Pér
| Pér | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Vármegye | Győr-Moson-Sopron | ||
| Járás | Győri | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Herold Ádám[1] | ||
| Irányítószám | 9099 | ||
| Körzethívószám | 96 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2667 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 74,47 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 31,49 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 36′ 47″, k. h. 17° 48′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 47″, k. h. 17° 48′ 04″ | |||
 Pér
Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
| |||
| Pér weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pér témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Pér község Győr-Moson-Sopron megyében, a Győri járásban.
Fekvése
A település a Kisalföld délkeleti részében a Bakony-ér völgyében a Győrt Székesfehérvárral összekötő 81-es számú főközlekedési útvonalon Győrtől 15 km-re délkeletre található meg. Ez a táj átmenetet képez a síkság és a Sokorói-dombság (Pannonhalmi-Dombság) között. Az átlagos tengerszint feletti magassága 132 méter.
A község vízfolyásokkal szabdalt, enyhén hullámos területen fekszik. Legalacsonyabb pontja 118 m-re, a legmagasabb 141 m-re van a tengerszint felett. Meghatározó szerepe van a közeli Bakony-ér és a falun átfolyó Vezseny-ér vízmozgásának. Az előbbi Gönyűnél ömlik a Dunába, míg az utóbbi Töltéstava (a szomszéd község) közelében egyesül a Nagy-Pándzsa-ér vízével. A Vezseny-ér mentén halastó-rendszer és öntözőtó lett kialakítva. A környék talaja a Duna hordalékára rárakodott vastag lösz rétegen alakult ki. Jobbára mezőségi talajok, kisebb hányaduk homoktalaj. Gyepterületek a vízfolyások mentén vannak.
Az átlagos évi csapadéktömeg 592 mm, amiből a tenyészidőszakra 240 mm jut. Az éves napfényes órák száma: 1916 óra, az éves középhőmérséklet 10,3 °C. A Kisalföldön az É–ÉNy-i szelek uralkodnak. A viharos napok száma évente eléri a 60-at.
Története
Régóta lakott hely, ezt bizonyítják a kőkorszaki, valamint kelta származású leletek amelyek szántás közben kerültek elő. Több évszázadon keresztül éltek itt a római birodalom népei. Később avarok, szlávok, majd a honfoglaló magyarok népesítették be a vidéket. Pér első okleveles említése a pannonhalmi bencés apátság javainak 1237–1240-ből származó összeírásában, mint „szomszéd falu” történt meg. A győri püspök birtokaként említik 1329-től egészen 1848-ig. (1357: Peer villa episcopalis, azaz „Pér püspöki falu”).
A Pér elnevezés a fehér névből alakult ki, s eredetileg a települést feltehetőleg Peernek nevezték. Más elmélet a Péter névből eredezteti a falu elnevezését. Valószínűleg a legközelebb áll a valósághoz, hogy a község a nevét a pér-hal fajtájáról nyerte. Az első okleveles említése az úgynevezett Ailleus jegyzékben történt. Pér ekkor már falu volt, és valószínű, hogy hosszabb ideje létezett. Egy 1329-ből származó oklevél Pért már a győri püspök birtokaként említette, és 1848-ig birtokosa nem változott. A mohácsi csatavesztés (1526) után Győr vármegye területét is pusztította a török és Pér is 1529-től 1531-ig behatolhatatlanná vált. Az 1549-es, 1551-es és 1568-as úrbéri kimutatásai szerint lakatlan település volt. Az 1565-ös úrbéri kimutatás szerint jó halastava volt. 1561-ben a települést pusztaként említették, és a falu területét a pázmándiak művelték. Az 1619-es Győr megyei portaösszeírás sem szólt Pérről. Hasonlóképpen tett említést 1627-ben Esterházy Miklós által a sérelmekről elrendelt összeírás. A vasvári béke (1664) után Széchényi György győri püspök telepíttette újra a falut, sőt 1669-ben szabadságlevelet adott a péri jobbágyoknak. A déli oldalon alakult ki a zsellérek, a pannonhalma–gyönyűi út két oldalán a gazdák útja. Ez jelenleg is a község fő utcája. 1670-ben rendezték a péri utak határvonalait. De a törökök 1683-as bécsi hadjárata megakasztotta e folyamatot, sőt megsemmisítette a fejlődésnek indult települést. Buda 1686-os visszafoglalása után Pér Kollonich Lipót győri püspök kezdeményezésére kezdődött el újra a falu fejlesztése.
Az 1785. évi népszámlálás szerint lakossága 1015 fő volt. 1851-ben 1192 lakosa volt a településnek. 1735-ben felépült a falu jelenleg is meglévő temploma. 1839-ben elkészült a település határának a telekkönyve – összesen 51 jobbágytelek volt. A falu határában 3348 hold szántóföld, 652 hold rét volt. 1848–1849-ben többször átvonultak a településen a magyar és az osztrák seregek. 1866-ban szentelték fel a Kálvária kápolnát.
