Bábafalva (Horvátország)
| Bábafalva (Bapska) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Vukovár-Szerém |
| Község | Újlak |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 32235 |
| Körzethívószám | +385 (0)32 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 658 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 147 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 11′ 49″, k. h. 19° 15′ 43″45.197000°N 19.262000°EKoordináták: é. sz. 45° 11′ 49″, k. h. 19° 15′ 43″45.197000°N 19.262000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bábafalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bábafalva (horvátul: Bapska) falu Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Újlak község része.
Fekvése
A Nyugat-Szerémségben, Újlaktól légvonalban 9, közúton 11 km-re délnyugatra, a Duna fölötti löszhátság egyik völgyében fekszik, a jelenlegi szerb-horvát határ közelében.
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskor óta folyamatosan lakott. Az itteni neolitikumi település az 1870-es évek óta ismert, amikor Mato Epner falusi tanár meglátogatta a települést a diákjaival, ahol anyagot gyűjtött és a leleteket elküldte Zágrábba akkori Nemzeti Múzeumba (ma Régészeti Múzeum). A falutól délre fekvő, a környezetéből 10 méterre kiemelkedő „Gradac” nevű lelőhelyen[2] többször is végeztek régészeti feltárásokat. Az első szakszerű kutatást Dr. Josip Hoffiller végezte a település keleti lejtőjén 1911-ben, ám a feltárás volume kisebb volt és tudomásunk szerint nem érték el a legrégebbi rétegeket. Utána a helyet prof. Robert Rudolf Schmidt, a híres német régész (a Tuebingeni Egyetem tanára, a híres Vučedoli galamb felfedezője) kutatta, aki a Vučedolban végzett ásatások után érkezett ide és saját kezdeti elképzelései ellenére több alkalommal is dolgozott a helyszínen a második világháború kitöréséig. Ezek során egy történelem előtti település maradványait tárták fel, mely a kőkorszaktól fogva az újkőkorszakon, a bronzkoron át a vaskorig lakott volt. A történelmi kultúrák közül a középső neolitikumi Sopot kultúra és Vinča-tordosi kultúra, valamint a késő rézkori Baden kultúra, és Vučedoli kultúra leletei, főként kerámiák kerültek itt elő. Rajtuk kívül találtak a kora középkorból, a 7. és 8. századból származó kerámiákat is, mely azt a feltevést látszik igazolni, hogy a települést a középkorig is folyamatosan lakták.
Egyike a térség legrégebbi településeinek: már a középkorban is említik a források mint Valkó vármegye egyik faluját. Első írásos említését az 1332 és 1335 között kelt pápai tizedjegyzékben találjuk „Baba”, „Baka”, „Baaba” alakban a marchiai főesperesség területén. [3] Ez azt jelenti, hogy a településnek ekkor már temploma és plébániája volt. 1398-ben „Bakafalua” néven találjuk abban az oklevélben, melyben 1398-ban Zsigmond király mint a hűtlenséggel vádolt Kükeiek birtokát Atya várának tartozékaként Maróti János bánnak adta. [4] 1404-ben a boszniai káptalannak Maróti Jánost más hűtlen nemesek birtokaiba beiktató oklevelében szerepel „Babafalva” néven. [5] Ugyanebben a formában szerepel 1471-ben, 1481-ben és 1482-ben is. Az atyai erősséghez tartozott. A török idők előtt magyar lakosságú település volt, az elnéptelenedő faluba később délszlávok költöztek. Múltja az újlaki vár sorsában osztozott. A település 1526-ban került török kézre és csak 1691-ben szabadult fel végleg. A török kiűzése után a vukovári uradalom része lett, majd Boszniából katolikus sokácok érkeztek. 1736-tól a falu földesura a német Eltz család lett.
Az első katonai felmérés térképén „Babzka” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Babszka” néven szerepel. [6]Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Babszka” néven 69 házzal, 368 katolikus vallású lakossal találjuk. [7] A 19. század második felében az Eltz család hívására német, szlovák, magyar lakosság települt be a faluba.
A településnek 1857-ben 1090, 1910-ben 1642 lakosa volt. Szerém vármegye Sidi járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 65%-a horvát, 21%-a német, 7%-a szlovák, 3%-a szerb, 2%-a magyar, 1%-a szlovén anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki. 1946-ban az ország más részeiről szállítottak ide teljesen elszegényedett horvát családokat, akik megkapták az elűzött németek házait. 1991-től a független Horvátoszág része. 1991-ben lakosságának 91%-a horvát, 2-2%-a szerb, szlovák és német nemzetiségű volt. 1991-ben a megszálló szerb csapatok elűzték a horvát lakosságot, akik csak hét év után térhettek vissza kifosztott házaikba. A falunak 2011-ben 928 lakosa volt.
Gazdaság
A helyi gazdaság alapja ma hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás.
Lakossága
| Lakosság változása[8][9] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.090 | 1.275 | 1.256 | 1.447 | 1.504 | 1.642 | 1.784 | 1.752 | 1.769 | 1.784 | 1.948 | 1.944 | 1.699 | 1.624 | 1.313 | 928 |
Nevezetességek
A középkori Boldogságos Szűz Mária-temploma nemcsak a történelmi Valkó megye, de az egész Délvidék egyik legrégebbi műemléke. Már a 13. században is állt, de egyes feltételezések szerint egyes részei akár Szent István korában épülhettek. A régi templom a településtől délre, 1-1,5 kilométerre lévő temetőben található. Egyhajós, román-gótikus épület. Eredetileg román stílusú volt, melyet kétszer is meghosszabbítottak gótikus stílusban nyugati irányban. A nyugati homlokzaton alakították ki a gótikus kapuzatot. A 18. század elején barokk stílusban építették át. A 19. század első felében sekrestyével és átriummal bővítették. 1855-ben a homlokzat fölé harangtornyot építettek.
Oktatás
A településen az atyai általános iskola területi iskolája működik. Az iskola épületét a délszláv háború idején a jugoszláv katonai rendőrség használta. A háború után 2005-ben teljesen felújították.
Sport
Az NK Hajduk Bapska labdarúgóklubot 1928-ban alapították. A csapat a megyei 2. ligában szerepel.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3758.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Diplomatikai levéltár 8301.
- ↑ Diplomatikai levéltár 8938.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...25. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 34. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
- A település múltja és a templom története
- A község kulturális értékei (horvátul)
- Az általános iskola honlapja Archiválva 2020. november 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
További információk
- Újlak város hivatalos oldala (horvátul)
- Újlak város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
