjaiból megalakul a Páger Antal Színjátszó Stúdió (PÁST)
- Jászapátin a Páger Antal Művelődési Ház és Könyvtár
Jegyzetek
- ↑ Születése bejegyezve a makói polgári anyakönyv 122/1899. száma alatt.
- ↑ Budapest VII. kerületi polgári házassági anyakönyvek, 1933. év, 674. folyószám.
- ↑ Halász Bálint: Páger Antal élete legendák nélkül
- ↑ Egyetlen mozi sincs a makói térségben - Délmagyar.hu
Források
- Színészkönyvtár
- Terasz
- 110 éve született Páger Antal - Nol
- MIÉP
- Sulinet
- Páger Antal a PORT.hu-n (magyarul)
- Páger Antal az Internet Movie Database oldalain
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
További információk
- Murányi Gábor: Visszafogadás jobbról. Mivel csábították haza Páger Antalt? HVG 2007. július 24.
- Várkonyi Vilmos: Jávor Pál és a magyar film aranykora, Lupuj-Book Kft, ISBN 978-963-88557-8-7