A gazdasági életnek nagy lendületet adott az 1895-ben megalakított Péri Hitelszövetkezet, a Gazdakör, amelynek működését gátolta az első világháború kitörése.
1934-ben Töltéstava, Táplánypuszta és Söptérpuszta kivált Pér határából, s önálló településsé lett. A második világháború előtti utolsó békeévben (1938-ban) Pér nagyközség lett a Pusztai járásban. Lakossága 2551 fő volt, nagyobbrészt római katolikus vallásúak. Területe ekkor 5421 kh volt. A második világháború alatti begyűjtési rendszer, majd a német és az orosz megszállással együtt járó rekvirálások következtében az állatállomány lecsökkent. Ennek következtében az újratermelés nehezen indult meg.
A második világháború befejeztével 1945-ben felosztották a püspöki birtokot. A földigénylők 1640 kh földet kaptak, amit a püspökalapi határból pótoltak az igények kielégítésére. 1949-ben az elsők között alakult meg a Micsurin TSZCS (termelőszövetkezeti csoport). 1955-ben újabb három termelőszövetkezet alakult meg: az „Új élet”, a „Búzakalász” és a „Petőfi”. Ezek 1956-ban meg is szűntek. A termelőszövetkezetek újraalakításakor 1959-ben két termelőszövetkezet alakult meg, az „Új élet” és a „Micsurin”, melyek 1962-ben „Haladás” néven egyesültek. Ebben az évben épült meg a kultúrház is. 1971-ben került átadásra az ÁFÉSZ „Park” vendéglője. A következő évben fejeződött be a repülőtér megépítése.
Lásd még: Győr–Pér repülőtér
1975-ben a kultúrházban faluszobát rendeztek be. Pér, Mezőörs és Mindszentpuszta összevonásával 1977-ben közös tanácsot hoztak létre péri székhellyel. A közös tanács 1989-ben a rendszerváltás előtti évben szűnt meg. A korábban Mezőörshöz tartozó Mindszentpuszta népszavazáson Pérhez csatlakozott. 1990-ben a községben is megalakult az önkormányzat. Az 1990. évi önkormányzati választáskor már működött az MDF alapszervezete.
A környező községek közös beruházásban épült meg 1991–1992-ben a vezetékes ivóvízhálózat, mely Töltéstavát, Pért, Mindszentpusztát, Mezőörsöt, Bőnyt és Rétalapot látja el egészséges ivóvízzel. Ezekben az években történt meg a vezetékes telefonhálózat bővítése, majd 1994-ben a vezetékes gáz bevezetése a háztartásokba.
Népesség
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 2374 | 2363 | 2373 | 2544 | 2641 | 2667 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,4%-a magyarnak, 0,2% cigánynak, 0,8% németnek, 0,4% románnak mondta magát (10,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 54,5%, református 8,8%, evangélikus 2%, felekezeten kívüli 6,5% (27,2% nem nyilatkozott).[3]
Látnivalók
- Római katolikus templom
Jelentős műemlék a Groll Adolf győri püspök által 1735-ben felépített barokk katolikus templom. A régi a faluval együtt pusztult el a török alatt. Zichy Ferenc püspök az új templomhoz 1762-ben tornyot építtetett, Zalka János győri püspök 1875-ben megnagyobbíttatta. 1935-ben felújították. Értékei: a főoltár két álló szobra, az oltár, a barokk ezüstkehely és ereklyetartó, valamint a 19. század közepi festmények
- Erzsébet kő
- Hősi emlékmű
- A kisalföldi homokpuszta a Duna árterétől délre azzal párhuzamosan Győrtől a Tatai-árokig húzódik. Aljzata felső pleisztocén korú kavicstakaró. Győr és Gönyű között 4–8 méter vastagságú teraszokat képezett. Ez valamint az alacsony évi 550–600 mm-es csapadék eredményezte, hogy a Kisalföld hazai részének ez a legszárazabb területe és rajta részben eredeti, részint homoki tölgyesek, irtás területén másodlagosan homokpuszta gyepek alakultak ki. Sajnos mára az oktalan fenyvesítés és akácosítás következtében kis területen maradt fenn. Legszebb foltjuk a Komárom–Győr–Kisbér háromszögben érintetlenül pompázó gyep, amely a Pannon Tájvédelmi Körzet legkeletibb elhelyezkedésű védett területe. (Gönyű, Bőny, Győrszentiván térsége) A homokpuszták sajátos világa a rovarok valódi birodalma. Legszembetűnőbb a lepkék számtalan faja. Így a térségben turisztikai kirándulásokat, lepkenéző táborokat lehetne szervezni.
Források
Bárdos Dezső írásának átdolgozásával:
- dr. Fekete Mátyás: Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (Szekszárd 1998) ISBN 963-9089-00-1; ISBN 963-9089-07-9
- CEBA (főszerkesztő: dr. Kasza Sándor) Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (Kaposvár, 2004) ISBN 963-9089-94-X
Hivatkozások
- ↑ Pér települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Pér Helységnévtár
