Amiens-i béke
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Második koalíciós háború (1799–1802) |
---|
Stockach (1799) • Cassano • Montebello • Trebbia • Novi • Bergen • Castricum • Genova ostroma • Stockach (1800) • Marengo • Höchstädt • Hohenlinden • Koppenhága • Algeciras • lunéville-i béke • amiens-i béke |
Az amiens-i béke (1802. március 25.) Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország és a Egyesült Tartományok által a franciaországi Amiens-ben Napoleon Bonaparte és III. György által aláírt szerződés, amely 14 hónapra békét teremtett Európában a napóleoni háborúk idején.
A béke nem rendelkezett több olyan kérdésről, ami a francia-angol ellentétek okozója volt. A tengerentúli katonai kudarcok ellenére Franciaország és szövetségesei visszakapták gyarmataik többségét, de Anglia is megtartotta Trinidadot, amelyet a spanyoloktól és Ceylont, melyet a hollandoktól vett el. Franciaország elismerte a Jón-szigeteken létrehozott Hét sziget Köztársaságot, beleegyezett, hogy kivonja csapatait Nápolyból, Rómából és a többi pápai birtokról. Az angoloknak vissza kellett adniuk a franciák által elhagyott Egyiptomot az Oszmán Birodalomnak, Máltát pedig a Johannita Lovagrendnek három hónapon belül. Az Oszmán Birodalom és Portugália jogait és területeit tiszteletben kellett tartani, igaz viszont, hogy Franciaország megtarthatta Portugál-Guineát.
A napóleoni háborúk során ez volt az egyetlen béke az angolok és franciák között. A megállapodásokat egyik fél sem tartotta be, ami egy évvel később újabb háborúhoz vezetett.