Martin Hochmeister (nyomdász, 1767–1837)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Martin Hochmeister
Martin von Hochmeister.jpg
Született 1767. április 19.
Nagyszeben
Elhunyt 1837. január 9. (69 évesen)
Nagyszeben
Állampolgársága Osztrák Császárság
SzüleiMartin Hochmeister (1740-1789)
Foglalkozása könyvkiadó,
nyomdász

Martin Hochmeister (Nagyszeben, 1767. április 19. – Nagyszeben, 1837. január 9.) erdélyi szász könyvkiadó és nyomdász.

Élete[szerkesztés]

Apja, idősebb Martin Hochmeister szintén nyomdász volt. Tanulmányait szülővárosában, majd a váci Theresianumban végezte, 1782-1785 között a kolozsvári líceumban hallgatott jogot. 1786-tól az erdélyi guberniumnál gyakornokoskodott. 1789-ben apja halála után örökölte a nyomdát, amely mellett könyvkereskedéssel és könyvkiadással is foglalkozott. Az akkoriban 15 000 fős városban a két könyvkereskedés létezett, de a Hochmeisterét egyúttal zenemű és művészeti üzletnek nevezték.

Az ő nyomdájában készült a Siebenbürger Zeitung; ő alapította az erdélyi első magyar lapot, az Erdélyi Magyar Hírvivőt, amely 1790. április 1-jétől hetenként kétszer jelent meg Nagyszebenben, majd rövid idő múlva a Kolozsvárt Erdélyi Hiradó címen folytatta pályáját. Népszerű kiadványa volt az Erdély történetét és kultúráját tudományos igényességgel bemutató Siebenbürgische Quartalschrift. A Horia és Closca által vezetett parasztfelkelésről kiadott kommentárja miatt a kolozsvári országgyűlés uszítással vádolta meg.

Számos erdélyi tudományos könyvet adott ki, például nála jelentek meg Benkő József: Comitia Transsilvanica (1791), Benkő Ferenc: Parnassusi időtöltés (1790-1800), Erdélyi játékos gyűjtemény (1793), Gyarmathi Sámuel: Okoskodva tanító magyar nyelvmester (1794), A Magyar Nyelvmívelő Társaság munkáinak első darabja (1796), Lucas Joseph Marienburg: Geographie des Grossfürstenthums Siebenbürgen (1813), Nyulas Ferenc: Az Erdély országi orvos vizeknek hatásáról (1800), és a Kolozsvári tehén himlő (1802) című művei. Támogatta az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság munkásságát is.

1798-ban a város belső tanácsába választották meg, 1805-ben városgazda (Stadthann), 1811-ben városbíró, 1818-ban polgármester lett. 1829-ben nyugalomba vonult. Kolozsvári nyomdáját az ottani római katolikus líceumnak ajándékozta; a nagyszebeni német színházat saját költségén felszerelte és bebútoroztatta.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]