Szerkesztő:Phoney/1

Koktélpohárban felszolgált koktél.

A koktél olyan – általában fogyasztás előtt elkészített – alkoholos ital, mely kettő vagy több összetevő keveréke, és ezeknek legalább egyike valamilyen égetett szesz.

A koktélok eredetileg égetett szeszek, cukor, víz és keserűlikőrök keverékei voltak.., ma azonban a koktél kifejezést majdnem minden alkoholtartalmú italkeverékre használjuk, sőt, a koktélok mintájára „alkoholmentes koktélokat” is számon tartanak.. A mai koktélok legtöbbször egy vagy többféle égetett szeszből és koktélfeltöltőből állnak, például szódavízből vagy gyümölcsléből. További jellemző összetevők a jég, cukor, méz, tej, tejszín és különböző fűszerek.

Egy pohár Cognac

Története

Az angol cocktail (magyarul „kakastoll”) szó pontos eredete nem ismert.

Nyomtatásban legkorábban a The Farmer's Cabinet című, New Hampshire-i lapban jelent meg 1803 április 28-án:

„Ittam egy pohár koktélt – kitűnően hat az ember fejére...Elugrottam az orvoshoz. Megtaláltam Burnhamet – rém okosnak nézett ki – ittam még egy koktélt.”

However, according to the bibliographer Stephen Conrad Stuntz, The Farmer's Cabinet, a semi-monthly magazine published at Philadephia, was not begun until July 1836; the date would be a misprint, perhaps for a date in the 1830s.

The earliest definition of cocktail was in the May 13, 1806, edition of The Balance and Columbian Repository, a publication in Hudson, New York, in which an answer was provided to the question, "What is a cocktail?". It replied:

„Cocktail is a stimulating liquor composed of spirits of any kind, sugar, water, and bitters—it is vulgarly called a bittered sling and is supposed to be an excellent electioneering potion, inasmuch as it renders the heart stout and bold, at the same time that it fuddles the head. It is said, also to be of great use to a Democratic candidate: because a person, having swallowed a glass of it, is ready to swallow anything else.”

Flaming cocktails.

Compare the ingredients listed (spirits, sugar, water, and bitters) with the ingredients of an Old Fashioned, which originated as a term used by late 19th century bar patrons to distinguish cocktails made the “old-fashioned” way from newer, more complex cocktails.

The first publication of a bartenders' guide which included cocktail recipes was in 1862 — How to Mix Drinks; or, The Bon Vivant's Companion, by "Professor" Jerry Thomas. In addition to listings of recipes for Punches, Sours, Slings, Cobblers, Shrubs, Toddies, Flips, and a variety of other types of mixed drinks were 10 recipes for drinks referred to as "Cocktails". A key ingredient which differentiated "cocktails" from other drinks in this compendium was the use of bitters as an ingredient, although it is not used in many modern cocktail recipes.

The first "cocktail party" ever thrown was allegedly by Mrs. Julius S. Walsh Jr. of St. Louis, Missouri, in May 1917. Mrs. Walsh invited 50 guests to her home at noon on a Sunday. The party lasted an hour, until lunch was served at 1 pm. The site of this first cocktail party still stands. In 1924, the Roman Catholic Archdiocese of St. Louis bought the Walsh mansion at 4510 Lindell Boulevard, and it has served as the local archbishop's residence ever since.

During Prohibition in the United States (1920–1933), when alcoholic beverages were illegal, cocktails were still consumed illegally in establishments known as speakeasies. The quality of liquor available during Prohibition was much worse than previously. There was a shift from whiskey to gin, which does not require aging and is therefore easier to produce illicitly.

Cocktails became less popular in the late 1960s and in the 1970s, as other recreational drugs became common. In the 1980s, cocktails again became popular, with vodka often substituted for gin in drinks such as the martini. Traditional cocktails and gin began to make a comeback in the 2000s.

Derivative usages

Piña colada cocktails with pieces of coconut.

