Ugrás a tartalomhoz

Tallián Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Farkasven (vitalap | szerkesztései) 2021. május 15., 02:40-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Élete)
Tallián Béla
Magyarország földművelésügyi minisztere
Hivatali idő
1903. november 3. – 1905. október 18.
ElődDarányi Ignác
UtódGyörgy Endre
Született1851. július 8.
Szabás
Elhunyt1921. november 23. (70 évesen)
Kiszombor
Párt
Foglalkozáspolitikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Tallián Béla témájú médiaállományokat.

Báró vizeki Tallián Béla Emil György (Szabás, Somogy vármegye, 1851. július 8. – Kiszombor, Csongrád vármegye, 1921. november 23.) politikus, valódi belső titkos tanácsos, Torontál vármegye alispánja, Somogy, Békés és Csongrád vármegyék főispánja, képviselőházi alelnök, magyar királyi földművelésügyi miniszter, a Magyar Királyi Szent István-rend vitéze.[1]

Élete

A dunántúli köznemesi származású vizeki Tallián család sarja. Édesapja, vizeki Tallián Andor (1817–1873), földbirtokos,[2] anyja, törökkanizsai Schulpe Vilma (1825–1899) volt.[3] Atyai nagyszülei vizeki Tallián József (1779–1862), Somogy vármegyei táblabíró, földbirtokos, és Stróbel Karolina (1781–1835) voltak. A 17. század végén élt ősanyja, vizeki Tallián Gergelyné osztopáni Perneszy Anna Julianna révén a nagy múltra visszatekintő osztopáni Perneszy család leszármazottja volt. Fivére, vizeki Tallián Emil (1859–1911) torontáli főszolgabíró volt.

1873-ban jogot végzett és hamarosan Torontál vármegye szolgálatába lépett. 1873-tól tiszteletbeli vármegyei aljegyző, majd főszolgabíróvá választották. 1880-tól Torontál vármegye alispánja, és 1886-tól Somogy, 1892-től Békés és Csongrád vármegye főispánjává nevezték ki. Ekkor Békés vármegye kormánybiztosaként, megbízták az agrárszocializmus okainak kivizsgálásával. Csongrád vármegyei főispáni állásáról 1894-ben, a Békés vármegyeiről 1896-ban mondott le. 1896-ban Szabadelvű Párt programjával a törökkanizsai kerület országgyűlési képviselővé választották.

1899-től 1903-ig a képviselőház egyik alelnöke volt. 1903. november 3-tól 1905. június 18-ig az Első Tisza István-kormány földművelésügyi minisztere. 1905-ben a Tisza-kormánnyal együtt mondott le. Ezután is a törökkanizsai, majd a szegedi választókerületet képviselte egészen 1918-ig szabadelvű, majd pártonkívüli programmal. 1911. december 13-án Ferenc József magyar király bárói címet adományozott neki.[4] Az I. világháborúban Belgrád elfoglalása után, annak rövid ideig polgári kormányzója lett. 1918. október után Szegedre menekült. A Tanácsköztársaság idején letartóztatták, azonban a tanácshatalom bukása után Szegedre költözött.[5]

Kiszomboron, 1921. november 23-án 70 évesen hunyt el.[6] Ott is temették el.[7]

Házassága és gyermekei

1885. április 18-án Budapesten, varadiai Baich Mária (1864–1932) kisasszonnyal, varadiai Baich Athanáz (1828–1876) és valeapaji Athanasievics Johanna lányával kötött házasságot. A frigyből származott:

  • vizeki Tallián Andor (1886–1904), a Ludovika Akadémia növendéke.[8]
  • báró vizeki Tallián Lyubica (1888–1961)
  • báró vizeki Tallián Tibor (1891–1948). Neje, gróf Maldeghem Berta (1901–1944).
  • báró vizeki Tallián Jenő (1894–1926) tartalékos huszárhadnagy. Felesége, báró taktaharkányi Harkányi Erzsébet (1901–1942).[9]

Jegyzetek


Elődje:
gr. Jankovich László
Somogy vármegye főispánja
1886. október 18. – 1892.		Somogy vármegye címere
 Utódja:
Tallián Gyula
Elődje:
Reiszig Ede
Békés vármegye főispánja
1892. október 8. – 1896. december 17.		Békés vármegye címere
 Utódja:
Lukács György


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tallián_Béla&oldid=23866960”