Rüsz
Rüsz (Ruși) | |||
Látkép a jellegzetes ferde toronnyal | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Románia | ||
Történelmi régió | Erdély | ||
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Szeben | ||
Község | Szelindek | ||
Rang | falu | ||
Irányítószám | 557243 | ||
Körzethívószám | 0269 | ||
SIRUTA-kód | 145649 | ||
Népesség | |||
Népesség | 719 fő (2021. dec. 1.) | ||
Magyar lakosság | 3 (2002) | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 396 m | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 57′, k. h. 24° 10′45.950000°N 24.166667°EKoordináták: é. sz. 45° 57′, k. h. 24° 10′45.950000°N 24.166667°E | |||
Rüsz weboldala | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rüsz (románul: Ruși, németül: Reussen, szászul Reesn) falu Romániában, Szeben megyében. Közigazgatásilag Szelindek községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Nagyszebentől 22 km-re északra, a Medgyes–Nagyszeben főút mentén fekszik.
Története
[szerkesztés]A Sub Mesteacăn határrészben római vicus maradványaira bukkantak.[1] A középkori, valószínűleg a tatárjárás előtt létrejött falut eredetileg Nagyréc-nek hívták (Nogrech, 1263). 1263-ban puszta falu volt, később szászokkal települt újra. Mind német, mind román neve 'oroszok'-at, vagyis szlávokat jelöl. Történeti névváltozatai: Ruz (1424), Rewssen (1494), Russ (1733), Reisen (1805), Rüsz (1808). 1424-ig a Nagyszebeni prépostsághoz tartozott, később Nagyszeben város jobbágyfalva volt. 1441-ben tanítómesteréről emlékeztek meg, 1541-ben maga választotta bíráját és esküdteit. Tizedét Báthory István 1580-ban Albert Huet királybírónak adományozta. Legjelentősebb határperét négyszáz éven keresztül folytatta Szelindekkel. A filoxérajárványig jelentős volt bortermelése.
Román lakóiról, akik a hegyekből települtek le, 1698-ból való az első följegyzés. A kurucok 1703-ban elpusztították, ezután egy évig valószínűleg pusztán állt. Nagyszeben a 19. század elején Martin Hochmeister nyomdásznak zálogosította el. 1876-ban Szeben vármegyéhez, 1947-ben Szelindek községhez csatolták.
A határában bugyborékoló iszapvulkánokat 1844-től kezdve többen is vizsgálták. Sajnos az 1990-es években a terület akkori gazdája földgyaluval eltüntette őket. Ugyancsak a múlté az a termálforrás, amely az 1960-as évek földgáz-próbafúrásai során keletkezett. Jód-, nátrium- és káliumtartalmú vizét reumatikus betegségekben szenvedők használták 1978-ig, amikor a kutat elzárták és betemették.
1850-ben 996 lakosából 526 volt német, 387 román és 83 cigány nemzetiségű; 526 evangélikus és 470 ortodox vallású.
2002-ben 832 lakosából 815 vallotta magát román és 14 német nemzetiségűnek; 775 volt ortodox, 41 pünkösdista és 13 evangélikus vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Evangélikus teremtemplomát egy korábbi templom helyén 1636-ban építették és 1782-ben módosították. Oltára 1651-ből való. Egyszerű várfal keríti, a hozzátartozó védőtornyokat lerombolták. Különálló harangtornya 1749-ben épült és egy 1858-as földcsuszamlás következtében mára az egyeneshez képest 145 centimétert megdőlt.
- Az evangélikus parókia 1804-ben, az ortodox templom 1830-ban épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Rüszi szász honlap (németül)
- Johann Lauer honlapja Rüszről (németül)
- Wanek Ferenc, X. Bányászati, Kohászati és Földtani Konferencia, Nagyszeben, 2008. április 3–6.
Képek
[szerkesztés]-
A falu környéke 1769–1773 körül (jozefiniánus térkép)
-
Látkép
-
Templom
-
Rüsz marhabélyege (Az erdélyi szászok bilyogkönyve 1826 alapján)