The word cocktail is sometimes used figuratively for a mixture of liquids or other substances. Such a use might be, for example: "120 years of industry have dosed the area's soil with a noxious cocktail of heavy metals and chemical contaminants."

A makeshift incendiary bomb consisting of a bottle of flammable liquid (usually gasoline) with a flaming rag attached is known as a "Molotov cocktail".

Combinations of antiretroviral drugs used as AIDS therapy are frequently referred to "drug cocktails" or "AIDS cocktails."

External links

A Wikimédia Commons tartalmaz Koktélok témájú médiaállományokat.

• Cocktails az Open Directory Project-ben
• A History of the Cocktail - slideshow by Life magazine
• Cocktails Wiki

magnan, abszint, abszintizmus

Hideous absinthe 53: 1864 louis marcé Bicêtre 1865 Dicztionnaire de médecine: Az akut és krónikus alkoholizmus vállfaja, melyet a túlzott abszintfogyasztás okoz, és az alkoholizmusnál könnyebben okoz mániát és agylágyulást.

1872 distilling essences, injecting into dogs. At the time, see fits exclusively on absinthe instaneousity proven by animal exp

225.: magnan's sign

food inspection division 147 "it is generally recognized that this beverage is dangerous to health" – very minor issue, ovewshadowed by Prohibition

202, Arnold: There are no studies on chronic administration

Académie skirts controvery by condemning all aperitifs (herbs &hi-alcohol)

61. B. Dupuy gyógyszerész 1875 Absinthe: Its Properties and its Dangers; essences cannot be blamed alone -- bitters, vemouth, vin blanc

Beer&wine harmless (beneficial) spirits R harmful. Absinthe is the quickest way to madness

183: doctoral thesis on General paralisys and madness 1867

1872 pubslih on alc. deklirurm 1890 Principle clinical signs of absinthism accepted as solid clinical basis for attacks on absinthe

1893: member of AdM

Magnan elsők között kezelte az alkoholistákat elmebetegekként, de munkásságát aláásta az a meggyőződése, hogy a legtöbb elmebetegség fő oka az alkohol. 215, military doctors: spirits made no greater damage than fermented

• Jad Adams. Hideous Absinthe. I.B. Tauris & Co Ltd.. ISBN 1-86064-920-3 (2004) 

Pálinka#Pálinkafőzés

A pálinkafőzés tágabb értelemben nemcsak a cefre lepárlását (tehát a tulajdonképpeni főzést), hanem a pálinkakészítés egész folyamatát magában foglalja.

grog

Grog

A grog több különböző alkoholos italfajtát is jelenthet. Az eredeti grogot vízből vagy gyenge sörből, citrom vagy lime levéből, valamint rumból keverték.

Grog is any of a variety of alcoholic beverages. The word originally referred to a drink made with water or "small beer" (a weak beer), lemon or lime juice and rum, which British Vice Admiral Edward Vernon introduced into the Royal Navy on 21 August 1740. Vernon wore a coat of grogram cloth and was nicknamed Old Grogram or Old Grog. However, Merriam Webster's Collegiate Dictionary, which agrees with this story of the word's origin, states that the word "grog" was first used in this sense in 1770, though other sources cite 1749. The citrus juice was added to prevent spoilage, then it was also found to prevent scurvy, two reasons to continue the practice.

Modern versions of the drink are often made with hot or boiling water, and sometimes include lemon juice, lime juice, cinnamon or sugar to improve the taste. Rum with water, sugar, and nutmeg was known as bumbo and was more popular with pirates and merchantmen. By contrast, in Australia and New Zealand, the word has come to mean any alcoholic drink.

In Sweden and some subcultures within the English-speaking world, grog is a common description of drinks not made to a recipe (in Sweden the mixture is usually between 25%–50% spirit and 50%–75% soft drink), but by mixing various kinds of alcoholic drinks and soda, fruit juice or similar ingredients (in the USA this would be a highball with no defined proportions). The difference between the Swedish definition of grog and long drinks, mixed drinks or punches is the number of ingredients. The number of ingredients in drinks may vary, but grog typically has just one kind of liquor (most commonly vodka or brännvin, cognac or eau de vie) and one kind of a non-alcoholic beverage. Grosshandlargrogg (Wholesaler grogg) refers to a mix of Eau de vie and Trocadero (a caffeinated apple- and orange flavored soft drink). In some parts of Europe, notably Belgium and France, grog is used for a hot drink, basically made of black tea, lemon juice, honey and a splash of rum. It is a popular winter drink, said to have a medicinal effect when having a cold.

