Tiszatarrós
| Tiszatarrós (Тараш / Taraš) | |
 | |
| A görögkeleti templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Közép-bánsági |
| Község | Nagybecskerek |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 23209 |
| Körzethívószám | +381 23 |
| Rendszám | ZR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1009 fő (2011)[1] |
| Népsűrűség | 22 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 72 m |
| Terület | 52,5 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 28′ 03″, k. h. 20° 11′ 32″Koordináták: é. sz. 45° 28′ 03″, k. h. 20° 11′ 32″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszatarrós témájú médiaállományokat. | |
Tiszatarrós (szerbül Тараш / Taraš) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Bánságban.
Fekvése
Nagybecskerektől északnyugatra, a Tisza bal partján, Kumán, Csúrog és Elemér közt fekszik, közigazgatásilag Nagybecskerek községhez tartozik.
Története
Tiszatarrós, Tiszatarros, Tarras a vármegye legrégibb helységeinek egyike, melyről már III. Béla király névtelen jegyzője is megemlékezett 1200 körül írt művében, mely szerint a honfoglalás idején Árpád vezér Bojtának a bolgárok fölött aratott győzelme miatt vitézségéért Tornus mezőt, a mai Tiszatarrost adta jutalmul, ahova az később hunokat telepített.
Neve már szerepelt az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékekben is Tarhus néven, az egyházas helyek között.
1422-ben az egyik oklevélben az innen származó a Tarrosi család egyik tagja királyi emberként szerepelt, majd 1439-ben szintén királyi emberként szerepelt egy oklevélben a Tarhosi Kenéz család tagjai közül való Miklós is.
A falu a török hódoltság alatt elpusztult, és gróf Mercy 1723–1725-ös térképén is a becskereki kerületben az elpusztult helységek között találjuk.
1750-ben a délmagyarországi kincstári pusztákat bérlő társaság bérelte, 1752-ben a tisza-marosi határőrök részére jelölték ki letelepedési helyül, majd 1774-ben a kikindai kiváltságos kerülethez csatolták.
1775–1778 között 20 család költözött el innen a dunai Határőrvidékre.
1817. augusztus 1-jén a kerülethez tartozó többi településsel együtt Tiszatarrós is kiváltságlevelet nyert, majd 1876-ban Torontál vármegyéhez csatolták.
1910-ben 2107 lakosából 28 magyar, 2063 szerb, illetve 33 római katolikus, 2064 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökbecsei járásához tartozott.
Népesség
Demográfiai változások
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1956 | 1956 | 1779 | 1612 | 1328 | 1174 | 1140[2] | 1009[3] |
Etnikai összetétel
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 1100 | 96,49 |
| Cigányok | 15 | 1,31 |
| Magyarok | 8 | 0,70 |
| Montenegróiak | 2 | 0,17 |
| Horvátok | 2 | 0,17 |
| Jugoszlávok | 2 | 0,17 |
| Ruszinok | 1 | 0,08 |
| Oroszok | 1 | 0,08 |
| Románok | 1 | 0,08 |
| Egyéb/Ismeretlen[4] |
Nevezetességek
- Görögkeleti temploma - 1851-ben épült
Jegyzetek
- ↑ 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia: Age and sex – Data by settlements.. (Hozzáférés: 2021. november 1.)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z)népesség/Tiszatarrósnevű lábjegyzeteknek - ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
- Fényes Elek: Magyarország geográphiai szótára
- Borovszky Samu: Torontál vármegye
