Szervátiusz Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Csigabi (vitalap | szerkesztései) 2021. június 1., 10:36-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
 Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!
Szervátiusz Tibor
Született1930. július 26.
Kolozsvár
Elhunyt2018. április 25. (87 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaBarna Klára
GyermekeiSzervátiusz István
SzüleiSzervátiusz Jenő
Foglalkozásaszobrászművész
Iskolái[Képzőművészeti Egyetem, Kolozsvár] (1949–1955)
Kitüntetései
SírhelyeFiumei Úti Sírkert Új Művészparcella
  • weboldal
    • A Wikimédia Commons tartalmaz Szervátiusz Tibor témájú médiaállományokat.
    Sablon • Wikidata • Segítség
    Szervátiusz Tibor síremléke a Fiumei Úti Sírkertben.

    Szervátiusz Tibor (Kolozsvár, 1930. július 26. – Budapest, 2018. április 25.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar szobrászművész. Szervátiusz Jenő szobrászművész és Lukács Ilona gyermeke. 1977-ben kényszerűségből, a Securitate zaklatási miatt áttelepült Magyarországra. Budapesten élt és alkotott haláláig.

    Élete

    1937-ben szülei elváltak, ekkor édesanyjával élt. Majd 1949-ben édesapjához költözött a Tímár utcába, s a két szobrász ezután már nem vált el egymástól, Budapesten is együtt laktak az apa haláláig. Iskoláit a Zágoni Mikes Kelemen Piarista Főgimnáziumban kezdte meg, s az utolsó évet kivéve itt tanult.

    A háború után megszüntetik a katolikus gimnáziumot, s a Farkas utcai református kollégiumban érettségizett. Egy év késéssel vették csak fel a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolára (ma: Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem) 1955-ben főiskolai gyakorlatra ment Moldvába, s az ott szerzett élmények igen nagy hatással voltak a művészetére. Már ebben évben faragott csángó portrékat (Csángó asszony, Csángó leány, s később már a hetvenes években számtalan csángó Madonna készült vésője nyomán), és több száz rajzot is készített a csángó emberekről. (A grafikák közül csak a Csángó Daloskönyvben megjelent mintegy két tucatot ismerheti a közönség, jelenleg feldolgozás alatt áll.) Moldvába még többször elment kezdő szobrászként, majd édesapjával is, akinek szintén megtermékenyíti a szobrászatát az ott lelt ősi magyar világ (Csángó sirató, Kokojzaevők).

    1956-ban kezdte faragni a legendássá vált andezit Adyt, amelyet 13 év után fejezett csak be. Nem lévén akkor Erdélyben semmiféle korszerű faragó eszköz vagy véső, kénytelen volt maga kovácsolni a későbbi vídiához hasonló, kemény követ is faragó szerszámot, amellyel a szintén andezitből készült Móriczot már két év alatt elkészítette. Móricz Zsigmond piknikus portréját, létportréját – ahogyan Szervátiusz Tibor nevezi művészetének ezt az ágát –, később feleki gömbmészkőből is megfaragta. Ebből a földtörténeti ritkaságszámba menő kemény kőzetből még elkészítette a Napisten leánya c. alkotását is.

    A kolozsvári művészeti szövetség Moszkvába és Leningrádba küldte tanulmányútra 1958-ban. Itt ismerkedett meg az Ermitázs paziriki leleteivel, a szkíta királysír anyagával. Döntő hatással volt életére, szobrászatára, ettől kezdve nagyobb erővel fordult a magyarság múltja, őskultúrája felé (Szőlőistennő, Nimród, Ősanya, Táti Ister-pár).

    Nagyon nehéz körülmények között él családjával, még arra is rákényszerül, hogy két évig a bábszínháznak bábokat faragjon. Ebből a nehéz helyzetből az mentette ki, hogy édesapja, mint elismert szobrász Állami-díjat kap 1964-ben, s innentől kezdve anyagilag is támogatja művészfiát.

    1968-ban kezdi el "építeni" (Csoóri Sándor szavai) a Tüzes trónon Dózsáját. Négy évig dolgozik rajta (közben 1970-ben elválik első feleségétől).

    1971-72-ben édesapjával megfaragják a "tonnás hegyibeszédet" (Sütő András megfogalmazása), s azt felállítják Farkaslakán a Tamási Áron sírja melletti parkban. Az azóta eltelt évtizedek alatt legendássá lett a mű.