In Fiji, the term "grog" refers to a drink made by pounding sun-dried kava root into a fine powder and mixing it with cold water. Traditionally, grog is drunk from the shorn half-shell of a coconut, called a "bilo."

Grog has also been used as a metaphoric term for a person's vices, as in the old Irish song "All For Me Grog".

Origin and history

{{Page numbers needed|section}}

Sailors require significant quantities of fresh water on extended voyages. Since distilling sea water was not practical, fresh water was taken on board in casks but quickly developed algae and became slimy. Stagnant water was sweetened with beer or wine to make it palatable, which involved more casks and was subject to spoilage. As longer voyages became more common, the task of stowage became more and more difficult and the sailors' then-daily ration of a gallon of beer began to add up.

Following England's conquest of Jamaica in 1655, a half pint or "2 gills" of rum gradually replaced beer and brandy as the drink of choice. Given to the sailor straight, this caused additional problems, as some sailors saved the rum rations for several days to drink all at once. Due to the subsequent illness and disciplinary problems, the rum was mixed with water. This both diluted its effects and accelerated its spoilage, preventing hoarding of the allowance. A half pint (half of 473 ml; current American measurement; the larger British "Imperial" pint was not introduced until 1824{{Dubious|Which gallon}}) of rum mixed with one quart (946 ml) of water and issued in two servings, before noon and after the end of the working day, became part of the official regulations of the Royal Navy in 1756 and lasted for more than two centuries. This gives a ratio of 4:1 (water:rum).

Citrus juice (usually lime or lemon juice) was added to the recipe to cut down on the water's foulness. Although they did not know the reason at the time, Admiral Edward Vernon's sailors were healthier than the rest of the navy, due to the daily doses of vitamin C that prevented disease (mainly scurvy). This custom, in time, got the British the nickname limeys for the limes they consumed.

Royal Navy grog ration

The name "grog" probably came from the nickname of Admiral Vernon, who was known as "Old Grog" because he wore a grogram cloak. American Dialect Society member Stephen Goranson has shown that the term was in use by 1749, when Vernon was still alive. A biographer of Daniel Defoe has suggested that the derivation from "Old Grog" is wrong because Defoe used the term in 1718, but this is based on an erroneous citation of Defoe's work, which actually used the word "ginger."

The practice of serving grog twice a day carried over into the Continental Navy and the U. S. Navy. Robert Smith, then Secretary of the Navy, experimented with substituting native rye whiskey for the imported rum concoction. Finding the American sailors preferred it, he made the change permanent. It is said his sailors followed the practice of their British antecedents and took to calling it "Bob Smith" instead of grog.

Unlike their Navy counterparts, American merchant seamen were not encouraged to partake of grog. In his 1848 testimony before a parliamentary committee, Robert Minturn of Grinnell, Minturn & Co "stated that teetotalism not only was encouraged by American ship-owners, but actually earned a bonus from underwriters, who offered a return of ten percent of the insurance premium upon voyages performed without the consumption of spirits ... The sailors were allowed plenty of hot coffee, night or day, in heavy weather, but grog was unknown on board American merchant ships."

Although the American Navy ended the rum ration on September 1, 1862, the ration continued in the Royal Navy. The temperance movements of the late 19th century began to change the attitude toward drink and the days of grog slowly came to an end. In 1850 the size of the tot was halved to a quarter of a pint per day. The issue of grog to officers ended in 1881, and to warrant officers in 1918. On January 28, 1970, the "Great Rum Debate" took place in the House of Commons, and on July 31, 1970, the last pipe of "Up Spirits" in the Royal Navy was heard and is referred today as "Black Tot Day". (Although all ratings received an allowance of an extra can of beer each day as compensation.)

Until the grog ration was discontinued in 1970, Navy rum was 95.5 proof, or 47.75% alcohol; the usual ration was an eighth of a pint, diluted 2:1 with water (3:1 until World War II). Extra rum rations were provided for special celebrations, like Trafalgar Day, and sailors might share their ration with the cook or with a messmate celebrating a birthday. Until the early 20th century, "six water grog" (rum diluted with water at a 6:1 ratio) was sometimes issued as a punishment to sailors found guilty of drunkenness or neglect.

Over time the distribution of the rum ration became encrusted with elaborate ritual. At 11am the boatswain’s mate piped 'Up spirits,' the signal for the petty officer of the day to climb to the quarterdeck and collect (1) the keys to the spirit room from an officer, (2) the ship's cooper, and (3) a detachment of Royal Marines. In procession, they unlocked the door of the spirit room, and witnessed the pumping into a keg of one eighth pint of rum for every rating and petty officer on the ship aged 20 or more and not under punishment. Two marines lifted the keg to the deck, standing guard while a file of cooks from the petty officers' messes held out their jugs. The sergeant of marines poured the ration under direction of the chief steward, who announced the number of drinking men present in each petty officer's mess. The rest of the rum was mixed in a tub with two parts water, becoming the grog provided to the ratings.

At noon, the boatswain's mate piped Muster for Rum, and the cooks from each mess presented with tin buckets. The sergeant of marines ladled out the authorized number of “tots” (half-pints) supervised by the petty officer of the day. The few tots of grog remaining in the tub ('plushers') were poured into the drains (“scuppers”) visibly running into the sea.

The petty officers were served first, and entitled to take their rum undiluted. The ratings drank their grog in one long gulp when they finished their work around noon.

In the early stages of British settlement in Australia, the word grog entered common usage, to describe diluted, adulterated and sub-standard rum, obtainable from sly-grog shops. In the early decades of the Australian colonies such beverages were often the only alcohol available to the working class. Eventually in Australia, and New Zealand, the word grog came to be used as a slang term for any alcoholic beverage.

Honoring the 18th century British Army regimental mess and grog's historical significance in the military, the United States Navy, United States Air Force, and United States Army carry on a tradition at its formal dining in ceremonies whereby those in attendance who are observed to violate formal etiquette are "punished" by being sent to "the grog" and publicly drink from it in front of the attendees. The grog usually consists of various alcoholic beverages mixed together, unappealing to the taste, and contained in a toilet bowl. A non-alcoholic variety of the grog is also typically available for those in attendance who do not consume alcohol and can contain anything from hot sauce to mayonnaise intended to make it unappealing to the taste as well.

The practice continued in the Royal Navy until 1970, when concerns over crew members operating machinery under the influence led to the rum ration being abolished.

Various recipes

While many claim to make a traditional Navy grog recipe, there are several accepted forms. The Royal Navy's grog recipe includes lemon juice, water, rum, and cinnamon. A commonly found recipe in the Caribbean includes water, light rum, grapefruit juice, orange juice, pineapple juice, cinnamon, and honey.

See also

• Glögg
• List of hot beverages
• List of rum producers
• Pusser's
• Splice the mainbrace

References

• Brewer's Dictionary of Phrase & Fable, Millennium Edition, revised by Adrian Room, 2001
• Constance Lathrop, "Grog," U. S. Naval Institute Proceedings, Mar 1935, pp. 377–380; letter, Robert Smith to Keith Spence, 11 November 1808, RG 45 (M209, Vol. 9), DNA
• Tyrone G. Martin, "Bob Smith," Encyclopedia of the War of 1812, New York: Garland Publishing Co., 1998
• James Pack, Nelson's Blood: The Story of Naval Rum Naval Institute Press, 1982
• Christopher McKee, Sober Men and True: Sailor Lives in the Royal Navy 1900–45, Harvard, 2003
• Computer games: The Secret of Monkey Island, Monkey Island 2: LeChuck's Revenge and The Curse of Monkey Island by LucasArts.