    Kényszerűségből 1977-ben áttelepül Magyarországra, s a kezdeti szűkös körülmények után 1982-ben beköltözik a Csíksomlyó úti házba, ahol már dolgozhat, alkalmas a tér kint és bent is nagyobb szobrok létrehozására. Közben édesapjával már együtt élnek 1978-tól Budapesten, bár Szervátiusz Jenő hivatalosan nem telepedett át. A Csíksomlyó úti házban is fiával lakik, s a halál is itt éri 1983-ban.

    Válása után társa, felesége, művészetének segítője, menedzsere lesz: Barna Klára, aki Szervátiusz Klára névvel jelentetett meg több albumot, cikket, interjúkötetet Szervátiusz Tiborról. S számtalan kiállítást rendezett férjének külföldön és itthon.

    1996-ban Kőbányán felavatják nagy történelmi emlékművét a Magyar Oltárt, s ugyanezen évben a Kolozsváron maradt Szervátiusz műveket neki ajándékozta. (Szervátiusz Tibor 12 és Szervátiusz Jenő 67 szobrát láthatják ott az érdeklődők.)

    A nagy kőből készült emlékművek sora következik: Győr, Budapest, Esztergom, Tát örvendezhet nekik Nagymaros és Orosháza mellett (Boldogasszonykő, Hídoltalmazó Boldogasszony, Táti Ister-pár, Történelmi Emlékpark).

    2003-ban feleségével, Klárával életre hívják a Szervátiusz Alapítványt, amelynek elnöke mai napig is a feleség, és megalapítják a Szervátiusz Jenő-díjat. (Szervátiusz Klára férje halála után megalapítja a Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat is.)

    2011-ben bekerül a Parlamentbe a Szabó Dezső létportré.

    2015-ben a Nemzet Művésze címet kapja meg.

    2016-ban felavatják a Tiszta forrásból című kompozíciót Kecskeméten.

    Ugyanezen évben a Műcsarnokban kerül sor a két Szervátiusz első és egyetlen közös kiállítására. Ezúttal már életmű kiállításra Két szobrász, két nemzedék címmel.

    Művei

    Fájl:Kopjafa3370.JPG
    Tamási Áron síremléke
    Farkaslaka (1971–72)
    1956-os emlékmű
    Budapest (2001)
    Rózsakerti Madonna
    Részlet
    Rózsakerti Madonna
    Budapest (2002)
    Kőrösi Csoma Sándor szobra
    Dunakeszi (1988)
    Szabó Dezső
    Budapest, (1990)
    Ister pár
    Tát (2006)
    Szervátiusz Jenő síremléke, Szervátiusz Tibor alkotása
    • Ady Endre (1956–1968)
    • Szent István (1957)
    • Szent László (1957)
    • Csángó leány (1957)
    • Kolozsvári Piéta (1957)
    • Kendős csángó asszony (1957)
    • Kalotaszegi Madonna (1957)
    • Ősnemzés (1963)
    • Napisten ébredése (1963)
    • Napisten leánykája (1963)
    • Móricz (1963)
    • Diaszpóra (1963, 1969)
    • Szülőföldem: Erdély (1964)
    • Kolozsvári Krisztus (1964)
    • Székely Pietà (1965)
    • Ősanya (1965)
    • Bartók (1965, 2001)
    • Rózsa Sándor (1966)
    • Móricz Zsigmond (1967)
    • Dózsa halála (1967)
    • Tüzes trónon (1968–1970)
    • Tamási Áron síremléke (1971–1972)
    • Rajeczky Benjámin -emlékkő (1972)
    • Napisten rendje (1972)
    • Napisten kedve (1973)
    • Petőfi halála (1973)
    • Ispánkút (1977)
    • Jókai emlékkő (1978)
    • Németh László (1979)
    • Cantata profana (1980)
    • Kőrösi Csoma Sándor (1980)
    • Életfa (1981, 1984)
    • Csak tiszta forrásból (1983)
    • Nagy László -síremlék (1985)
    • Kós Károly (1987, 2000)
    • Mártír (1988)
    • Eötvös József -emlékoszlop (1988)
    • Megváltó (1989)
    • Erdélyi Pietà (1990)
    • Szabó Dezső -portré (1990)
    • Erdélyi sirató (1991)
    • 1956 (1991)
    • Trianon (1991)
    • Márton Áron Erdély püspöke (1992)
    • Rajeczky Benjámin (1992)
    • Etele (1993)
    • Fekete Madonna (1993)
    • Fájdalom kapuja (1994)
    • Magyar oltár (1994–1996)
    • Corpus (1995)
    • Nagymarosi Pietà (1995)
    • Szerelem (1996)
    • 1848-as emlékmű (1996)
    • Honfoglalási emlékmű (1996, Zamárdi )
    • Márton Áron püspök (1997)
    • Corpus rajz (1997)
    • Jókai dombormű (1997)
    • Petőfi (1997)
    • Szőlőistennő (1998)
    • Boldogasszony-kő (2000)
    • 1956-os emlékmű (2001)
    • Hídoltalmazó Boldogasszony (2001)
    • Boldogasszony (2003)
    • Ister pár (2004–2006)
    • Szent Mihály arkangyal (2009)
    • Turul (2009)