Források

//Égetett szesz

Szeszfőzés

A szeszfőzés az égetett szesz előállítása, melynek során az erjesztett alapanyagot lepárolják. A lepárlással kinyerik az alapanyag illékony összetevőit, például az alkoholt, az aromaanyagokat, egyes ízanyagokat, a kozmaolajokat és a víztartalom egy részét. Ezen összetevők aránya mindig eltér a kívánttól, ezért a szeszgőzt vagy a lehűtésével nyert párlatot (alszeszt) különböző lepárlási módszerekkel tovább finomítják. Ekkor tovább csökken a víz és a különböző erjedéstermékek aránya. A finomított párlatot szellőztetik vagy hordókban érlelik, időnként aktív szénnel szűrik – mindez tovább csökkenti a nem kívánt összetevők arányát, illetve a fahordótól újabb ízeket is nyer a párlat.

Alapanyagai

Az égetett szesz bármilyen mezőgazdasági alapanyagból készülhet, ami erjeszthető cukrokat vagy ilyenné alakítható anyagot, például keményítőt vagy inulint tartalmaz. A leggyakoribb alapanyagok a gabona, a szőlő és egyéb gyümölcsök, a szőlőtörköly, a cukorrépa és a cukornád vagy ezek melasza és egyes agávéformák.

A pépesített alapanyagot cefrének nevezik, amit időnként teljes egészében lepárolnak, időnként azonban csak a belőle szűrt lé kerül a lepárlóba. Szőlő és más gyümölcsök esetén időnként csak azok levét, azaz mustját erjesztik meg.

A lepárlás módszerei

A szeszfőzés legegyszerűbb és legrégibb módja a kisüsti lepárlás, melynek során egy üstben főzik az alapanyagot, a keletkezett gőzt páracsővel elvezetik, és a cső egy szakaszát vízzel hűtik, így a gőz újra cseppfolyóssá alakul. A kapott párlatot legalább még egyszer lepárolják. A kisüsti lepárlás lényege, hogy minden lepárlás külön főzések alkalmával történik, és hogy az üstbe előre betöltött mennyiséget főzik le.

Az egymenetes lepárlás alkalmával az erjedt alapanyagból egyetlen főzés alkalmával főznek szeszt. A finomítást valamilyen finomító feltét (általában finomítóoszlop) végzi el a keletkező gőz hőenergiáját felhasználva.

Folyamatos lepárlás esetén

Típusok

Az szeszes italok elnevezéséről szóló szövetségi törvény az egyes italfajtáknál gyakran egymással is kombinálható jelzőket, kategóriákat határoz meg. Alapanyag szerint a következő whiskytípusok léteznek:

• Bourbon whisky: legalább 51%-ban kukoricából készül
• rozswhisky (rye whisky): legalább 51%-ban rozsból készül.
• búzawhisky (wheat whisky): legalább 51%-ban búzából készül.
• malátawhisky (malt whisky): legalább 51%-ban árpamalátából készül.
• rozsmalátawhisky (rye malt whisky): legalább 51%-ban rozsmalátából készül.
• kukoricawhisky (corn whisky): legalább 80%-ban kukoricából készül

• Tennessee whisky: a szövetségi törvényben nem szerepel, így Tennessee államban készült whiskyt jelent, ott azonban 2013 óta a Tennessee whiskyt mint whiskyfajtát szabályozza egy állami rendelet. A Tennessee whiskyt a bourbon whisky előírásai szerint kell előállítani, és ráadásként érlelés előtt cukorjuharból készített faszénrétegen kell átszűrni. A rendelet ez utóbbi szabály alól felmenti a Prichard's Tennessee Whisky-t, melyet 2013 előtt is szénszűrés nélkül állítottak elő.