    Írásai

    • Közvetlen közelről (1961)
    • Vajon kell-e a portré? (1965)
    • Találkozás Karácsony Jánossal (1965)
    • Valóság és művészet (1966)
    • Csodamadár (1967)
    • Népművészet, képzőművészet (1969)
    • Gondolatok (1973)
    • Önvallomás

    Kötetei

    • Kolozsvári Szervátiusz Tibor, 1994. Szerk. Babiczky Klára (feleség korábbi neve) Püski Kiadó
    • Szervátiusz Klára: Az idő kapujában, Szervátiusz Tibor szobrairól, 2003. Püski
    • Szervátiusz Tibor, monográfia, 2009 első kiadás, szerkesztő: Szervátiusz Klára, Szervátiusz Alapítvány–Mikes
    • Mindörökké, Erdély, Szervátiusz Tiborral beszélget Szervátiusz Klára, 2009. Kairosz
    • Szervátiusz Tibor monográfia 2. kiadás, 2017. december, Szervátiusz Alapítvány

    Kiállításai

    Egyéni

    Csoportos

    • 1953, 1966 Budapest, Kolozsvár
    • 1954, 1959 Bukarest
    • 1964-1965, 1968, 1971 Kolozsvár
    • 1966 Belgrád, Zágráb
    • 1967 Antwerpen
    • 1978–1979, 1981–1982 Budapest
    • 1982 Offenburg
    • 1999. Párizs

    Művei közgyűjteményekben

    Díjai, elismerései (válogatás)

    Filmjei

    • 1971 – Cantata profana, rendező: Nina Behát, velencei Arany Kakas-díjas film
    • 1995 – Faragjunk magunknak Istent, rendező: Koltay Gábor
    • 1996 – Magyar Oltár, operatőr: Koltay Gergely, rendassz.: Szervátiusz Klára
    • 2005 – Trianon, rendező: Kolta Gábor
    • 2010 – Szerelmes földrajz, rendező: Paczolay Béla, Dala István

    Jegyzetek

    1. ↑ http://nemzetmuvesze.hu/nehai-kituntetettek/szervatiusz-tibor/
    2. ↑ Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
    3. ↑ Hárman vehetik át idén a Nemzet Művésze díjat. blikk.hu, 2015. október 19. [2015. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 19.)

    Források

    • Szervátiusz Tibor hivatalos honlapja, www.szervatiusz.hu
    • Trianon. Koltay Gábor filmsorozata, 2004
    • Babiczky Klára: Kolozsvári Szervátiusz Tibor, Püski Kiadó Kft., 1994 ISBN 963-8256-36-2
    • Szervátiusz Klára: Az idő kapujában, Püski Kiadó Kft., 2001 ISBN 963-9906-04-2
    • Szervátiusz Tibor monográfia, Szervátiusz Alapítvány, szerk. Szervátiusz Klára ISBN 978-963-06-8135-3
    • Mindörökké, Erdély. Szervátiusz Tiborral beszélget Szervátiusz Klára; Kairosz, Bp., 2009 (Magyarnak lenni) ISBN 978 963 662 229 9

    További információk

    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szervátiusz_Tibor&oldid=23913416”