A fenti whiskyfajtákat legfeljebb 80% alkoholtartalmúra szabad finomítani, majd új, belülről elszenesített tölgyfahordókban kell érlelni, de kötelező érlelési idő nincs. Kivétel ez alól a kukoricawhisky, ami egyrészt nem kötelező érlelni, másrészt pedig kizárólag elszenesítetlen vagy használt tölgyfahordókba szabad tölteni.

Az előállítási módszer szerint további kategóriák is léteznek, melyek némileg eltérő jelentéssel bírnak önmagukban, illetve a fenti kategóriákkal kombinálva:

• straight bourbon (corn, rye, stb.) whisky: olyan whisky a fenti fajták közül, amelyet legalább 2 évig érleltek a megfelelő hordóban, és nem keverték benne össze különböző államok whiskyjét. Ha ez utóbbi feltételek teljesülnek, de egyik gabona aránya sem éri el az 51%-ot, akkor egyszerűen straight whisky néven kerül forgalomba.
• kevert whisky (blended whisky): olyan szeszes ital, mely legalább 20% straight whiskyt tartalmaz. Ha ez az arány eléri az 50%-ot, akkor megnevezhető a straight whisky típusa is: blended bourbon (corn, rye, stb.) whisky. Az alkohol többi része lehet egyéb whisky vagy finomszesz, és felhasználhatók színező- és ízesítőanyagok is.
• whisky distilled from bourbon (rye, stb.) mash (bourbon (rye, stb.) cefréből lepárolt whisky”): olyan whisky, mely a fenti fajták egyikébe tartozna, de nem az előírt hordótípusban érlelték.
• light whisky (könnyű whisky): olyan whisky, amit 80%-nál erősebbre finomítottak.

Megszorítások:

• az előírttól eltérő hordóban érlelt whiskyk a előtaggal értékesíthetőek (például whisky distilled from bourbon mash)
• 80–95% közötti lepárlással a nevük light whisky (ha használt és/vagy elszenesítetlen hordóban érlelték) vagy whisky

Az érlelés és keverés alapján a következő típusok léteznek:

• straight „named” whisky, ahol a „név” a fenti alaptípusok bármelyike (bourbon, rye, corn, stb.), amit legalább 2 évig érleltek.
• straight whisky: a fenti straight whiskyk olyan keveréke, amelyik azonos típusú, egy államból származó összetevőkből áll.
• blended „named” whisky: olyan blended whisky, amelyben az egyik fenti nevesített alaptípus legalább 51%-ban van jelen.
• blended straight whisky: straight whiskyk olyan keveréke, amely nem teljesíti a straight whisky definícióját. Tartalmazhat bizonyos megengedett színező és ízesítő anyagokat.
• blended straight „named” whisky: blended straight whisky, amely egyféle típusú („név”), egy államban készült straight whiskyk keveréke.
• könnyű whisky (light whisky): 80%-os alkoholtartalomnál erősebbre lepárolt whisky, amelyet csak akkor szabad új tölgyfahordóban érlelni, ha az nincs kiégetve
• kevert könnyű whisky (blended light whisky): olyan light whisky, amihez legfeljebb 20% straight whiskyt kevertek
• szeszwhisky: (spirit whisky): finomszesz és legalább 5% whisky keveréke.

A „blended” – az európai hagyománnyal ellentétben – elsősorban nem különböző whiskyk keverékét jelenti, hanem egyéb anyagok (ízesítők, színezékek, finomszesz vagy a névben szereplőtől eltérő típusú whisky) hozzákeverését. A névnek nem kell utalnia rá, ha több, azonos típusú whiskyt kevertek össze – azzal a kitétellel, hogy a straight előtag elvész, ha egy nem blended whiskyben több különböző állam whiskyje keveredik.

A prémium márkák a whisky keveretlenségét gyakran single cask vagy single barrel (egy hordóból származó) felirattal jelzik. Ismert még a single batch (egyazon adagból származó) fogalma, de a gyártók gyakran nem tisztázzák, hogy ez pontosan mit jelent – legtöbbször aránylag kevés számú, 10-20 hordóból származó whisky.

2002 júl1 élelmiszerkönyv